Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Elmebeteg (2012) - Maniac

2013.05.20. 18:15 Jason13

Maniac-2012-poster.jpgManapság a remake-k korát éljük, jól jelzi ezt az is, hogy naponta érkeznek a hírek az újabb feldolgozásokról. Ezeket én személy szerint mindig kisebb-nagyobb fenntartásokkal kezelem, nem ok nélkül, mivel a legtöbb általában nem sikeredik valami jóra. Viszont mikor elkezdtek szivárogni az információk arról, hogy William Lustig 1980-ban készült Elmebeteg című klasszikusát is leporolják a producerek, mégpedig Alexandre Aja segítségével, azonnal elkezdtem várni a projektet. Bár, azért így is volt bennem egy kis félsz, mert Aja csak a forgatókönyvet írta (azt is többedmagával), a rendezést a P2 - A rettegés új szintjéért felelős úriember vállalta be, az meg ugye olyan lett, amilyen. Sebaj, el is kezdtem vágni a centit a filmért, aztán egyszer csak elérkezett a nagy nap és megnéztem. Majd miután feltápászkodtam előle a stáblista után, csak annyit tudtam kinyögni "hú a kutyafáját"! 

A történet nagyrészt követi az eredeti menetét, tehát főszereplőnk egy elmebeteg, Frank, aki éjszakánként nőket skalpol és gyilkol meg, nem ebben a sorrendben. És kész, a sztori kimerül ennyiben. Persze, van egy-két mellékszál, de ezek az összképet figyelembe véve nem fontosak, így megállapíthatjuk, nem egy bonyolult mozival van dolgunk. Azonban már az eredeti sem operált erősebb forgatókönyvvel, ott is a kivitelezésen volt a hangsúly és ez itt is így van.

Folytatás a tovább mögött.

Maniac2012.jpg

És akkor most érkeztünk el arra a pontra, ahol megosztom veletek őszinte véleményemet a filmről (már nem bírtam tovább visszafogni magam): Ez egy elképesztően zseniális darab!

Igen, még az általam nagyra tartott klasszikust is felülmúlja, köszönhetően egyedi vizualitásának, a mesterien megteremtett atmoszférának és a sokkolóan naturalista gyilkosságoknak. Már maga az eredeti is meglehetősen egyedi volt annak idején, viszont ott becsúszott néhány erőltetett momentum és időhúzó képsor, itt azonban végig jó ütemben halad előre a cselekmény, unatkozni egyáltalán nem lehet a játékidő alatt. Ezt nem csak a gördülékeny sztori, de az E/1-ben felvett képsorok is garantálják, melyek egyrészt nagyon kreatívak, de egyben hangulatosak is. A legjobb pedig az, hogy nagyjából az egész film ezekből áll, csak néha "szakadunk" ki a főszereplő elméjéből, de azok a felvételek is vérprofik. 

maniac_2012-4-933x1360.jpg

Maxime Alexandre (az operatőr) meg is érdemel egy hatalmas piros pontot, hiszen nem mindennapi munkát végzett, de mellette a vágót is illeti egy vállveregetés. Ahogy a maszkmestereket is, mert a gyilkosságok meglehetősen látványosra sikeredtek, a finálé nagy vérfürdője még rá is tesz egy lapáttal az eredetijére, pedig már az sem volt piskóta.

És hát itt vannak még a színészek is. Ugye a '80-s mozi kapcsán felhoztam, hogy gyengének találtam az "áldozatok" játékát, szerencsére itt már kissé képzettebb nőket foglalkoztattak (bár az is lehet, hogy azért voltak kevésbé irritálóak, mert itt végig a címszereplő szemszögéből látjuk az ő becserkészésüket.) Viszont pont a gyilkost megformáló Elijah Wood esetén lépnek fel a problémák. Nem kell megijedni, meggyőzően alakít a srác, viszont az égig magasztalt operatőri megoldás miatt keveset láthatjuk teljes valójában. Emiatt lett volna érdemes több "normál" jelenetet felvenni, de azért így se történt nagy baj.

Viszont ha már a negatívumoknál járok, az eléggé zavart, hogy gyilkosunk meglehetősen primitív módon szedte áldozatait, de a rendőrség még így se bukkant a nyomára (időben). Mondjuk az eredetiben is hasonló volt a felállás, de ott ezt még elfogadtam, hiszen ott a '80-s évek elején jártunk. Sebaj, ezeket a kisebb hibákat azért bőven lefedik a fentebb már említett pozitívumok.

Rá is térnék az összegzésre: a Maniac feldolgozása egy igazán ütős, már-már művészi irányokba kacsintgató slasher lett, meghintve egy kis drámai ízesítéssel. Ha rajtam múlna, akkor ebből is klasszikus lenne, mivel tele van kreatív vizuális ötletekkel, fülbemászó zenei tételekkel és még William Lustig műve felé is ízlésesen tesz utalásokat. Nem kérdés, én ezentúl kedvenceim között emlegetem, ha pedig minden remake ilyen minőséget ütne meg, tárt karokkal várnám az összeset.

Értékelés: 9/10

Játékidő: 89 perc
Rendező: Franck Khalfoun
Forgatókönyvíró: Alexandre Aja, C.A. Rosenberg, Grégory Levasseur
Szereplők: Elijah Wood, America Olivo, Nora Arnezeder

Címkék: 2012 francia film amerikai film 9/10 ajánlók

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr135300470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Syracuse 2015.05.20. 13:15:47

Pont ma néztem meg, mielőtt újra megosztottátok facebookon. :D Én olyan 7-esre értékelném, mert a vége nem nagyon tetszett, ahogy !SPOILER! elképzeli, amint az általa megölt nők élve széttépik, bár biztosan valami nagy jelentéstartalmat szántak ennek a készítők !SPOILER! Továbbá sokat ront az összképen, hogy a rendőrség elméletileg a sorozatgyilkos ügyén nyomoz olyannyira, hogy nyilvánosságra sem hoznak semmit a nyomozásról, mégsem keveredik még csak gyanúba sem az a csávó, aki internetes randioldalakon cseveg az áldozatokkal, és néhányukkal épp haláluk estéjén randizik. Ahhoz képest, hogy mennyire amatőr bűnözőről beszélünk, a rendőrség csak akkor akad a nyomára, mikor már halott. Ugyanaz a bűnüldöző szerv, akik a szomszéd moziban/tv csatornán egyetlen napszemcsólekapós-csípőretettkezes-naplementeelőttállós kombóval harminc ilyet késztetnek beismerő vallomásra, második világháborús bűnök bevallására, és havi MÁV-bérletek megvásárlására.
Elijah Wood remekel benne - már amikor nem az ő szemével látjuk a világot - de még mindig babaarcú, és valószínűleg egyhamar ez nem fog változni, ahogy Daniel Radcliffe vagy Leo DiCaprio esetében sem.

süti beállítások módosítása