A Hideg préda első része egy picit lájtos, de tűrhető slasher volt, aminek még azt is sikerült elérnie, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Túl nagy reményeket nem fűztem a második epizódhoz, ennek ellenére igen kellemes csalódtam, ugyanis egyrészt simán lepipálja a 2006-os előzményt, másrészt pedig önmagában is egy kellemes és szórakoztató slasher, amiben habár összeollózott ötletek látunk, de ebbe nyugodtan beleszarhatunk, mert kérem ez a film nagyon jó.

A történet tulajdonképpen pont ott folytatódik, ahol a legutóbb abbahagytuk. Jannicke végzett a csendes, csákányos gyilkossal és neki vág segítséget szerezni. Ebből mi már csak azt látjuk, amikor belefut az egyik helyi rendőrbe, aki majdnem elgázolja a sokkos állapotban lévő, összefagyott lányt, de ehelyett inkább a leépített létszámmal működő, bezárásra ítélt kórházba viszi.

Mivel hősnőnk véres és egy hasonló színekben pompázó csákány is a kezében van gyorsan kérdéseket intéznek hozzá, ő pedig nem is rest és elmeséli, hogy mi történt és hogy hol találják a hullákat. A rend éber őrei a leírások alapján rá is lelnek a 4 barátra és a nagydarab gyilkosra, akit kiemelnek a szakadékból és szintén a kórházba szállítanak, amíg a gyilkosságiak meg nem érkeznek.

Igen ám, csak a halottnak hitt nagy fiú egyszer csak életjeleket kezd adni, a kórház dolgozói pedig gyorsan újra élesztik Jannicke legnagyobb tiltakozása ellenére is. A többit pedig könnyen kitalálhatjátok. Gonoszunk újult erővel folytatja azt, amit az előző epizódban elkezdett.

Én meg a tovább mögött folytatom.

Hirtelen ötlettől vezérelve kerestem fel az Escape Budapestet, hogy szívesen írnék róluk, ők pedig voltak oly kedvesek, hogy másnapra biztosítottak is számomra lehetőséget a játék kipróbálására. Őszintén szólva abszolút nem néztem utána, hová is megyek, amolyan zsákbamacska volt az egész és nem is sejtettem, hogy rémálomba illő dolgokban lesz részünk!

Barátnőmmel kerestük fel a kis pesti földszinti lakást, amely az Escape Budapestet rejti magában. Rövid eligazítás után kaptunk egy walkietalkie-t segítségkérésre, és már csukódott is mögöttünk az ajtó.

Egy kicsinyke szobában találtuk magunk bezárva. A világítás ellenére elég sötét volt, de azért így is tökéletesen láttunk. Egy fotelből, két szekrényből, egy Darumester játék automatából (ami tömve van plüssállatokkal és egy kar segítségével tudjuk szerencsés esetben kihalászni őket) és egy zárt ajtóból állt a berendezés.

Azonnal belevetettük magunkat a feladatokba, melyekkel könnyen haladtunk és elég szkeptikusan azt gondoltam, hogy fél órát sem fogunk „fogságban” tölteni. Hát a francokat! Nemhogy fél órát nem voltunk bent, de még a 60 perces játékidő sem volt elég ahhoz, hogy kiszabadítsuk magunkat! A kezdeti könnyedség hamar átment igazi fejtörőkbe és kihívást jelentő logikai feladatokba.

Folytatás a tovább mögött.

Véget ért játékunk, és kisorsoltuk a nyertest is, aki nem más, mint Horti Lilla. Gratulálunk neki, a további teendőkről emailben már értesítettük.

Viszont a többiek se csüggedjenek, hamarosan újabb nyereményjátékkal kedveskedünk, a blog olvasóinak.

Szeretnénk még egyszer megköszönni a Fumax Kiadónak a felajánlást, reméljük Lilla is annyi örömét leli majd a könyvben, mint én, mikor olvastam.

Egyik kedves ismerősöm ajánlotta ezt a számomra ismeretlen filmet. Nem tudtam a moziról semmit, a címe is furcsa volt, ráadásul az egyik legnagyobb videó megosztón találtam rá, de rászántam magam, hogy megnézzem.

Megérte. A köpök a sírodra ha nem is topkategóriás horrorfilm, de korrekt kis alkotás. Persze csak azoknak, akik szeretik az ilyenféle „beteg” filmeket. Természetesen én köztük vagyok.

Azt tudni kell, hogy ez egy 1978-as film remake-je. Az eredetit Meir Zarchi rendezte, kis költségvetéssel, és már abban az időben is óriási megbotránkoztatás övezte. Több országban be is tiltották, ami miatt persze az a réteg, aki érdeklődik az ilyenfajta mozik iránt, még elszántabb lett a megtekintését illetően. A felújított változat 2010-ben került a mozikba.

A történet főszereplője Jennifer Halls, egy csinos írónő, aki házat bérel nyárra, hogy nyugodt körülmények között írhasson. Nyugalmát hamarosan helyi férfiak zavarják meg. Megtámadják, megerőszakolják, megalázzák, majd hagynák meghalni. Természetesen hősünk nem teszi meg ezt a szívességet, és a helyett, hogy a hatóságokat értesítené, saját kezébe veszik az igazságszolgáltatást. Ebből aztán korrekt kis hentelős darab kerekedik.

A tovább mögött folytatom.

Nem múlhat el hét anélkül, hogy ne szednék össze nektek a televízió csatornák horrorfilmkínálatát. Ezen a héten is megtettük ezt, jó csemegézést!

Mindenekelőtt leszögezném, nem rajongok a gore filmekért, legtöbbször a teljesen értelmetlen történet és a sok perverz véres jelenet mellett semmi különlegessége sincs, sőt egyenesen visszataszítóak.

Elismerem, hogy érdekesek, de sokszor negatív értelemben. Azonban vannak kivételek, amikben vannak érdekesebb gondolatmenetek, a cselekményben történik valami, ami miatt máris érdemesebb megnézni egy-két gore filmet.

Ilyen a Subconscious Cruelty is, ami a maga kegyetlenségével próbál filozofálni a mai brutális világunkról.

A film maga négy kisebb részből áll össze. Az első részben egy meztelen nő gyomrából kivágnak egy szemet. Ennek persze nincs értelme, és undorító is, egyedül ami lényeges emellett a gondolatmenet, ami elhangzik a filmben, a jobb agyféltekés gondolkodásról, semmi köze a történethez, de maga az elmélkedés érdekes. A bal agyfélteke a maga racionalitásával rendkívül fontos, és használni is kell, mindig, persze érzelmi téren a jobb agyfélteke a mérvadó, a bal racionalitása elengedhetetlen mindenben.

A többi részről a tovább mögött olvashattok.

A 2008-as The Cook című, amerikai horror magyar szempontból semmiképpen nem nevezhető országimázs építőnek... sőt. Viszont a magyar ember vérmérsékletét jól jelzi, hogy egy ilyen picit talán bosszantó és a magyarokat gúnyos színben feltüntető film után nem megyünk utcára, nem lázadunk és nem ölünk meg amerikai nagyköveteket. Mondjuk gyorsan hozzá is tenném, hogy a magyar szakács magyarsága időközben azért megdől egy picit.

Viszont inkább nézzük miről is van szó!

Ilyenkor ugye általában a történetről szoktam pár mondatot, néha annál jóval többet írni, de a The Cook esetében picit nehéz a helyzet, hiszen lényegében nulla sztorival állunk szemben. Adott egy egyetemi leánylakás - ahol a leányzók többsége szép, de azért van rondább is. Tehát adottak a ribancok és a nem ribancok, mert ugye minek ezt cifrázni. A hölgyek pedig mivelhogy főzéstudásban nem állnak a helyzet magaslatán ezért felvesznek egy szakácsot, aki mindent elkészít, amit csak szeretnének.

A fickó meg is érkezik és munkába is lendül, azonban érdekesség vele kapcsolatban, hogy a húsételeket friss húsból szereti elkészíteni, leginkább zsenge lányok testrészeinek felhasználásával.

Folytatás a tovább mögött.

7 év telt el a Malevolence óta, szerintem Menán kívül senki sem gondolta, hogy valaha is elkészül ez a folytatásnak szánt előzményfilm. Szerencsére megcsinálta, érezhető is a fejlődés rajta, és habár ez a film sem váltja meg a világot, de ha ilyen úton halad, a trilógia befejező része ütős kis mozi lehet.

A kis Martin Bristol-t hat éves korában elrabolják saját udvarukról. Különleges fiú ő, egy ritka genetikai rendellenességnek köszönhetően se fájdalom-, se hőérzete nincs.

Elrablója egy szadista gyilkos, aki beleőrült a családi vágóhíd csődjébe, és arra kényszeríti Martint, hogy végig nézze, ahogy nőket kínoz. Sőt, még arra is ráveszi a fiút, hogy ő is vagdossa a lányokat, ezzel szép lassan minden emberi érzelmet kiirtva a gyerekből. Szép csendben aprítják a népet a lerobbant kis üzem alagsorában, amíg új lakó nem költözik a városba.

Allison elvesztette szüleit, így kénytelen vidéki rokonaihoz költözni. Nagyvárosi lányként nehezen illeszkedik be, gondjai elől a futásba menekül. Ám egyik alkalommal a régi vágóhídnál észrevesz egy kisfiút az ablakban, és felkelti az eset a kíváncsiságát. Nem is sejti, hogy olyan titkokat feszeget, amelyek az életébe is kerülhetnek.

Folytatás a tovább mögött.

Az 1950-es években az Államokban rengeteg remek horror, sci-fi ihletésű film született, amelyek messze elmaradnak a ma horrornak nevezett - de nem feltétlen igényesebb - produkcióktól, legalábbis vérbőségben és a gyomorból kiforduló belek számában, viszont színészi játékban, történetben talán bőven felülmúlják a mostani tucat horrort. Abba mondjuk ne menjünk bele, hogy annak idején minden második rémfilm vagy hatalmas mutáns állatokról szólt, vagy földönkívüliekről, akik a szovjeteket igyekeztek szimbolizálni.

A Pánik New Yorkban az előbbi kategóriába tartozik és történetet tekintve talán könnyen ismerős lehet.

Az amerikaiak kísérleti atomrobbantásra készülnek. A feladatot precízen és hiba nélkül kell végrehajtani és a jól felkészült csapatnak ez döccenő mentesen sikerül is. Azonban a robbantást követően a csapat két tagját egy hatalmas, őskorinak tűnő lény támadja meg, egyikük oda is veszik, míg az életben maradtnak senki nem akar hinni és csak félnótásnak titulálják.

Azonban a rákövetkező napokban egyre több és fura jelentés érkezik halászhajókat megtámadó óriás kígyóról, egy ismeretlen szörnyről, aki a tengeren szedi áldozatait.

Hamar kiderül, hogy a gyíkos történetnek a fele sem tréfa, sőt mi több, az őskorból előmászó pokoli teremtmény New York városába tart, aki és ami az útjába kerül azt pedig kérdés nélkül ledozerolja és megállíthatatlannak tűnik.

A tovább mögött folytatom.

Sok horror készült már különös épületekről, melyekben borzalmas dolgokat tettek, vagy pedig maga a ház volt a gonosz. Átok/Harag-sorozat, a Ragyogás, a Linkerover és még sorolhatnánk a jobb-rosszabb filmeket, melyek mind egy-egy „ördögi helyen” játszódnak, de olyat, mint a Walled In még nem láttam!

Sam a Walczak-család büszkesége, és egyben első diplomás tagja is. Apja jól menő vállalkozást vezet az építőiparban, pontosabban házak rombolásával foglalkoznak. A fiatal lány természetesen a családi vállalkozásban kap munkát, első megbízatása pedig a híres építész, Malestrazza egyik épületének robbantás előtti felmérése. A házban rettenetes dolgok történtek, 15 évvel ezelőtt egy bomlott elméjű munkás több embert is élve bebetonozott az épület különös szerkezeti réseibe. Sam suttogásokat hall, és rémálmok gyötrik a régmúlt eseményeiről, melyek nyomán elhatározza, felderíti a ház titkait, eldugott részeit.

Folytatás a tovább mögött.

Szeretem a norvég filmeket, ugyanis általában egész jók, ha pedig mégsem csillagos ötöst érdemlő munkák, azért még bőven az élvezhető és szerethető kategóriát képviselik, legalábbis azok a produkciók, amikhez eddig szerencsém volt.

A Hideg prédát Herschmi már jó ideje ajánlotta nekem, gondoltam eljött az ideje annak, hogy pontot tegyek a dolog végére és letudjam ezt a norvég alkotást is. Megbánni pedig egyáltalán nem bántam meg, sőt biztos, hogy a folytatásokra is befizetek, ugyanis ez alkalommal is egy barátságos, bár talán picit lájtos és néha tempó hiányos filmet láthatunk.

A történet 5 jó barátról szól, akik elindulnak a havasokba síelni. Norvégiába úgysem nagyon lehet mást - mondja ezt a laikus. Hőseink neki is vágnak egy szépen fényképezett hegynek, amit megmásznak, majd a tervek szerint a túloldalán lesiklanak. Ezzel eddig nem is lenne probléma, de ha később se ütné fel fejét a gond zöldszemű sárkánya, akkor lófaszt se érne az egész, ezért természetesen megtörténik a baj. Vörös hajú hős srácunk lábát töri, még hozzá nyíltan, a móka pedig hamar véget ér. Térerő nincs, segítségből pedig úgy szintén hiány van, ellenben a közelben áll egy elhagyatott hotel, ami jó menedéket nyújthat éjszakára.

Az épület szerencsére tényleg tűrhető állapotban van, még áramot is sikerül kicsikarniuk a generátorból és a kis bicebócát is egész jól helyre rakják, de a nagyobb baj csak ezután következik. Ugyanis a hotel falai között egy két méteres, meleg ruhába göngyölt gyilkos bácsi lakik, aki évek óta végez az eltévedt síelőkkel.

A tovább mögött folytatom.

Sziasztok!

Ahogy azt láthatjátok a blog megújult külsővel vár Titeket és erősen bízunk benne, hogy ez a változás tetszik Nektek. A régi sablont mi nagyon szerettük, de ezt az újat talán picivel jobban bírjuk.

Az igazság az, hogy a külső változásával együtt picit a tartalom is alakul és ezt néhányan talán már észre is vettétek. A jövőben első sorban a film-, sorozat-, könyvajánlókra szeretnénk koncentrálni, illetve természetesen ha valami témába vágó helyen járunk azt sem fogjuk kihagyni. Fontos tudni, hogy a napi filmajánlók megmaradnak.

Az előzetesek, poszterek viszont picit háttérbe fognak szorulni, ennek egész egyszerűen időhiány az oka. Itt jegyezném meg, hogy ha valaki érez magában vállalkozó kedvet és szeretné ennek a résznek a szerkesztését nyugodtan dobhat egy levélkét a talesfromtheblog@gmail.com címre.

Az említett részek 100%-ban nem maradnak el, a FB oldalon igyekszünk ezekről is beszámolni, hogy a lájkolóknak tudjunk valami pluszt adni.

Arra kérnénk Titeket, hogy ha az új sablonnal kapcsolatban bármi hibát, vagy gikszert tapasztaltok szintén jelezzétek nekünk, biztosan maradtak "sötét foltok", amelyek elkerülték a figyelmünket. Érdemes tudni, hogy egy-két menüpont majd még felkerül az oldalsávba, olyanok, amelyek a régi felületen is helyet kaptak.

Bízunk benne, hogy tetszik, amit láttok és talán még nagyobb kedvvel látogatjátok az oldalt.

Üdv

A Tales from the Blog csapata

Két mindenre elszánt és az őslakosokat nem tisztelő állatkerti gondozó egy igen veszélyes patkánymajmot (ami kb úgy néz ki mint egy megcsupaszított kutya) próbál kicsempészni a hegyekből a városi állatkertbe, hogy fellendítsék az állatkert forgalmát, és legyen egy rendkívüli látványosság is terítéken. Azonban azzal nincsenek teljesen tisztában milyen fertőzött ez az állat, és mikor megtudják, akkor is ragaszkodnak, hogy a nagyvárosba szállítsák és emberek közé engedjék.

Főhősnőnk, a tűzről pattant Paquita eladó egy boltban és az igazi után sóvárog. Meg is ismerkedik a szerény, jámbor de aranyos Lionellel, és megkedveli.

Az első randevú azonban nem sikerül igazán örömtelire, ugyanis Lionel anyját megharapja a patkánymajom. Végül az asszony dühből szétlapítja a majom fejét, azonban a súlyos sérülése nem múlik, sőt igen borzasztó következményeket von maga után...

Ezekből is látszik, hogy természetesen egy vígjátékról van szó, amiben van egy kis horrorisztikus vonal is.

- "Az anyád megette a kutyámat!"
- "Nem az egészet."

Folytatás a tovább mögött.