Annak idején 2011-ben Brett Simmons első egész estés horrorja a Husk az After Dark Horror Fesztivál kínálatát erősítette, de tényleg. Fura ezt a szót használni, hiszen az összeválogatott 8 film általában meglehetősen gyenge felhozatalt képviselt.

Simmons filmje mondjuk egy tűrhető B alkotás volt, ezt a színvonalat pedig az Animal esetében is sikerült átmenteni. Ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy a történet egyszerű, mint a szorzó tábla - ott is a bármi szorozva eggyel rész - a szereplőink nem szégyenítenek meg atomtudósokat és kicsit olyan érzésünk lehet, hogy mind kisegítőt megjárt alakok, de azért az összkép is meglehetősen közepes.

Viszont van két előnye is az Animalnek. Ez egyik, hogy ha valaki a fentebb említett hibákon túl tud lépni, akkor a végeredmény szórakoztató és CGI-nek nyoma sincs.

De ne szaladjunk annyira előre, nézzük előbb a buta történetet. Adott egy 5 fős baráti társaság, akik egy erdei kis túrára indulnak, majd jól eltévednek a rengetegbe, aminek következtében a naplementét és azt azt követő időszakot is a fák közt élik meg.

A baj csak az, hogy az éjszakai állatok egyáltalán nem Bambikból és kedvesen szöszmötölő ízeltlábúakból állnak, hanem akár veszélyes fenevadak is lakozhatnak ott. Olyan lények, amelyekhez képest a vaddisznó, a medve és a farkas is maximum kismiska státuszt érhet el.

A sok fogú és randa lény pedig hússal táplálkozik, ha egy mód van rá akkor emberekével, hiszen imád a csúcsragadózónak vélt kétlábúakra vadászni.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Universal stúdió, akik annak idején felhalmoztak egy halom mára már klasszikusnak nevezhető szörnyet. Ott volt például a farkasember, akit 2010-ben csatába is küldtek, viszont, mit szépítsünk a film megbukott - mondjuk én kifejezetten bírtam. Az Universal viszont elhatározta, hogy a többi szörny hátáról is lefújja a port, az idei áldozat pedig Drakula lehet. 

A Dracula Untold helyzete érdekes, ugyanis a rendezésre még 2007-ben Alex Proyst kérték fel, aki a Dark Cityvel, a '94-es A hollóval és az Én, a robottal már bizonyított, de túl sok pénzt kért, így mennie kellett.

A briteknél szeptemberben érkezik Adam Wingard rendező és Simon Barrett forgatókönyvíró legújabb közös produktuma a The Guest.

A történet középpontjában egy David nevű katona áll majd, aki a frontról hazatérve beugrik a Peterson családhoz és azt állítja nekik, hogy a fiúk elhunyt a háborúban, mindezt pedig David a saját két szemével látta. A férfi állítólag csak a szülők testi épségét szerette volna csekkolni - a szomorú hír átadásán túl - azonban csak hamar random halálesetek történnek és úgy tűnik Davidnek sötét titkai vannak.

A fentebb említett páros nem olyan régen a You're Next című filmet hozták el nekünk, de ők követték el az The ABC's of Death Quack című szegmensét, ami az egyik legjobb pár perces volt az antológiában. Sőt ha már antológia, akkor a V/H/S első és második részében is kaptak egy-egy részt, de az A Horrible Way to Die is az ő munkájuk korábbról.

Lassan ott tartunk, hogy nem telik el hét anélkül, hogy ne számolhatnánk be arról, hogy egy újabb horror klasszikushoz nyúlnak hozzá, hogy elkészítsék az újrjáját, ne adj isten a folytatását. A héten a Predator már ott volt a listán, most pedig az Ómen csatlakozik.

Egyrészt a Fox erősen gondolkozik azon, hogy a kis Damient ismét emberek közé ereszti - ráadásul a Lifetime-nál meg szóba jött egy sorozat, amelyben a felnőtt srác kalandjait követhetnénk nyomon. Persze egyelőre elég képlékeny minden, de gondoltuk szólunk.

Mick Taylor, Krokodil Dundee pszichopata unokatestvére nem vált kultikus sorozatgyilkossá a horror műfaján belül, azonban a 2005-ben készült Wolf Creek ennek ellenére egy egész jópofa slasher. Elsősorban nem is a kaszabolás miatt lett emlékezetes, inkább ötletes kivitelezése miatt, hiszen a 3 főszereplő közül azt hozta ki "győztesen" a játszmából, akire mi nézők annyira nem számítottunk. De emellett rengeteg látványos mészárlást, gyönyörű tájképeket és hangulatos zenei aláfestést is tartalmazott.

Tavaly el is készült a folytatás, viszont a rendező, Greg Mclean már nem tudta megugorni azt a mércét, amit az első résszel felállított. Pedig jól láthatóan próbált megint eljátszani a karakterekkel, hogy a közönség megint feszülten figyelje őket, vajon melyikük is éli túl a borzalmakat. Ez azonban most nem jött neki össze, ennek ellenére mégse lett rossz folytatás a Wolf Creek második felvonása.

Igaz, a történet egy papírfecnin is elférhetne, még az előző rész forgatókönyve is csavarosabb volt az itteninél. Tehát éldegél Ausztrália sivár vidékén ez a Mick Taylor, aki egy elmebeteg állat és sorba koncolja fel az útjába álló szerencsétleneket. Először egy német szerelmespár kirándulását zavarja meg a kedves redneck fickó, később pedig egy angol fiatalember életét nehezíti meg beteges játékaival.

Na,ennyi lenne a sztori, igazából egy nagy nulla az egész. Ám ezzel az alkotók is tisztában lehettek, mert történetmesélés helyett az akciókra fektették a hangsúlyt, így a film nem más, mint egy túlélőshow. Karaktereink menekülnek, időnként elhalálozik közülük valaki, aztán ez így megy a stáblistáig. A cselekmény ennek ellenére mégsem ül le, a tempó igencsak pörgős.

Nicholas McCarthy tavaly előtt Az egyezség című horrorral hallatott magáról, amit mi közepesnek értékeltünk, idén pedig újabb próbát tesz, hátha sikerült egy kicsit kikupálódnia. 

Az At The Devil's Door - ami egyébként a kevésbé hangzatos Home címen is fut - lesz az újabb dobás, amelyben egy fiatal, ambiciózus és jó csajnak sem utolsó ingatlanügynök lesz a főhősünk, aki egy házaspár házát szeretné értékesíteni. Azonban feltűnik a színen a házaspár eltűntnek hitt lánya is, aki meglehetősen zavarodott, őrült hatását kelti, hősnőnk azonban úgy dönt segít neki. A szopóág azonban beüt, hiszen egyre furcsább és természetfeletibb dolgok történnek, amelyeknek bizony a fele sem tréfa.

Juj de izgalmasan hangozna ez, ha nem láttuk volna már annyiszor. Sebaj, az előzetes annyira nem vészes, ha áttekered az elejét, úgy hogy majd meglátjuk.

Víctor Garcia új filmjéről a Gallows Hillről már volt szó a blogon, sőt előzetest és posztert is mutattunk, most azonban az amerikai megjelenés kapcsán - ami júliusban és augusztusban várható - egy újabb plakát fotó is érkezett, aminek mondjuk az érdekessége, hogy a produkció egy átkeresztelésen is átesett és most a The Damned címet viseli.

A sztori azonban ettől mit sem változott:

Adott egy család, akik egy jót kirándulnak, de baleset történik, felborulnak autóstól, ráadásul egy meglehetősen semmi közepének tűnő helyen - mert mégis hol máshol. Egy kis séta után viszont találnak egy elhagyatottnak tűnő fogadót, ahol egy vén fószer a tulajdonos. A család megörül, viszont Te tudod jól, hogy hőseink úgyis rábasznak és naná, ugyanis a szálló pincéjében egy fiatal lányt tartanak fogva.

Emlékszel még az Eleven testekre? Nem annyira? Semmi baj, ugyanis elég felejthető alkotás volt, egy szerelmes zombi történetet igyekezett bemutatni több-kevesebb sikerrel.

Jeff Baena azonban úgy tűnik lehetőséget látott az ötletben viszont kicsit kicsavarta azt. Fogott egy szerelmes fiatalembert, aki elveszti barátnőjét pedig még annyi és annyi mindent nem mondott el neki, például az érzéseiről és azt kívánja, hogy bárcsak szeretett nő visszatérne az életébe. Azonban a kívánságokkal vigyázni kell, hiszen olykor teljesülnek, ez történik most is. Beth ugyanis életre kell, viszont ez a lány már nem ugyanaz a lány. Furán viselkedik, erőszakosabb és az ember húst sem veti meg.

Semmiképpen egy keményvonalas zombifilmre kell, hogy számíts, inkább egy könnyed vígjátékra, ami akár még jól is elsülhet, legalábbis a frissen érkezett előzetes biztató.

A főbb szerepekben Dane DeHaan és Anna Kendrick is feltűnik, míg a zombijányt Aubrey Plaza játszhatja el.

Az említett trailer egy plusz poszterrel megspékelve a tovább mögött. Erre pedig egy korábbi fotó.

Gullermo del Toro Tűzgyűrűje nem igazán pakolható a pénzügyi sikerek sorába, legalábbis ami az Államokbeli menetelést illeti, ezzel szemben viszont nemzetközi fronton hozott a konyhára. Az Universal viszont ilyen esetekben hajlamos elbizonytalanodni, így nem igen akartak rábólintani a folytatásra.

Azonban csak zöldre váltott a lámpa és bizalmat szavaztak a folytatásnak, ami 2017. április 7-én kerülhet a tengerentúli mozikba.

A rendezést Guillermo del Toro vezényli, a forgatókönyv megírásában pedig Zak Penn lesz a segítségére.

Az első részről készült írásunkat ide kattintva érheted el a tovább mögött pedig egy videóüzenet is lapul személyesen a rendezőtől.

A filmtörténelemben, így a horrorfilmek között is, vannak meghatározó darabok, amiket a nézők sosem felednek, édesapák mutatnak meg fiaiknak, édesanyák lányaiknak, egyszóval örökzöldek.

Ki ne emlékezne szívesen a A cápára, az Alienre, hogy csak pár címet említsek, ezek a filmek generációk kedvencei, megunhatatlan alkotások. Mégis van egy film… egy film, amelyről méltatlanul keveset beszélnek, amelynek már oly régóta a halhatatlanok között kéne helyet foglalnia, ez a film pedig, a csodálatos, 2010-es Birdemic.

Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom James Nguyen urat, akinek a nevéhez olyan filmek köthetőek, mint például eme írás alanya, a Birdemic, és nem utolsó sorban a Birdemic 2.

A jelenkor filmkészítésének géniusza nem hagyta cserben a rajongóit, és megmutatta, hogyan is lehet egy remekbe szabott filmet készíteni méregdrága CGI vagy éppen utószinkron nélkül, mindezt elérve kitűnő rendezéssel, és hibátlan színészi játékkal, ráadásul másfél órában, aminek minden perce kincset ér.

Jól menő brazil szappanoperákban nincs ilyen gyors fordulat, mint ami az új Predator film háza táján történt. Tegnap arról számoltunk be, hogy Shane Black rendezheti a Ragadozók új kalandját, ami tulajdonképpen egy reboot lesz.

A Collider azonban jobban utána ment a dolgoknak és rákérdezték Blacknél, hogy akkor most mi van. Black pedig elárulta, hogy nem reboot lesz, hanem egy folytatás, hiszen a történet univerzuma baromi izgalmas és inkább azt szeretné tovább fejleszteni és gondolni, mintsem nyomni egy újra indítást a szérián.

Ez mondjuk talán jó hír lehet, de várjuk ki, hogy esetleg holnap nem-e megcáfolja valaki.

Victor Salva neve ismerősen csenghet, hiszen az úriember a '80-as évek végén elhozta nekünk a Halálosztó bohócokat, majd az új évezred elején jött az Aki bújt, aki nem, ami pár éven belül két részt is kapott a rendező pedig azóta is lóg a következő felvonással - állítólag egyébként szépen lassan tényleg megérkezik az újabb film.

Viszont addig is, a várakozás hevében elkészült a Dark House, ami mondjuk a közelébe sem ér a Jeepers Creepersnek, de mégis csak szerethető, közepes alkotás.

A történet egy Nick nevű srácról szól, aki nem tartozik a népszerű fickók táborába köszönhetően egy vele született képességének. Nick ha megérint valakit, akkor meglátja, hogy az illető, hogyan fog meghalni. Ez az esetek többségében csak a szörnyű, erőszakos haláloknál történik meg, de ez is pont elég ahhoz, hogy a helyi közösség szörnyként kezelje a srácot.

Ezen aztán az a tény sem segít, hogy hősünk anyja a diliházban tengeti mindennapjait, egészen addig amíg bent nem ég egy misztikus tűzeset következtében. Azonban a bolond anyák is végrendelkeznek, így történhet az, hogy Nick egy házat örököl, ráadásul egy olyat, amit gyerekként számtalanszor lerajzolt és elképzelt.

Nick a 7-8 hónapos terhes barátnőjét és legjobb barátját nyakon ragadva fel is kerekedik, hogy elinduljon felkutatni a házat, ahol könnyen lehet, hogy maga a Sátán vert tanyát.

Elindult az újabb Teen Wolf évad, ami immáron a 4. sorban. A sorozattal kapcsolatban már korábban megállapítottak, hogy fejlődik és többé-kevésbé a giccses tini jelleget is sikerült levetkőznie magáról, ennek pedig örülünk.

Az új évadot kezdjük ott, hogy kaptunk egy új szereplőt, igaz Malia karaktere már korábban is felbukkant, de nem kezdtek vele túl sok mindent, most azonban bevették a csapatba. Tulajdonképpen ha azt nézzük talán Allison helyett kellett is valaki Shelley Hennig pedig jó választás, már ügyesnek tűnik és mérföldekkel jobb csaj, mint Crystal Reed. No meg ugye egy kis softcore táncot is lejtett a másik lánnyal.

A másik lány pedig Kira, aki szintén bekerült a csapatba, bár a rókalány már az előző évad végén is ott volt, a kezdésben pedig ismét kiléptünk a városfalakon túlra, amire eddig nem igazán volt példa, talán a 3. évad elején egyszer, a moteles résznél, ami egész pöpecre sikerült és a helyzet most is hasonló, jó volt ez a kinti kalandozás. Kicsit nekem az Alkonyattól pirkadatig sorozatot idézte, naná, hiszen Mexikóban jártunk és akadt egy adag sivatagi hangulat is.

A tovább mögött spoilerekkel folytatnám.