Pszicho. Ki ne hallott volna már Alfred Hitchcock 1960-as klasszikusáról, amely a filmtörténelem (és horrortörténelem) egyik legfontosabb mérföldköve? És arról, hogy valós események ihlették a filmet? És arról, hogy Robert Bloch fantasztikus irománya adta az alapot minden idők talán leghíresebb alkotásának? Hogy Bloch könyve nélkül talán Hitchcock sosem válik azzá, aki? És talán az egész horrorfilmipar teljesen más úton fejlődött volna? Vigyázat, nagyon spoileres írás következik!

Marie Crane élete nagy lehetőségére várt 27 évig, míg végre eljött ez a pillanat is. Főnöke 40 ezer dollárt ad a kezébe, melyet csinos kis alkalmazottjának be kéne tennie zárás előtt a bankba. A lány viszont inkább kereket old a pénzzel, amiből nem csak évekig magas színvonalon éldegélhet, de barátja eladósodott vállalkozását is kihúzhatja a pácból. Útközben megszáll a Bates-motelben, melyet Norman beteg édesanyjával vezet. A visszahúzódó fiú vonzónak találja a lányt, akit ezért még aznap éjjel lemészárol az édesanyja.

A lány húga, barátja és egy magánnyomozó is megpróbálja kideríteni, mi történt Marie-vel, és Norman hiába tünteti el a nyomokat, pszichopata anyját egyre nehezebb kordában tartania…

Folytatás a tovább mögött.

Manapság a remake-k korát éljük, jól jelzi ezt az is, hogy naponta érkeznek a hírek az újabb feldolgozásokról. Ezeket én személy szerint mindig kisebb-nagyobb fenntartásokkal kezelem, nem ok nélkül, mivel a legtöbb általában nem sikeredik valami jóra. Viszont mikor elkezdtek szivárogni az információk arról, hogy William Lustig 1980-ban készült Elmebeteg című klasszikusát is leporolják a producerek, mégpedig Alexandre Aja segítségével, azonnal elkezdtem várni a projektet. Bár, azért így is volt bennem egy kis félsz, mert Aja csak a forgatókönyvet írta (azt is többedmagával), a rendezést a P2 - A rettegés új szintjéért felelős úriember vállalta be, az meg ugye olyan lett, amilyen. Sebaj, el is kezdtem vágni a centit a filmért, aztán egyszer csak elérkezett a nagy nap és megnéztem. Majd miután feltápászkodtam előle a stáblista után, csak annyit tudtam kinyögni "hú a kutyafáját"! 

A történet nagyrészt követi az eredeti menetét, tehát főszereplőnk egy elmebeteg, Frank, aki éjszakánként nőket skalpol és gyilkol meg, nem ebben a sorrendben. És kész, a sztori kimerül ennyiben. Persze, van egy-két mellékszál, de ezek az összképet figyelembe véve nem fontosak, így megállapíthatjuk, nem egy bonyolult mozival van dolgunk. Azonban már az eredeti sem operált erősebb forgatókönyvvel, ott is a kivitelezésen volt a hangsúly és ez itt is így van.

Folytatás a tovább mögött.

Véget ért közös játékunk az ExitPointtal és sorsoltunk nyertest is. A szerencsés illető pedig nem más, mint Puszta Adrián. Gratulálunk Neked, emailben már értesítettünk Téged a további tudnivalókról.

Reméljük jól fogsz szórakozni majd!

Viszont a többiek se csüggedjenek, a héten újabb nyereményjátékot hirdetünk, ezúttal egy remek kis könyvvel jutalmazzuk majd az egyik szerencsés válaszadót.

A tovább mögött a heti horror érdekeltségű TV-s listát találjátok. Tudjátok, ahogy az lenni szokott.

A filmekhez jó szórakozást és kellemes borzongást kívánunk!

Kb. egy hónapja írtam a Dan Wells első kötetéről, a Nem vagyok sorozatgyilkosról. A Fumax Kiadó pedig volt olyan kedves, és felajánlott blogunk olvasóinak egy példányt a könyvből nyereményjáték céljából.

Három egyszerű kérdésre kell válaszolnotok emailben, ahhoz, hogy tiétek legyen!

A kérdések a következők:

1. Mi a címe a Nem vagyok sorozatgyilkos folytatásának?
2. Hány éves a főszereplője?
3. Milyen vállalkozásba segít be a fiú?

Segítséget itt találtok.

A helyes megfejtéseket vasárnap éjfélig várjuk a horrorposta@gmail.com email címre. Az üzenetbe tárgyként írjátok be, hogy "Játék", de a tovább mögötti felület segítségével is elküldhetitek a válaszokat.

Úgy rémlik, hogy a anno Herschmi eléggé dicsérte a Skjult című After Darkos horrort és akkor említette, hogy szerinte még a 2006-os Elhagyatva is egész jó történet, már ami ugye az említett fesztivál kínálatát illeti. Herschmi pedig úgy tűnik nem tévedett, legalábbis énremekül szórakoztam a film közben.

Történetünk szerint Oroszországban járunk, ide tér vissza főhősünk Marie Jones, akit gyerekkorában angol szülők adoptáltak és így hagyta el az országot. Felnőttként aztán elég sikeres és pénzben sem szűkölködő asszony lett és 40 éves fejjel úgy döntött, hogy megpróbálja megkeresni az igazi szüleit és kideríteni azt, hogy pontosan honnan is származik.

Szerencséjére egy orosz tisztviselő a segítségére siet és információkat nyújt a szülőket és a születési helyet illetően, Marie ekkor szembesül azzal, amit mi már korábban is láthattunk, hogy édesanyját a születésekor meggyilkolták. Hősünk úgy dönt ennek ellenére elutazik a régi, távol eső, eldugott helyen lévő családi birtokra, hogy lássa hova született és, hogy esetleg az édesanyját is megismerje valamelyest.

Az odaút azonban nem zökkenő mentes, ugyanis Marie sofőrje egyszer csak eltűnik, az asszony pedig a házba érve különös kísérteteket és árnyakat lát, a tortán pedig a hab a felbukkanó ikertestvér, aki szintén a családi birtok felderítésére vetemedett. A család megmaradt tagjai pedig gyorsan szembesülnek azzal, hogy édesanyjukat apjuk gyilkolta meg és velük is hasonló dolgot szeretett volna művelni, csak a felesége közbe lépett és lelőtte őt. Azonban most, hogy a gyerekek visszatértek a tett helyszínére az apa újra akcióba lendülhet.

A tovább mögött ott a folytatás.

Carry on my wayward son!

Az utolsó Supernatural rész, a 23. a 8. évadból, a beharangozott Grand Finálé, megtekintve, és számomra valahogy elmaradt a nagy WTF moment a végéről. Lehet, velem van a gond, vagy rossz passzban néztem végig, de nem éreztem azt, hogy OMG, azonnal folytatást kérek! Pedig kétszer is megtekintettem, hogy az élmény meglegyen, de egyszer sem fogott meg és nem vitt magával.

Olvasva a többiek véleményt, nem én vagyok az egyetlen ezzel az ürességgel most, de persze a többség imádta. Aminek örülök. Fura, hogy ők nem éreznek valami féle hiányt. De hát nem vagyunk egyformák.

Folytatás a tovább mögött.

A héten végre megérkezett a V/H/S 2. részének előzetese. 

Az első részről azoknak, akik még nem látták azt érdemes tudniuk, hogy meg kell nézni. Ha valaki bírja a kézi kamerás horrort, akkor főleg, hiszen az egyik legjobb a felhozatalból. Mi itt írtunk róla.

Az biztos, hogy a folytatásban nem lesz kevesebb a vér és az izgalom, ezt tanúsítja a tovább mögötti előzetes is. Mondanom se kell, hogy megtekintése erősen ajánlott!

Genesis, mint újjászületés. Bár a rendező kedvenc témája a halál, ebben a filmben mégis meghatározó szerepet tölt be az élet kezdete, pontosabban az újrakezdés.

Főszereplőnk egy megtört művész, aki szerelmét elvesztette autóbalesetben. Gyászát munkába fojtja, és megformázza élete nőjét agyagból. Éjszakánként rémálmok gyötrik, melyben az összetört autóban magát látja holtan élete párja helyett. Egy nap viszont különös dolgokra lesz figyelmes: a szobor vérezni kezd, az ő testén pedig különös foltok jelennek meg…

Miközben a nő újjászületését csodáljuk, a férfi folyamatosan szoborrá dermed, szörnyű haláltusájáról szól ez a film. Talán Cerdá a természet egyensúlyát akarta ezzel kifejezni, ahhoz hogy élj, valakinek, valaminek pusztulnia kell. Az élet nem tündérmese, egyensúlyra törekszik élet és halál között.

Folytatás a tovább mögött.

Egy nagyobb könyváruházban bóklászva bukkantam rá Ádám könyveire, amelyek rendkívül igényes borítójukkal azonnal felkeltették az érdeklődésem. Fel is vettem vele a kapcsolatot, és küldött számomra egy-egy kötetet (amelyet ezúton is nagyon szépen köszönök!), hogy be tudjam mutatni őket a Tales From The Blog olvasóinak.

Mészáros Dávid jó nevű magánnyomozó, akit gyakran a rendőrség is felkér, segítse munkájukat csavaros gondolkodásával, rendkívül éles eszével. Egy nap azonban különösen kegyetlen és tökéletesen véghezvitt rituális gyilkossággal találja szemben magát Budapest egyik metróalagútjában, amely még az ő képességeit is alaposan próbára teszik. Vajon sikerrel veszi Dávid az akadályt és elkapja a bigottan vallásos pszichopatát, vagy élete legnagyobb kudarcával kénytelen szembe nézni? Aki végigolvassa, az megtudja!

Folytatás a tovább mögött.

Néhányan biztos emlékeztek a Ford testvérek 2010-es munkájára a The Dead című horrorra, amelyben a Fekete-kontinensen "túl szaporodtak" az agyzabálók.

A film nem volt feltétlen átütő erejű, de rossznak nevezni is túlzás volna, itt írtunk róla.

Azt tudtuk, hogy jön a folytatás és talán az sem volt nagy titok, hogy ez alkalommal Ázsiába ugrunk át, egészen pontosan Indiába. Kapunk új szereplőket, új drámát, de a lényeg megmarad annak, ami volt: "jönnek a zombik és le kell őket abálni!"

A tovább mögött egy előzetest is találtok, azt a 2 és fél percet megéri.

Nacho Cerdá első komolyabb próbálkozása ez a 31 perces film, amelynek témája a nekrofília. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen aberrált cselekménnyel lehet komoly, művészi alkotást létrehozni, de Cerdá megcsinálta.

A történet elég egyszerű, két kórboncnok végzi a dolgát. Egyikük izgatottan figyeli a másikat, amint feldolgozza az aktuális tetemet, szinte már a látványtól majd elélvez. Miután egyedül marad egy női hullával, eluralkodik rajta a vágy és a magáévá teszi, majd lemosakszik és hazamegy, mintha mi sem történt volna.

Hogy miért kéne bárkinek is megnézni ezt a filmet? Erre nem tudok választ adni, de mégis látni kell. Nem tudom megmondani az okait, de mégis különleges 30 perc ez. Az agyam nem képes megérteni, mitől jó ez, de a lelkem érzi és a szemem nem a vért és a belsőszerveket látja, hanem a mögöttük rejlő „szépséget”. Ez az, amit művészetnek hívnak és ezért istenadta tehetség Nacho Cerdá!

Folytatás a tovább mögött.

A Lidércfény eddig is közölt rendszeresen sci-fi és fantasy novellák mellett horrort is, de úgy gondolták, ideje egy novelláskötetbe összegyűjteni őket. Ennek nem is akármilyen módját választották. Egy tematikus antológiát állítottak össze, amelyben egy általuk kitalált világban játszódó összefüggő történetekből, és ezektől elütő epizódokból áll. Mind a helyszínről, mind az alaptörténetről, mind pedig a szereplőkről részletes leírással készültek honlapjukon.

"A Szovjetunió néhány tudósa biológiai kísérleteket végez űrbe küldött műholdakon. Amikor azonban az egyik műholdat elveszítik – technikai okok következtében –, a szovjet kormány leállítja a programot. Néhány évtizeddel később – vagyis napjainkban – az USA néhány űrkutató tudósa megtalálja az elveszettnek hitt szovjet műholdat. Ám először ők sem tudják, mit is találtak pontosan. Némi kutatás után kiderül, hogy miről van szó, ám ekkor az amerikaiak is elveszítik szem elől a szatellitet, amely végérvényesen összezavarodik, elveszíti navigációs képességét. Alig néhány órával később, péntek éjjel lezuhan, pont a simagöröngyösi vegyi raktárba.

Folytatás a tovább mögött.