Pár éve készült egy horror antológia, ami picit eltér a többitől, persze ez is egymástól független, rövidebb-hosszabb történetekből áll melyek témájukat tekintve is megállják a helyüket a zsáneren belül, a dolog érdekessége viszont az, hogy ebben a filmben csak és kizárólag animált jeleneteket láthatunk, azokat is fekete-fehérben, az animációs technikák széles skáláját bejárva. Ez a film pedig nem más, mint a 2007-es, francia Peur(s) du noir, vagyis a Fear(s) of the dark.

Bár az antológia Franciaországból érkezett, a történetet jegyző művészek között fellelhetőek francia társaik mellett olasz, illetőleg amerkai alkotók is, akik mind egy-egy külön álló, egymástól eltérő technikával készített kisfilmmel örvendeztették meg a nagyérdeműt. Van itt hagyományos rajzfilmtechnikától kezdve, 3D-s animációig minden, így a változatosságra nem lehet panasz. A filmes csokrot megtekintve egészen szürreális élményben lehet részünk, mely során találkozhatunk egészen kiváló, illetőleg kevésbé jól sikerült alkotásokkal is. Na de lássuk miről is van szó pontosan.

A film 85 percében négy fő történetet kapunk, valamint két, keretként szolgáló átvezetőt, ahol az egyikben inkább a narráción van a hangsúly, mintsem a vizuális anyagon, míg a másikon ez pont fordítva van. Előbbiben egy hölgyemény mesél frusztrációiról, kételyeiről saját életével kapcsolatban, ez odáig fajul, hogy a film végére sem sikerül dűlőre jutnia saját magával. Véleményem szerint a leghaloványabb része a filmnek, ezzel szemben a második jóval izgalmasabb minden szempontból.

Ezt a keretként szolgáló történetet egy francia úriember, név szerint Blucth jegyzi, kétség kívül állíthatom hogy az egyik legerősebb rövidfilm lett az övé, még ha tagoltan is látjuk. Főszereplője egy aberrált vigyorú bácsi, aki négy nem túl kedves kutyát próbál pórázon tartani, majd a film előrehaladtával, mind a négy fő történet előtt visszatérünk hozzá hogy lássuk ahogy elenged egyet-egyet, hogy azok ártatlan embereket tépjenek szét. Egyszerű mint egy krumpli, mégis ebben rejlik az ereje, valamint abban hogy, az animáció fázisai durván rajzolt, mégis határozatlan vonalakból állnak, ami megszállott és őrült hangulatot kölcsönöz az egésznek. Zene nincs, ugatás és ordítás annál több.

A négy rövidfilm közül kettő nem hagy túl mély nyomot, az egyik, egy képregényes stílusban megalkotott 3D-s számítógépes animáció, ami Charles Burns nevéhez fűződik. A történet középpontjában egy magának való fiú áll, aki gyerekkorában bogarak és egyéb lények tanulmányozásával foglalkozott, valamint minden bizonnyal kicsiny kora óta konstans tömi a citromot, ezért vág az egész film alatt ennyire savanyú pofát. Egyetemista korában pedig próbálja leküzdeni lányokkal szembeni bátortalanságát így össze is ismerkedik egyik csoporttársával, ám az idilli hangulat hamar rosszra fordul, hála a fiú egy régi játszópajtásának. Sajnos a történet elég lassú, vontatott és épp ezért enyhén unalmassá is válik, erre az animálás módja is rásegít, néhol enyhén zavaró.

Hasonlóképpen a fent említett filmmel, az olasz, Lorenzo Mattotti által rendezett történet sem eget rengető. Itt főszereplőnek szintén egy fiút kapunk, akinek először nagybátyja, majd országos cimborája kolbászol el a mocsárban, és nem igen akarnak visszajönni, ráadásul azt híresztelik, hogy egy fenevad lakozik a susnyásban, amit a lakosság el szeretne kapni. A poént nem lőném le, bár meg kell jegyezni, hogy nem túl kreatív, ellentétben a film technikai részével. A rajzokat olyan finom módszerekkel készítették és árnyékolták, hogy néhol már-már homok animációnak hat, a rajzolók odatették magukat az biztos, egészen zseniális.

Jóval érdekesebb alkotás a két másik rövidfilm, melyek közül az elvontabbal kezdeném. Ezt a történetet Romain Slocombe írta és Marie Caillou rendezte, témájának az ázsiai hitvilágot választotta, mégis több ez ennél picit. Főszereplőként itt egy kislány szerepel, aki valamiféle mentális kezelés alatt áll, aminek során végigjárja a rémálmait. Van itt szamuráj szellem, ostoba képű gyerekek, gyilkosságok, és még több ostoba képű gyerek. Ez a történet egyfajta kivételt is képez, ugyanis ez az egyetlen olyan darab a filmben, ahol használnak vörös színt, és azt se paradicsomhoz. Technikai szempontból szerencsére visszább vettek az animére jellemző stílusjegyekből, sokkal inkább mai is divatos animációs módszert választottak, ezáltal sokkal könnyebben fogyasztható formában tudták bemutatni a történéseket, ami mindenképp a történet előnyére vált.

A film utolsónak hagyta, a legjobb és egyben legerősebb történetét. A Richard McGuire és Pierre di Sciullo által rendezett rövidfilm elképesztően hangulatos, és ügyesen komponált darab. Történet egészen egyszerű, egy férfi a hóvihar elől menekülve betér egy elhagyatottnak hitt házba, hogy menedéket találjon, ám úgy néz ki még sincs egyedül, s a tulaj sem túlzottan örül az idegen érkezésének. Nincs túlbonyolítva, elismerem, viszont a tálalás az, ami miatt az a történet viszi a prímet. Ötletes és kreatív módon használja a fekete és fehér kontrasztot, pontosan annyit látunk, amennyit egy gyufa valamint egy lámpa fényében láthatunk, ráadásul minimalista stílusban. A történések nem töltik ki a teret, de nincs is rá szükség, a négy film közül szinte ez az egyetlen, amely képes a tényleges feszültségkeltésre, a fénykép nézegetős rész az aláfestő muzsikával, pedig több mint hatásos. Ez a történet az, amelyik elviszi a hátán az egész filmet, de gond nélkül megállná a helyét egymagában is.

Összességében elmondható, hogy a horror műfajban egy egyedi alkotás ez, párja nem igen van, ellenben közel sem hibátlan, sok az üres járat, vontatott részek melyik azért rontanak a filmélményen. Van egy alapvető nyomasztó hangulata, ami mindenképp jót tesz neki, köszönhető főként a színek mellőzésének, illetve a jól eltalált hangoknak, zenéknek, de ez nem menti meg attól, hogy esetlegesen ne unjunk rá. Megtekintése azért megér egy próbát, az erre fogékonyaknak bizonyosan tetszeni fog, a többiek meg, ha mást nem is, de az utolsó történtet mindenképp nézzék meg, nem fognak csalódni.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.