Még mielőtt elkezdeném kifejteni, mit gondolok Guilermo del Toro óriásrobotos, óriásszörnyes látványmozijáról, szeretném leírni, hogy ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mégpedig azért, mert a Tűzgyűrű egyáltalán nem tartozik bele a horror műfajba. Azonban két okból megérdemli a szereplést az oldal hasábjain: az egyik az, hogy vannak itt szép nagy monszterek, a másik pedig, hogy volt anno róla a blogon néhány kép és előzetes. Lehet, hogy ez nem valami sok indok, de akkor vegyük még pluszba oda azt is, hogy imádok olyan alkotásokról áradozni, amik majdhogynem teljes mértékben elnyerték a tetszésem és akkor ebből már le is lehet szűrni, hogy ez egy elég pozitív kimenetelű írás lesz.

A történet szerint megnyílik egy dimenziókapu, amin szörnyek érkeznek a mi világunkba, mégpedig azért, hogy porig romboljanak mindent. A kezdetekkor még elintézte a hadsereg az idegen lényeket, de később új módszereket kellett bevetni az egyre erősebb ellenség ellen: ekkor születtek meg a jaegerek, amik hatalmas robotok és azért gurultak le a futószalagról, hogy szétrúgják a kaijuk (így nevezik a szörnyeket) seggét.

És ennyi lenne a sztori nagy vonalakban. Itt nem is a forgatókönyvön van a hangsúly, hanem a látványon, azaz a szörnyek és gépek közti harcokon, azok pedig valami elképesztően jók lettek! És hiába játszódik az összes akció sötétben, még így is bőven ki lehet venni belőlük, hogy éppen ki-kit püföl, ezt pedig a pazar koreográfiának, a remek vágásnak és a profi operatőri munka egyvelegének köszönhetjük. De hiába tökéletes a film vizualitás terén, ha minden más csapnivaló lenne benne, szimplán csak egy könnyen felejthető nyári móka lenne. 

Folytatás a tovább mögött.

No, de itt van nekünk Guilermo del Toro a rendezői székben, ő pedig azért nem a kontár munkáiról híres. És ebbe a nagy költségvetésű hollywoodi produkcióba is beletette a saját stílusát és a lelkét, emiatt emelkedik a Tűzgyűrű sok más üres látványbomba felé. Ezen a ponton kanyarodnék vissza a forgatókönyvhöz, ami ugye végtelenül egyszerű, de azért tartalmaz érdekes ötleteket, sőt, mivel Toro is írt bele, tele van a rá jellemző, kissé morbid humorral és a klasszikus szörnymozik előtti főhajtások sem maradtak ki. 

Viszont a karakterek eléggé megleptek, hiszen arra számítottam, hogy "majd két akció között lesz romantika, meg hazafias giccs", ehelyett azonban viszonylag kidolgozott figurákat kapunk, akik persze alapvető sablonokat testesítenek meg, de sikerült őket picikét elmélyíteni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szerelmi szál, meg hegyi beszéd, de ezeket is olyan minőségben és mennyiségben adagolják, hogy az egyáltalán nem zavaró. Aztán itt vannak még a színészek is, akik biztos nem fognak itteni alakításukért Oscart kapni, de többségük még így is túlteljesítette azt, amit ez a műfaj megkívánna. Például Idris Elba igencsak szimpatikusan és tiszteletre parancsolóan formálta meg figuráját, de Ron Perlman is emlékezeteset alakított, hiába töltött kevés időt a vásznon.  

És ezt már lehet csak én láttam bele a képkockák mögé, de mintha néhol a film kiforgatná a műfaj alapvető elemeit, például a harcok utáni felhőtlen ünneplést.

Ám még mielőtt tovább ömlengenék, szót ejtenék a negatívumokról. Elsősorban az zavart, hogy néhol kissé túlontúl gyermeteggé vált az atmoszféra és ez vonzott néhány kisebb-nagyobb logikai bakit is. Ennyi, más hibát nem tudnék felhozni. Mégpedig azért, mert a játékidő teljes egésze alatt majdhogynem tátott szájjal ültem és nagyra nyitott szemekkel néztem, ahogy óriási robotok és szörnyek ütlegelik egymást, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy újra előbújjon belőlem az a srác, aki évekkel ezelőtt műanyag Godzillákkal pusztított el Lego-városokat gyerekszobájában.

Emiatt működik majdhogynem tökéletesen a Tűzgyűrű, mert előhozza az emberből a gyermeket, viszont ennek ellenére nem válik gagyi bazári mutatvánnyá, köszönhetően az értő rendezésnek, a lélegzetelállító látványnak, a viszonylag jó színészi játékoknak és a dübörgő aláfestőzenének. Nálam az év egyik legjobbja és bízom benne, hogy sikeres lesz, mert örülnék egy hasonló minőségű folytatásnak.

Játékidő: 131 perc
Rendező: Guilermo del Toro
Forgatókönyvíró: Travis Beacham, Guilermo del Toro
Szereplők: Charlie Hunnam, Idris Elba, Rinko Kikuchi

Értékelés: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.