Egy nagyobb könyváruházban bóklászva bukkantam rá Ádám könyveire, amelyek rendkívül igényes borítójukkal azonnal felkeltették az érdeklődésem. Fel is vettem vele a kapcsolatot, és küldött számomra egy-egy kötetet (amelyet ezúton is nagyon szépen köszönök!), hogy be tudjam mutatni őket a Tales From The Blog olvasóinak.

Mészáros Dávid jó nevű magánnyomozó, akit gyakran a rendőrség is felkér, segítse munkájukat csavaros gondolkodásával, rendkívül éles eszével. Egy nap azonban különösen kegyetlen és tökéletesen véghezvitt rituális gyilkossággal találja szemben magát Budapest egyik metróalagútjában, amely még az ő képességeit is alaposan próbára teszik. Vajon sikerrel veszi Dávid az akadályt és elkapja a bigottan vallásos pszichopatát, vagy élete legnagyobb kudarcával kénytelen szembe nézni? Aki végigolvassa, az megtudja!

Folytatás a tovább mögött.

Ádám első regénye a Halálos rokonság, amely azért észre is vehető. Az egyik jele ennek, hogy nagyon kevés hasonlatot és metaforát használ, ami azért nagy kár, mert az a kevés viszont oltári jól sikerült, nem egyszer erős társadalomkritikával fűszerezve! Pl. „Mindig is azt éreztem, mintha valami rohadna ebben a házban. Talán az emberek világszemlélete és erkölcsi értékei öltöttek testet ebben a rothadó szagban.” Zseniális, több ilyet a jövőben! Hasonlóan frappáns véleményt fogalmazott meg a pesti tömegközlekedésről is, de az is rendkívül hangulatosra sikeredett, ahogy leírta Dávid izgatottságát és félelmét egy postafiók kinyitása előtt, amelyben a gyilkos hagyott számára „üzenetet”.

A másik dolog, amiből látszik, hogy bizony első kötetes szerző, az a helyszín és karakterleírások. Mindkettőnél elég fukarul bánt a szóval, nagyon hiányoltam, hogy a főszereplőn kívül mindenki másról alig tudunk meg valamit, nehezen is tudtam magam elé képzelni őket. Amitől nagyon féltem, az a gyakori szóismétlés volt. Szerencsére az első pár lap után ezek teljesen elmaradtak.

A történet jól összerakott, amelynek végére minden mellékszereplő a helyére kerül, senki sem szerepel véletlenül a műben, senki sem véletlenül olyan, amilyen. Mindenkinek megvan a maga helye a cselekményben, még ha elsőre ez nem is látszik. Meglepő fordulattal is szolgált a befejezés, viszont a gyilkost még így sem tudtam megérteni, miért lett pszichopata és miért kellett számára a feltűnés. A múltbéli történések ezt szerintem egyáltalán nem indokolják. Műfaját tekintve krimi lenne, amely viszont néhol még a legelmebetegebb gore-rendezőket is megszégyenítené (pl. összevarrt nagyajkak).

Összegezve az egészet végtére is egy korrekt történetet olvastam rendkívüli módon szemet gyönyörködtető kiadásban (ha lenne könyvszépség-díj, ott lenne az élbolyban), remek grafikákkal (kár, hogy csak három oldalon szerepelt). Kíváncsian várom a folytatását, hogy lássam, mennyit fejlődött Ádám. Erre a kötetre pedig 6 pontot adok.

Az író honlapja: http://www.steineradam.com/

A könyvet itt megrendelhetitek, de a nagyobb könyváruházakban is megtaláljátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.