Pár napja mutattuk a Dracula Untold első előzetesét és a hazai forgalmazó nem is tökölt sokat, és már van is szinkronos előzetes, meg magyar cím.
Az ismeretlen Drakula. Nem mondom, hogy én jobb címet adtam volna, de erre én nem ülnék be a moziba, mondjuk az előzetest látva nehéz is volna olyan címet adni, amivel be lehet csábítani. Egyszerűen nincs semmi meggyőző ebben az újabb Universal próbálkozásban.
tovább » Címkék: előzetesek dracula untold
Jaj ne, egy újabb szellemes horrorfilm, ráadásul egy házzal a főszerepben. Legyinthetnénk is ugorhatnánk is tovább a következő filmajánlatra, hiszen a Ghost of Goodnight Lane már a címében sem tűnik túl maradandónak.
Ugyanakkor mégis csak érdemes megállni egy pillanatra. A stáblistán rögtön Billy Zane nevébe futhatunk, ami azért csábítóan hathat. A nagyobb horrorrajongók számára Danielle Harris neve is ismerősen csenghet, de Lacey Chabertről se feledkezzünk meg, mert baromi csinos.
Ehhez jön pluszba, hogy egy magát egyáltalán nem komolyan vevő filmről van szó, ami ha nem is az a fajta vígjáték, amit három percenként kell leállítani, hogy végre levegőt kapjunk a nevetés után, azért akadnak benne humorosabb pillanatok.
A történet tényleg nem egy nagy was ist das. Adott egy független filmes csapat, akik egy saját ingatlanban próbálnak legújabb produkciójuk végére érni. A határidő sürgeti őket, így a fővágó éjszakára bent marad, hogy mihamarabb befejezhesse a saját részét, hadd haladjon a munka.
Azonban fogalma sincs arról, hogy egy rossz ingatlanban vertek tanyát, ugyanis egy gonosz szellem lakozik a falak között, aki gyorsan végez is a vágóval, öngyilkosságnak álcázva az egész incidenst.
A stáb többi tagja nem tulajdonít különösebb jelentőséget a gyásznak, inkább próbálnak visszarázódni a melóba és befejezni a még elmaradt részeket, csak hogy a szellemnek hasonló terve van velük is, mint a jó öreg vágóval.
Húha. Úgy rémlik, hogy tavaly az év egyik kellemes meglepetésének tartottam az Under the Dome-ot, egy olyan produkciónak, ami a jól sikerült King-adaptációk közé tartozik, már pedig ugye abban nem dúskálunk. Az évadzárónál pedig még izgultam is egy kicsit, hogy na vajon mi lesz. Meg, hogy mikor érkezik a folytatás.
1 hét után azonban elfelejtettem, és csak most eszméltem, hogy jé már elkezdődött. Megnéztem és kár volt. Másra emlékeztem, ennél szebbre és jobbra.
Vigyázz! A tovább mögött spoilerezés következik.
A The Walking Dead 5. évad kezdését illetően egyáltalán nem szeretnék még számolgatásokba bocsátkozni, röviden összefoglalva talán azt állapíthatjuk meg, hogy marha sokat kell még addig aludni. Viszont szépen lassan úgy tűnik elkezdik csepegtetni az információkat.
A tovább mögött két videót is találsz, sajnos nem a legjobb minőségben de ha találunk jobbat cseréljük.
Pár napja már elkezdtük magunkat átrágni az álomgyárban tervezett horrorújrák között, ahol akad régi klasszikus új köntösbe öltöztetésére is terv, de előfordul, hogy európai vagy ázsiai produkciót koppintanak le az ehhez kiválóan értő amerikaiak - a kiválót most nem a minőségre értem, inkább a gyakoriságra.
Nézzük mi akad még a terítéken:
Na tessék erre a filmre nem is kell sokat várni, hiszen az Universal eltökélte, hogy életre kelti régi szörnyseregletét. A farkasember már próbálkozott, idén pedig Drakula jöhet, akit Luke Evans kelt majd életre. A Dracula Untoldhoz már előzetesünk is akad. Én speciel nem hiszek a sikerben, de tévedjek.
A múltkori patent előzetes után most néhány karakterposzter is érkezett a Hemlock Grove 2. évadához, ami július 11-től lesz elérhető.
Én annak idején kaszáltam, viszont lehet visszakoznom kéne?
Ez bizony most egyáltalán nem horror, inkább egy katasztrófafilm, de néha bizony ilyen is elfér a mi spájzunkban is. Ennek pedig több oka is van. Egyrészt a 100 Degrees Below Zero forgatásai Magyarországon zajlottak, így aztán magyar szereplőkkel is találkozhatunk, mondjuk Kamarás Ivánnal. Másrészt volt, aki kérte, hogy ugyan írjunk már erről a gyöngyszemről és mi néha jó fejek vagyunk. Harmadrészt pedig egy embert átszúr egy CGI jégcsap, ami mi, hanem horrorisztikus? Ja és egy Asylum termékről van szó én pedig élek-halok a stúdió munkáiért.
Na de nagy levegő! Kezdünk és ez bizony nem lesz egyszerű.
Vulkánkitörések következtében gigantikus méretű hamufelhők keletkeznek és indulnak útnak Európa felé. Viszont nem egyszerű töpörödött szarokról van szó, hanem olyanokról, amelyek a kontinens több, mint 80%-át eltakarhatják a Naptól, és a számítások szerint, akár 2 éven keresztül is eltarthat a folyamat. Ennek pedig természetesen beláthatatlan következményei lennének, hideg és havazás mindenfelé. Belegondolni is hátborzongató.
A középpontban pedig egy család szerepel, két felnőtt gyerkőccel, akik Párizs magyar negyedében várják a Londonból érkező szülőket, akiknek olyan mázlijuk van, hogy pont egy magyar rendszámú autóval tudnak útra kelni, igaz a kocsi a nagy alagúton átérve hirtelen brit rendszámot kap.
Egy másik szálon a Sliders professzora, John Rhys-Davies is feltűnik, míg a mindig összevont szemöldökkel közlekedő Kamarás Iván azt a tudós embert alakítja, aki folyton számításokat végez és mindig szomorú hírekkel szolgál.
Viszont ez csak a jéghegy csúcsa, a 100 Degress Below Zero ugyanis agysejt ölő szórakozást ígér.
Sci-fi fronton meglehetős gyengélkedés jellemzi a blogot, de igyekszünk beerősíteni, így most egy ilyen kategóriás alkotás következik ráadásul brit földről. A The Machine egy többnyire kis költségvetésű alkotás, amely nem a robbanásokkal és a lövöldözésekkel, esetleg a látványosabbnál látványosabb CGI varázslatokkal próbálja meg a fotelbe szögezni a nézőt, hanem a régi iskola szerint próbál jó pontokat szerezni. A történettel.
A történet pedig egy tudósemberről szól, Vincentről, aki a katonaságnak dolgozik a szakterülete pedig a mesterséges intelligencia. Háborús sérülteket próbálnak meg különféle implantátumokkal felruházni, ami túl megy azon, hogy végtagokat helyeznek el a pácienseken, hiszen már-már robotszerű lényeket is sikerül megalkotniuk mesterséges agyak létrehozásával.
Vincent egyik első kísérlete mondjuk balul sül el, a sérült katonát ugyan sikerül visszahozni az élők sorába, de lemészárolja a kutatást végző személyzetet, majdnem Vincent is áldozatként végzi. Azonban megmentik az életét, a férfi pedig tovább próbálja fejleszteni és csiszolni a technológiát, mint később kiderül nem is mögöttes szándék nélkül.
Egy szép napon aztán a bázisra érkezik Ava, a csinos és okos programozó, akivel Vincent közösen szeretné tovább fejleszteni a mesterséges implantátumokat. A dolog azonban nem tart sokáig Ava-t néhány kínai szabotőr megöli, viszont Vincentnek sikerül megalkotnia a nő robot mását, akiről viszont nehéz eldönteni, hogy emberi kinézetű robot vagy egy robot, akik lélekkel és emberi tulajdonságokkal van felruházva.
A többség gondolom pont leszarja, hogy egy hónap múlva befut a tavalyi év egyik legjobb Asylum filmjének a Sharknadonak a folytatása, viszont gyanítom akad olyan is, aki alig győzi kivárni a maradék 1 hónapot - a jó hír egyébként az, hogy az Universal Chennel július 31-én már le is adja itthon a második részt.
Az internetre felkerült egy 3 perces ízelítő a türelmetlenek részére, ezt találod a tovább mögött.
Remake vagy eredeti? A kérdés nem nehéz. Eredeti. Na jó lehet remake, ha ügyes, de az meg ritka. Mindkét út járható, viszont az előbbi talán könnyebb, ha stúdió vagy, és egy régi klasszikus esetleg egy külföldi sikerfilm újra gondolt változatával akarsz aranytojásokkal megpakolt páncélszekrényt.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy a remakeek ritkán sikerülnek jól és pénzügyileg sem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, viszont megszabadulni így sem fogunk tőlük. Talán nincs is ezzel baj, amíg nem az eredetiség rovására megy. Vagy már arra megy? Ebben most nem is foglalnék állást.
Persze remake és remake között is van különbség. Amikor az Álomgyárban úgy ébrednek, hogy egy európai vagy ázsiai filmet saját színészekkel készítenek el, abban az amerikai mentalitás is szerepet játszik. A nézők többsége egyszerűen jobban szereti a saját színészeivel látni ezeket a filmeket, úgy tűnik akkor is ha a végeredmény gyengébb vagy ha a végeredmény egy az egyben ugyanazt, mint az eredeti.
A kicsit hosszúra nyújtott bevezető után pedig következzen néhány olyan horrorfilm, amelynek a közeli vagy távoli jövőben megérkezhet az (amerikai) újrája. A lista eredetijét egyik kedvenc külföldi horror portálunk a horror-movies.ca közölte.
Joe Begos vélhetően A testrablók támadásán és Carpenter A dolog című filmjein nőhetett fel, legalábbis első nagyfilmje kicsit olyan, mintha ezekből lenne összegyúrva. Ilyen kedvencek mellett pedig szinte kötelező egy pofás végeredmény megalkotása, ami majdhogynem sikerült is a fiatal rendezőnek. Csak a színészek kiszúrtak vele.
A történet főhőse Seth Hampton, aki egy este Rob barátjával egy harmadik baráthoz, Markhoz tart, hogy együtt üssék el az estét. Végül azonban nem így történik, mivel Rob-ot egy kék fénysugár felszopja az égbe, Seth pedig menekülni kezd, egészen Markig - nézőként egyébként itt kapcsolódunk be. Mark azonban nem sokkal szerencsésebb Robnál a felszopó fény őt is elkapja, mi pedig ugrunk két évet az időben.
Seth még mindig zavarodott és ugyan van munkája és egy kis borostája - ami olyan, mintha jelenetről jelenetre nőne - úgy hiszi, hogy megint készülőben van valami, amit áramkimaradások, titokzatos fényjelenségek is bizonyítanak.
A srác fel is keresi Mark egykori barátnőjét - aki annak idején Sethet okolta a Mark eltűnéséért -, hogy jól ráhozza a frászt.
Seth megérzései azonban penge élesek és tökéletesek, ugyanis két vadász az erdőben rátalál a meztelen és nyálkás Markra, aki iziben végez is velük, hogy meginduljon haza és megtermékenyítse volt barátnőjét, az útjába botlókat pedig leölje és átváltoztassa
.
Sötét , poros pince, hátborzongató kerettörténet. ennyi kellett, hogy blogunk kedvet kapjon a Pániq-Szoba Fűrész pályájához és rögtön vonatra üljünk, hogy kipróbáljuk. Nem is kellett csalódnunk, a magunkfajta horror-buzikra igazán „otthonos” környezet várt. Félhomály, sötét sarkok, klausztrofób érzés fejtörőkkel fűszerezve, ez a Pániq-Szoba!
Remekül indult az este, megint olyan frankó időpontot sikerült kifognom, hogy minden pesti haver a négy fal közt tágítsa a fejét államvizsgára készülve, így megint egyedül estem be a Bazilika melletti alagsorba. Nagy szívás így kijutós játékba menni, mégsem bánom. Csapatban talán nem tudtam volna igazán kiélvezni azt a sötét, borzongató hangulatot, mellyel a Pániq-Szoba várt. Rövid beszélgetés után csapódott mögöttem az ajtó és egyedül maradtam, kissé hunyorogva a sötétben. Hamar megszokta a szemem a homályt, és neki is estem az előttem álló feladatoknak. Ósdi bútorok, rozsdás berendezés és por minden mennyiségben, mondhatom igazán kellemes atmoszférát teremtettek.
tovább » Címkék: élménybeszámolók
Utolsó kommentek