Igazi oldschool hangulatot teremtett Stevan Mena a Malevolence-szel a 2000-es évek elején. Első rendezése volt ez a film, és bár nem alkotott maradandót, de azért tisztességes munkát végzett. Érezhető volt, hogy rajong a műfajért, és afféle tiszteletadás ez a film a 80-as évek klasszikusai előtt.

A mindössze 6 éves Martin Bristol-t elrabolják saját házuk udvaráról. A fiú sosem kerül elő. Új apja egy elmebeteg gyilkos, aki belőle neveli ki utódját. 10 évvel később egy bankrablás elkövetői menekülnek a rendőrök elől, túszul ejtve egy családot is. Egy elhagyott erdei házban húzzák meg maguk, nem is sejtve, hogy brutális sorozatgyilkos leselkedik rájuk az épület sötét sarkaiban.

A folytatásért kattintsatok a továbbra.

Mena sokkal inkább a hangulatra próbálja helyezni a hangsúlyt, ami valamennyire sikerül is neki. Túl sok vért nem kapunk, kb. annyit, amennyit egy átlag oldschool slasherben is. A szúrásokat sem látjuk premierplánban, csak a kezet, amelyik lesújt a késsel, vagy egyéb emberölésre alkalmas tárggyal. Ez nálam jó pont volt, nem a manapság divatos vértengerrel próbálja eladni a filmet. Gyilkosunk hasonló zsákot visel a fején, mint Jason a Péntek 13 második és harmadik részében. Egyszerű, de nagyszerű megoldás, majmolás és ötlettelenség helyett sokkal inkább egy tiszteletteljes főhajtás minden idők egyik leghosszabb slasher-sorozata előtt.  Belekevertek egy érdekes vallási szálat is, amely a szarvasmarhához kötődik, mint szent állathoz, amely oly sok amerikai vidéken (főleg texasi láncfűrészes aberrált családoknál) a mindennapi megélhetést jelentette. Remekül mutat az emberi csontokból és marhakoponyából összetákolt „szentély”.

A történet átlagos, amelyben vannak rossz fiúk, egy jófiú, aki véletlenül keveredik közéjük és közben folyamatosan a lelkiismeretével harcol, A befejezés csalóka, azt az illúziót kelti, hogy még közel sincs vége a borzalmaknak. Viszont érezhető, hogy lesz folytatása. El is készült Bereavement néven 2010-ben, de ahelyett, hogy ott folytatta volna Mena, ahol abba hagyta, inkább egy előzményfilmet forgatott, amely a Malevolence minden kérdőjelét megválaszolja. De akikben nyomott hagyott a film, nem kell sokat várniuk, Mena már bejelentette, hogy trilógiává bővíti.

A zene kellemes és hangulatos, ha kell, akkor igazán feszültségkeltő. A képi világ is korrektül sikerült. Az ismeretlen színészek is hozzák azt a teljesítményt, amit egy slashertől elvárhatunk. Long Island-i és New York-i fesztiválokon még díjat is nyert vele a rendező.

Összegezve kellemes, nézhető, de ugyanakkor semmi újat felmutatni és maradandót alkotni nem tudó alkotás. 5 pontot adok neki. Annyit azért elárulok, hogy a folytatás már egy fokkal jobban sikerült, mindenképp érdemes megtekinteni, az írásom is hamarosan olvashatjátok róla.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.