Hús a húsból (1989) - Parents
Családi idill pepitában
Sokan dicsérték a Hús a húsból című filmet, ami nyilván arra késztetett, hogy megnézzem a remeknek ítélt alkotást, amelynek alaptörténete valóban egészen kecsegtető, de hogy a végeredmény jó abban sajnos kételkedtem, nem sikerült levenni a lábamról, sőt inkább csalódtam egy picit.
Kezdjük a dolgot ott, hogy a film Németországban Daddy ist ein Kannibale címmel jelent meg, ami nagyjából a Kannibál a faterom-ként fordítható magyarra és ezzel igazából majd nem mindent el is árultunk.
A sztori szerint az '50-es években járunk és egy kis családot ismerhetünk meg, anyu, apu és egy kisfiú, amolyan tipikus háromfős család, egy amerikai külvárosban. Öröm és boldogság - ezekkel a szavakkal foglalhatnánk össze a kis életüket, legalábbis első ránézésre. Azonban hamar kiderül, hogy valami nincs rendben velük.
Apu elég fura és anyu se tűnik százasnak, egyedül a kis srácot gondolhatjuk valamelyest normálisnak, de a lüke szülők azért az ő életére is kihatottak. A gyereket például este szörnyűséges rémálmok gyötrik, a bőséges vacsorát pedig csak túrja, nem igazán ízlik neki a hús, furának ítéli.
Persze elképzelése is van arról, hogy a különös eredetű étel mi lehet és próbál nyomozgatni is, legmerészebb elgondolása pedig igazságnak bizonyul. Apuci valóban érdekes módját választja a hentesárú beszerzésének.
A tovább mögött folytatom.
Azt hiszem ez eddig egészen jól hangzik és így szöveg formában izgalmas, azonban a megvalósítás szerintem unalmas.
Nyilván egy bizarr horror paródia akar lenni a film, esetleg valamiféle fekete komédia, de horror elemekből nincs túl sok, humorból pedig talán még annyi se. Pedig általában szeretem az ilyen jellegű humort, sőt értem is, itt viszont nem igazán működött. Kétszer ha felnevettem és köbö ugyanennyiszer gondoltam azt, hogy végre kicsit bedurvulnak a dolgok.
Általában bírom Randy Quaid-et, itt viszont az első perctől fogva annyira irritált szegény és valószínűleg el is dőlt, hogy mennyire elégedetten kelek fel a 80. perc végén a forgós székből. A kis fiút alakító Bryan Madorsky pedig elég ügyetlen gyerekszínész, tehát sokat tőle sem kell várni és mivel a főszereplőkről ez a kép alakult ki bennem, talán tényleg nem is csoda, hogy nem sikerült együtt élnem a filmmel.
A fényképezésben akadt néhány egész ügyes megoldás, ezek picit felfelé húzták a végeredményt, sőt a zárás sem volt annyira rossz, de addig egy meglehetősen unalmas és vontatott rész vezetett, egy-két izgalmasabb pár perccel.
Szégyellem magam rendesen, de ennél több jót nem tudok írni, van amikor egy jó film sehogy sem tetszik. Ez most pont egy ilyen helyzet.
Ennek okán 4 pontnál nem is adnék többet és nagy lelkesedéssel nem is tudom ajánlani ezt a produkciót. Persze egy dögunalmas estén jó lehet.
Címkék: 1989 amerikai film 4/10 ajánlók kanadai filmA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.