A bohócok kettős érzéseket képesek kiváltani az emberekből: vannak, akik imádják őket, kedvelik, hogy minden csupa móka és kacagás, és szeretik a bolondozásukat nézni. Vannak olyanok is, akik rettegnek a bohócoktól, mivel álarcot viselnek, össze-vissza vannak festve - néha túl ijesztőre is - és kétség támad az emberben, már egészen pici kortól, hogy hogy bízhatnánk egy olyan emberben, aki még a valódi arcát se mutatja meg.

Az ilyen ellentétek miatt is egészen jó témát szolgáltatnak a horroroknak, hiába a bohócokról azt tanítják szüleink, hogy játékosak és barátságosak, van hogy éppen támadni akarnak, és vérengzeni.

Három fiútestvér, Randy, Geoffrey és Casey miután anyjuk elutazik egyedül maradnak otthon Halloween előtt. Később úgy döntenek, hogy ellátogatnak a városba, ahová megérkezett a cirkusz, tele bohócokkal. A látogatás pikantériája az, hogy Casey betegesen retteg a bohócoktól, ami előadás közben mindenki számára kiderül.

A városi elmegyógyintézetben eközben zavargások történnek, és elszabadul három páciens, akik szintén a cirkuszban akarnak elvegyülni és menedéket találni. Végül elkapják az ottani bohócokat, és átveszik a helyüket. A három fiú ezalatt elindult a sötétben, miközben a bohócok lesnek rájuk, hogy végezzenek velük...

Folytatás a tovább mögött.

A három Collins - testvér kapcsolata egyszerű, tipikus testvéri kapcsolat, ez így a legtermészetesebb, a könyörtelenül szemétkedő, de valójában törődő nagy testvér Randy, a középső, mindenkivel a közös hangot megtaláló Geoffrey, és a legkisebb, legokosabb, gyámoltalanabb Casey, még a népmesékben is hasonló a felállás. Jót is tesz a történet cselekményének hogy hangsúlyt fektetnek erre a testvéri szálra. Ráadásul a bohócok is hárman vannak, így egyenlőek a feltételek a küzdelemhez.

A testvéri viaskodás elég nagy szerepet kap a filmben és végre van egy olyan horror, ahol hiába tini fiúk a főszereplők, mégis kevés a káromkodás, az egész egyszerű és valós. Ellentétek és féltékenykedés bőven megmutatkozik, azonban a törődés is feltűnik a viselkedésükben, lehet hogy egy ismert mintát hozott a rendező, mindenesetre alapos és hatásos, igazán emberi.

A látványvilága nincs eltúlozva, természetes, és a legfontosabb: a rendezés is jó. Victor Salva első egész estés filmje, és mint író és rendező élvezhető produkciót hozott létre. Nagy szerepet ad a mimikának, főleg a bohócok esetén, jobban hasonlítottak a phantomim művészekre, mint sem bohócokra, lehet címet kellett volna váltani, mert alig - alig szólalnak meg a bohócok, így pedig ez is csak a feszültséget növeli..

Vannak sajnos logikai hibák, például a rendőrség felhívásánál; egyszerűen nem így viselkedne senki se ilyen helyzetben. A valós hangeffekteket is elnyomták a horroros feszültség növelése miatt. Ami az alkotás legnagyobb érdeme az az operatőri munka és a rendezés, még ha minden más átlagos is.

A színészi játék szinte másodlagos, bár a fiatal színészekről elmondható, hogy nem is kell profizmust felmutatniuk, mégis hitelesen játszanak, és a bohócok szerepében lévők is egyedül a mimikájukat használták igazán, ami igen ritka, és egy horrorban hátborzongató hatást is kelt, néha meg is lehet ijedni tőlük.

Ha figyelembe vesszük mikori a produkció, milyen a megvalósítása, és hogy hangsúlyt fektetnek a szereplők jellemére is, akkor azt mondhatjuk, hogy jól sikerült. A gore imádóknak nem igazán ajánlott, mert vér alig van benne, inkább több a feszültség.

Aki sok horrort látott már, nem fognak meglepetést okozni a Halálosztó bohócok, de egyszer érdemes megnézni. Semmi különöset nem mutat fel, de nem is kell felmutatnia, kellemes szórakozást nyújt egy fáradt késő esti horrorfilm nézéshez, akár kettesben is.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.