A Fox ismét szóba hozta az újabb Predator filmet, ami mondjuk a tervek szerint nem folytatás lesz, hanem reboot és úgy tűnik, hogy a forgatókönyvírás - Fred Dekker segítségével - és a rendezés is Shane Black feladata lehet.

Black rendezőként a Durr, durr és csókot és a Vasember 3. részét hozta el nekünk, illetve a Doc Savage és a Death Note is az ő rendezése lehet a közeljövőben míg íróként olyan alkotások köthetőek a nevéhez, mint a Halálos fegyver, A szörnycsapat, Az utolsó cserkész vagy Az utolsó akcióhős.

Egyelőre ennyi az infónk, viszont a Predatorról, annak második részéről és az Antal Nimród-féle újragondolásról is írtunk már korábban.

Teljesen véletlenül, filmkeresés közben futottam bele a Grace című érdekes horrorba. A film a dráma és a thriller jegyeit is magában hordozza. Az bizonyos, hogy nem tipikus ijesztgetős mozi, annál is inkább meglehetősen furcsa hangulatú.

A Grace története igen egyszerű. Adott egy pár, Madeline (Jordan Ladd) és Michael (Stephen Park), akik nagyon régóta szeretnének kisbabát vállalni. Madeline már kétszer elvetélt, így nagyon féltve óvja a következő magzatát, ragaszkodik ahhoz, hogy szülésznőnél jöjjön a világra. Ki is választ egy megfelelőt (Samantha Ferris), ám a nagyszülők nem nézik jó szemmel, hogy a lány nem akar orvoshoz menni.

Természetesen a terhesség közben komplikációk lépnek fel, de a bába nem engedi, hogy a gyermek világra jöjjön idő előtt. Végül azonban egy súlyos autóbaleset okozza a magzat és az apa halálát. Madeline nem hajlandó elfogadni a tényeket, így  a szülésznő engedi neki, hogy világra hozza halott gyermekét. Ám, ekkor jön csak az igazán elképesztő csoda, hiszen a csecsemő mégis életre kel születését követően.

Ismét ráleltünk néhány videóra a július 10-én érkező Távozz tőlem, Sátán!-nal kapcsolatban. Ez a dátum pedig ugye a hazai bemutatót jelenti, szóval már nem kell sokat várni Scott Derrickson (Sinister, Ördögűzés Emily Rose üdvéért) új filmjére, amelyben Eric Bana játssza a főszerepet.

Minden eddigi infót pedig ide kattintva találsz meg.

Vészesen közeleg A megtisztulás éjszakájának amerikai bemutatója, amit az is jól jelez, hogy lényegében két naponta érkezik valami újdonság. Ez alkalommal például egy bő 2 és fél perces előzetes.

Az első részhez képest most annyiban változik a történet, hogy nem egy házhoz kötötten zajlanak majd az események, hanem a nyílt utcán lesz szabad a huncutkodás.

Pár hete egy szavazás keretein belül kértük ki a véleményed azzal kapcsolatban, hogy ki a kedvenc horrorfilm rendeződ. A választás abszolút rád volt bízva, nem akartuk válasz lehetőségekkel megkötni a kezed, bízva abban, hogy egy viszonylag reális képet kapunk a közönség véleményéről.

Az eredményekből már csak a s szám misztikus mi volta miatt is a Top 13-at gyűjtöttük most össze.

13. Scott Derrickson

A lista utolsó helyét az 1977-es születésű Scott Derrickson nyerte el, aki rendezőként 2000-ben bukkant fel a színen, amikor lehetőséget kapott a Hellraiser: A pokol démonjai levezénylésére, amivel talán nem is okozott túl nagy csalódást. 5 évvel később az Ördögűzés Emily Rose üdvéért, amivel egy Saturn-díjat is hazatudott vinni, a legjobb horrorfilm kategóriában. 2008-ban az Amikor megállt a Föld már kevésbé volt horror és talán nem is sikerült olyan jól, mint az ördögűzés hiába Keanu Reeves és Kathy Bates. Mondjuk érdekesség lehet, hogy a korábbi két rendezésénél Derrickson a forgatókönyv megírásában is részt vett, az Amikor a megállt a Föld esetében viszont csak a rendezői feladatokat látta el. Ezt követően 4 év szünet jött, majd a Sinisterrel tulajdonképpen egy hatalmas dobbantás után egy szép ugrást sikerült végrehajtania. Az Ethan Hawke főszereplésével forgatott film mindenféle közhelyessége és sablonossága ellenére szerethető volt és ügyesen megrendezett. Idén még a Távozz tőlem, Sátán! érkezik Derricksontól, aki a jövőben is horror rendezésen töri a fejét: érkezik tőle a Two Eyes Staring és tervezi, hogy a Végtelen határok című sorozat egy epizódját is megfilmesítené.

A filmek szerelmeseinek Joel Schumacher és Larry Cohen neve nem lehet ismeretlen. Előbbi olyan filmeket rendezett, mint az Az elveszett fiúk, az Egyenesen át vagy az Összeomlás - persze minek legyünk ennyire jó pofák, a Batman és Robint is ő dirigálta, az meg nem éppen közönség kedvenc. Cohen pedig írt is, rendezett is, előbbiek közül pedig talán a Mániákus zsaru trilógiát kell mindenképpen megemlíteni, de napestig sorolhatnák a filmeket.

2002-ben a sors úgy hozta, hogy Schumacher egy Cohen történetet hozhatott tető alá, ez volt A fülke, aminek a rendezését Michael Baynek is felkínálták, aki gyorsan lemondott a lehetőségről, miután kiderült, hogy a produkció főhőse nem igen hagyja el a telefonfülkét - így meg ugye mégis csak nehéz autós üldözést belevinni.

Cohent egyébként már a 60-as években is foglalkoztatta egy hasonló ötlet, valami telefonfülkés dolgot szeretett volna megálmodni, amely még Hitchcocknak is elnyerte a tetszését, végül azonban nem tudták megálmodni az egész sztorit, így nem lett belőle semmi. Egészen a '90-es évekig, amikor Cohennek beugrott, hogy a gonosz lehetne egy mesterlövész. 

A telefonos téma egyébként valóban foglalkoztatta Cohent, hiszen 2002 tájékán pattant ki a Mobil ötlete is a fejéből, ahol ugye főhősünk szintén egy telefonhoz van kötve, csak kicsit mozgalmasabb életet él, mint Colin Farrell. Ha pedig már Farrell, akkor további érdekesség lehet, hogy egy ponton a főszerepre még Jim Carrey neve is felmerült.

De nézzük a sztorit. Adott egy nagymenő újságíró, aki legalábbis látszatra mindenképpen ezt a képet szeretné kialakítani magáról, de nem az a szent, mint, ahogy egyikünk sem. Csak míg néhányunk titka talán biztonságban van, addig Stu Shepard életében fordulat áll be, amikor egy forgalmas csomópontban felkapja New York egyik utolsó telefonfülkéjében lévő kagylót, amibe először azt hiszi egy téves hívó szól bele, de hamar kiderül, hogy hősünket egy őrült mesterlövész pécézte ki magának, aki a toronyházak valamelyikéből figyeli Stu-t és nem engedi neki, hogy bontsa a vonalat, közben pedig szépen, szisztematikusan tönkreteszi az életét.

Múlthéten még csak egy képet tudtunk mutatni az új Sharktopus filmből, amelyben egyik kedvenc mutáns cápánk a Pteracudával küzd majd meg.

Most viszont 20 másodperces videó is érkezett, persze csak a legelvetemültebbeknek, viszont akik érzik hülyeséget, azok már elkezdenek tűkön ülni.

A Syfy augusztus 2. napján tűzi műsorra ezt az ínyencséget.

A Dominion című Syfy sorozat nem feltétlen tartozik az érdeklődési körünkbe, de ha már beszámoltunk róla annak idején, meg végtére is a Légió című film képezi az alapjait gondoltuk foglalkozni vele. Legalábbis ami a kezdést illeti.

Nézzük az alapfelállásunkat. Isten eltűnt, az angyalok az embereket kezdték okolni és Gábriel arkangyal vezetésével elkezdték igába hajtani az emberiséget. Azonban Mihály arkangyalnak nem tetszett ez a suttyó hozzáállás és az emberek pártjára állt, hogy védelmezze őket.

Az eltelt néhány év alatt azonban az angyalok kisebb-nagyobb metropoliszokba szorították vissza a földlakókat, akik között az a legenda is elterjedt, hogy bizony van egy kiválasztott gyermek, aki megmenti majd őket a sötétségtől.

Az egykori Las Vegasban kialakított Vega nevű városállamból indítunk, ahol az ókori Rómára jellemző uralkodás valósult meg, a hatalom két család kezében van, illetve Mihály is ezt a várost választotta székhelyéül.

Főhősünk pedig Alex Lannen, egy katona, az Arkangyal Alakulat lelkes tagja, aki imád kiszökni és a hatalmas falakon kívül kalandozni és az egyik uralkodó bácsi lányába szerelmes, ami egyébként kölcsönös, mindeközben viszont mégis csak egy egyszerű katona, aki nem nyerheti el a szépséges babérkoszorús lány kezét. Egyrészt, mert a lányt másnak szánták, másrészt Gábriel arkangyal is újabb csapásra készül. The war is coming.

Phil Hawkins brit rendező filmjében egy igazi horrorikon, Robert Englund játssza majd a főgonosz szerepét, ami miatt talán dörzsölhetjük is a tenyerünket - oké mondjuk csak az elvakult fanok, mert sajnos tény, hogy Englund néha kifejezetten gyenge filmekben is feltűnik.

A színész ez alkalommal egy rohadék mozigépészt alakít majd, aki egy fiatal párt csapdába ejt a moziban, hogy aztán minden egyes lépésüket filmre vegye. Persze mindeközben a szenvedésből és a fájdalomból sem szenved hiányt a párocska.

A poszter ilyen, a teaser előzetest a tovább mögött találod.

A tovább mögött a héten tévében látható horrorfilmeket gyűjtöttük össze. Tudod, ahogy az lenni szokott.

Pár éve készült egy horror antológia, ami picit eltér a többitől, persze ez is egymástól független, rövidebb-hosszabb történetekből áll melyek témájukat tekintve is megállják a helyüket a zsáneren belül, a dolog érdekessége viszont az, hogy ebben a filmben csak és kizárólag animált jeleneteket láthatunk, azokat is fekete-fehérben, az animációs technikák széles skáláját bejárva. Ez a film pedig nem más, mint a 2007-es, francia Peur(s) du noir, vagyis a Fear(s) of the dark.

Bár az antológia Franciaországból érkezett, a történetet jegyző művészek között fellelhetőek francia társaik mellett olasz, illetőleg amerkai alkotók is, akik mind egy-egy külön álló, egymástól eltérő technikával készített kisfilmmel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Van itt hagyományos rajzfilmtechnikától kezdve, 3D-s animációig minden, így a változatosságra nem lehet panasz. A filmes csokrot megtekintve egészen szürreális élményben lehet részünk, mely során találkozhatunk egészen kiváló, illetőleg kevésbé jól sikerült alkotásokkal is. Na de lássuk miről is van szó pontosan.

Június 17-én A megtisztulás éjszakája: Anarchia címmel mutatják be A bűn éjszakájának folytatását, ami most majd kilép a falak közül és a nyílt utcán zajlik a tisztogatás, kalandozás, menekülés. Kinek mi. 

Ehhez az egészhez most érkezett egy újabb TV spot is, amit a tovább mögé rejtettünk el. De van előzetesünk és poszterünk is, ha eddig lemaradtál volna róluk.

Sokan dicsérték a Hús a húsból című filmet, ami nyilván arra késztetett, hogy megnézzem a remeknek ítélt alkotást, amelynek alaptörténete valóban egészen kecsegtető, de hogy a végeredmény jó abban sajnos kételkedtem, nem sikerült levenni a lábamról, sőt inkább csalódtam egy picit.

Kezdjük a dolgot ott, hogy a film Németországban Daddy ist ein Kannibale címmel jelent meg, ami nagyjából a Kannibál a faterom-ként fordítható magyarra és ezzel igazából majd nem mindent el is árultunk.

A sztori szerint az '50-es években járunk és egy kis családot ismerhetünk meg, anyu, apu és egy kisfiú, amolyan tipikus háromfős család, egy amerikai külvárosban. Öröm és boldogság - ezekkel a szavakkal foglalhatnánk össze a kis életüket, legalábbis első ránézésre. Azonban hamar kiderül, hogy valami nincs rendben velük.

Apu elég fura és anyu se tűnik százasnak, egyedül a kis srácot gondolhatjuk valamelyest normálisnak, de a lüke szülők azért az ő életére is kihatottak. A gyereket például este szörnyűséges rémálmok gyötrik, a bőséges vacsorát pedig csak túrja, nem igazán ízlik neki a hús, furának ítéli.

Persze elképzelése is van arról, hogy a különös eredetű étel mi lehet és próbál nyomozgatni is, legmerészebb elgondolása pedig igazságnak bizonyul. Apuci valóban érdekes módját választja a hentesárú beszerzésének.

A tovább mögött folytatom.