Ahogy azt már korábban említettük az előzetesek, poszterek picit háttérbe szorulnak a blogon, de van, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül és az Insidious folytatása pont ilyen.

A napokban megérkezett az első előzetes az ősszel érkező folytatáshoz, amelyben tulajdonképpen a Lambert család további megpróbáltatásait élvezhetjük/retteghetjük végig.

Az előzetest a tovább mögött találjátok és nagy kár volna kihagyni.

A jól sikerült 2. rész után nem is feltétlenül volt kérdés, hogy vajon megnézem-e a harmadik, egyelőre záró felvonást a Hideg préda című norvég slasherből.

Az előző epizód végén csákánnyal botorkáló főhősünket meglehetősen csúnyán leamortizálták, de őszintén szólva bíztam abban, hogy Jason Voorhees-t lekopírozva feléled és folytatja, amit elkezdett és ne adj Isten még az első két rész női főszereplője is visszatér, aki szimpatikus színészasszonyságnak tűnt.

Ennek ellenére azt történt, amitől egy picit tartottam is, kaptunk egy előzményfilmet.

Persze nem kell ezt olyan lefitymálónak venni, mert jobb lett a vártnál, sőt összességében az első résznél is jobban tetszett, de továbbra is sajnálom, hogy nem folytatást kaptunk.

A sztori a múltban kezdődik, kiderül, hogy mi történt gonosz főhősünkkel gyerekként, és tulajdonképpen az első komolyabb gyilkolásainak lehetünk szemtanúi. Az már korábban is kiderült, hogy Mr. Csákányforgató annak idején "csak" állatokat nyúzott és belezett, de egy alkalommal fiatalok érkeznek hőn szeretett hotelének közelébe, így maszkos kis barátunk úgy dönt szintet lép és a nagyokat is megpróbálja döghússá változtatni.

Abban pedig ne is kételkedjünk, hogy ő szégyent vall.

A tovább mögött folytatom.

Gyermekkorom legnagyobb filmes élménye a Nyolcadik utas a halál és a Bolygó neve halál volt. Sajnos mikor Magyarországra is megérkeztek az Aliens képregények, pont kinőttem belőlük. Szerencsére 10-12 év múlva újra felfedeztem magamnak a rajzolt történetek nyújtotta élményt, és a Cartaphillus Kiadó jóvoltából kézbe vehettem két Aliens-képregénygyűjteményt, amit ezúton is szeretnék megköszönni.

A kötet négy rövid történetet tartalmaz, más-más korokból és más-más rajzstílussal. Az első a Földre szállt angyal. John Byrne írta és rajzolta, a színek pedig Matt Webbtől származnak. 1994-ben jelent meg ez a rövid történet Earth angel címen. Az 1950-es években játszódik a történet, egy tinédzser pár rálel egy lezuhant űrhajóra. Egyetlen utasát kimentik, és a helyi orvoshoz viszik. Az idegenbe már belepetézett egy arctámadó. A csemete ki is kel az orvos szeme láttára, majd a helyi késdobáló kocsma környékén kezdi el aprítani a motorosokat. A történet végén egy hatalmas csattanó is van, ez sokat dobott rajta, valamint az, hogy egy teljesen új lényt ismerhetünk meg az űrhajó utasaként. Természetesen a belőle kikelt idegen is átvette pár vonását, így egy teljesen új egyedet rajzoltak ehhez a kis szösszenethez. A színeken és rajzokon nagyon érződik a 90-es évek eleje. ezt mindenki maga döntse el, hogy jó-e vagy sem.

A kannibál doktor szabadságvesztését tölti egy elmegyógyintézetben amikor hirtelen feltűnik egy fiatal, ambiciózus, újonc FBI ügynök, Clarice Starling, aki felkéri Lectert, segítsen neki egy sorozatgyilkost levadászni. Dr. Lecter nem adja át könnyen az információkat, Clarice-nek nagyon meg kell nyílnia a doktor előtt ahhoz, hogy kiszedje belőle azt a tudást, amire szüksége van.

A kegyetlen sorozatgyilkos, Buffalo Bill álnéven tevékenykedik, fiatal nőket rabol el és kínoz meg, például áldozata torkába pillangó gubót nyom le, amit csak a boncolás során vesznek ki a holttestből.

Ezek mind-mind jelek, utalnak a gyilkos személyiségre, és a különös kegyetlenség miatt egyedül Lecter képes meglátni a gyilkos valódi álarcát, és megjósolni a tetteit. Mikor Bill elrabolja a szenátor lányát, Clarice egyedül vág bele, hogy elkapja a gyilkost.

Mindeközben Lecter a szökését tervezi a fogságából, okosan kijátszik mindenkit, mintha csak bábuk lennének a sakkjátszmájában, hogy minden amit kigondolt, véghez vigye. Vajon sikerül-e mindkettejük eltökélt terve?

Folytatás a tovább mögött.

Én személy szerint elvagyok Eli Roth munkáival, bár az tény, nem a művészet legmagasabb fokán alkot a fickó. Azonban azt meg kell hagyni, érdekes filmeket készítget, a Motel első két része például igencsak beteg művek, de ezért szeretem őket, ahogy a Kabinlázat is.

De itt nem állhatunk meg, mivel Roth forgatókönyvíróként is tevékenykedik és ezen a téren sem fog soha Oscart kapni, viszont kellemes kis agymenéseket vet papírra, melyekből általában jó filmek szoktak kisülni. Kár, hogy az Utórengésből egy elég gyenge fércmű lett, pedig volt benne lehetőség, nem is kevés. Ám mielőtt elpártolnék Eli barátunktól, leszögezném, elsősorban nem rajta múlott a bukás, mivel itt nem ő ült a direktori székben, hanem vígjátékokon és drámákon edződött Nicolás López, és pont az ő munkájával akadnak bajok.

A történet három bulizni vágyó férfi kalandjai köré épül, akik ép Chilébe tartanak, hogy ott pénzes haverjuk számlájára mulatozhassanak. Útközben összefutnak egy csaj-trióval, akik hozzájuk csapódnak, így már hatan tartanak a féktelen bulizás felé. A baj akkor éri őket, mikor épp átadnák magukat az éjszakának: egy hatalmas földrengés rázza meg a várost, amit nagyjából átvészelnek, de az utórengések megnehezítik a menekülésüket a romok alól. És ha ez már nem lenne elég nagy "szopás", a közeli börtön is összedőlt, a rabok pedig a sérült városlakókat és persze hőseinket kezdik el terrorizálni.

Folytatás a tovább mögött.

Irány a '80-as évek. Pontosabban annak is az eleje. Na és egy remek film, egy ütős kísértethistória, ami a mai napig megállja a helyét.

Az elcserélt gyermek című filmről a Horror-Filmek.hu-n írtunk.

Ismét összeszedtük nektek a következő hét horrorkínálatát a hazai tömegmédiából.

Jó csemegézést!

Jó ideje fontolgatom már, hogy megnézem a Laid to Rest című filmet, hiszen sokan állították, hogy egész pofás horrorról van szó, de mostanáig csak húztam-halasztottam a dolgot. A kedvemet leginkább egy kis videó hozta meg, amelyben a filmet író és rendező Robert Hall volt az interjú alany és beszélt arról, hogy trükkmesterként milyen filmeken dolgozott és néhány izgalmasabb jelenetet is bemutatott többek között a Laid to Rest-ből is. Ezek pedig annyira brutálisak és jól kivitelezettek voltak, hogy muszáj volt azon nyomban próbát tennem az első résszel, amit gyorsan követett is a második, most pedig a körmömet rágva várom, hogy bejelentsék a folytatást.

Viszont ne rohanjunk ennyire előre, egyelőre maradjunk az első felvonásnál.

Főhősünk egy fiatal lány, akiről nem sokat tudunk, de ezzel ő is így van. Egy koporsóban ébred, bezárva, szörnyű fejfájással és semmire nem emlékszik a múltjából, arról pedig végkép nincs lövése, hogy ki és miért zárta őt be. Miután egy Houdini-hoz méltatlan csellel kiszabadul a fogságból megpróbálja felderíteni a terepet, de nem sokra jut, amikor pedig belefut a temetkezési vállalat egyik éjszakai munkatársába felbukkan egy króm álarcos, nagy darab pasas is, aki nyomban végez a férfival, majd név nélküli hősnőnk nyomába ered.

A lány természetesen menekülni próbál és úgy tűnik sikerrel is jár, ugyanis az úton sétálgatva felveszi őt egy helyi munkás, aki haza viszi és feleségével együtt megpróbálnak segíteni rajta és megígérik neki, hogy, amint felkel a Nap beviszik a városba. Igen ám, csak hogy eddig nem jutunk el, ugyanis az álarcos fickó rátalál a lányra és minden áron végezni akar vele, akkor is, ha eközben minden útjába kerülőt módszeresen ki kell végeznie.

A tovább mögött folytatom.

Tavaly már bemutattuk Nektek a The SilverFilms 12 perces filmecskéjét a Megtestesülést, amit őszintén szólva mi szerettünk. A készítők már akkor jelezték, hogy tervben van egy kicsivel hosszabb és komolyabb munka is, így megkezdődött a várakozás a film eljövetelére - bocsánat az olcsó poén miatt, esküszöm, hogy ezt nem Boros Lajos találta ki.

Szerencsére az elmúlt napokban aztán felkerült a nagy videómegosztóra a 20 perces alkotás, ami azt hiszem szintén piros pontot érdemel.

Nyilván a helyén kell kezelni, amit látunk és nem egy háliwúdi szuperprodukció mércéjét kell mellé tennünk, ugyanakkor a maga nemében egy abszolút korrekt filmecske. A technikai megoldások már a legutóbbi alkalommal is igényesek voltak és ez most is elmondható, sőt ez alkalommal éjszakai felvételeknek is örülhetünk, szerencsére ezek is jól fényképezett és világított jelenetek.

A történet maga ez alkalommal is természetfeletti vonalon mozog, de talán több humort és párbeszédet kapunk. A színészi teljesítményt rossznak semmiképpen sem nevezhetjük, persze itt sem kell Oscar-díjas alakítást várni, de szerintem nagyon szeretni való az egész film és lehet, hogy kicsit sárgább és kicsit savanyúbb, mint egy nagyobb költségvetésű darab, de a miénk, mi pedig nagyon bízunk benne, hogy a srácok/lányok legkésőbb jövőre újabb produkcióval lepnek meg minket.

A videót a tovább mögött találjátok.

A filmkészítés azt hiszem egy olyan szakma, ahol nagy szükség van arra, hogy az ember szabadon tudja engedni a fantáziáját - ez mind néző részről, mind pedig készítői részről szükséges, egyes filmes műfajoknál pedig hatványozottan fontos ez. A horror mindenképpen ide tartozik, mert e nélkül sok produkció meg sem született volna vagy ha a nézőseregben nem lett volna meg a fantázia és a nyitottság, akkor a horrorok többsége csúfondáros pofára esések sorozatát mutatná be.

A The Suckling remek példa arra, hogy a filmes szakma nem ismer határokat és a képzeletnek semmi sem szab határt, plusz mivel horrorról van szó, ezért talán kényes témákhoz is nyúlhatnak és kendőzetlenül mutathatják azt be. Az abortusz, pedig azt gondolom, hogy az egyik legkényesebb és megosztóbb téma.

Mondjuk nem akarom tévhitbe ringatni magam és nem hinném, hogy Francis Teri rendező és forgatókönyvíró hatalmas mögöttes tartalmat szeretett volna adni filmjének, mindösszesen kigondolt egy gusztustalan sztorit, amiből úgy tűnt összehozhat egy pofást horrort. Ez pedig egész jól sikerült neki.

Történetünk főhőse egy fiatal leányzó, aki bekapta a legyet. A babát ugyan szeretné a világra hozni és aztán örökbe adni, de barátja valamiért nem akarja ezt - sose derül ki miért - ezért elviszi a lányt egy illegális bordélyházba, ahol mellékesként abortuszokat is végeznek. A csajszi persze nem igazán akar hallani a dologról, de a kurvakunyhót üzemeltető asszony elkábítja és kiszedi belőle a magzatot - ami mondjuk már erősen ember formájú - és lehúzza a wc-n. A véletlenek persze mindig jelen vannak, most sincs ez másként, ugyanis a lény pont a csatorna egy olyan pontján "pihen" meg, ahová valamiféle toxikus anyag csöpög be - hogy az hogy kerül oda szintén nem derül ki, de aki sokat kérdez és gondolkozik azt lelövik, szóval inkább ne is tegyünk fel kérdéseket.

A "baba" pedig ezt követően egy mutáns lénnyé változik, körbe növi a házat (?!) és megpróbálja lemészárolni a bent lévőket.

A tovább mögött folytatom.

Hajrájába érkezett a Tales from the Blog novellapályázat, ami azt jelenti, hogy június 9. éjfélig várjuk a pályaműveket.

A részleteket és a szabályzatot ezen a linken éritek el.

Az eddig résztvevőknek köszönjük szépen az írásokat, őszintén szólva a pályázat eddig bőven túlszárnyalta azt, amit vártunk, hiszen jó néhány történetet küldtetek már eddig is, így már most a türelmeteket kérjük, hiszen nem lesz egyszerű átolvasni az irományokat.

Továbbra is csak arra tudunk biztatni Titeket, hogy írásra fel!

Még tavaly nyáron kiszúrtam magamnak ezt a jónak ígérkező spanyol filmet. A trailer is ígéretes thrillerrel kecsegtetett, azonban ez elég becsapós volt. Sajnos elég közepesre sikerült a Dictado, de azért egyszer megérte megnézni, nem bántam meg, hogy rászántam másfél órát az életemből.

Danielt felkeresi egy régi ismerőse, Mario. Gyermekkorukban hajszál híján mostohatestvérek lettek, de Mario húgának a halála véget vetett a szülők románcának.  

A zavarodott férfi rá akarja venni az ifjú tanárt, hogy látogassa meg kislányát, és mondja el neki, hogy gyerekkorukban balesetben halt meg a húga. Daniel kidobja, majd pár nappal később értesül csak róla, hogy egykori mostohafivére felvágta az ereit a kádban, lánya pedig vele szemben ült közben.

A férfi kötelességtudatból elmegy a temetésre, ahol barátnője valósággal beleszeret az árván maradt Juliába, rá is veszi párját, hogy ideiglenesen fogadják be. A két lány remekül kijön egymással, egyre szorosabb kapcsolat alakul ki köztük, de Daniel nem tud megbarátkozni a lánnyal. Az elhunyt Clara-ra emlékezteti és kis idővel a rögeszméjévé válik, hogy a halott lány tért vissza a túlvilágról.

Folytatás a tovább mögött.

A múlt héten elkészült az új sablon, amit továbbra is nagyon szeretünk - bár kicsit a régi is hiányzik -, és úgy gondoltuk szerkesztők terén is ránk férne egy kis vérfrissítés.

Elsősorban olyan emberek jelentkezését várjuk, akik szeretik a horrort, ügyesen írnak, kreatívak, a helyesírásuk sem elborzasztó és nem csak egy-két hónapos blogolásban gondolkoznak.

Film, könyv, sorozat és játékajánlók írására is várunk jelentkezőket, de ha úgy alakul akár a most picit csendesebben üzemelő "hír" szekció is kaphatna egy rúgást, amitől újra beindulna.

Ha felkeltettük az érdeklődésed, akkor a talesfromtheblog@gmail.com e-mail címre írhatsz nekünk - pár sort magadról és fontos, hogy egy próbaírást is csatolj!

A félreértések elkerülése véget pedig azt is jeleznénk, hogy nem fizető állásról van szó. A blog, a mostani szerkesztőknek is csak egy hobbi, mivel nagyon szeretik ezt a műfajt ;)