A tavalyi év kellemes meglepetése volt a V/H/S című horror antológia. A kis költségvetés ellenére is kiemelkedett a found footage filmek alkotta masszából, de még azt is megkockáztatom, hogy a gyengécske 2012/2013-as mezőnyből is. A hírek szerint üzletileg sem alakult rosszul a projekt, így aztán nem jelentett különösebb meglepetést, hogy az idei év elején megérkezett a folytatás, ami a Sundance fesztiválon debütált, s ott kedvező fogadtatásra talált.

Az első rész sikere ellenére most egy teljesen új gárda kisfilmjeit láthatjuk, azt gondolom, szerencsére. Egyedül Adam Wingard tért vissza rendezőként, aki előzőleg a faék-egyszerűségű keretsztorit jegyezte. Most övé lett az első szegmens. Hozzá csatlakozott néhány tehetséges fiatal (Jason Eisener, Gareth Evans, Timo Tjahjanto, Eduardo Sánchez és Gregg Hale), akik előzőleg már bizonyították, hogy helyük van a legjobbak között.

Jót tett az alkotói vérfrissítés a V/H/S/2-nek? Lehet igazán ötletes és igényes egy kézikamerás film? Ha kíváncsiak vagytok a válaszra, katt a „tovább” gombra!

Hétfőn az MTV leadta a Teen Wolf következő részét, ami nézettségi adatokban nagyjából hozta az előző rész számadatait és talán annak fényében, hogy ez alkalommal egy izgalmasabb epizódot kaptunk - egy faszább zárással - akkor gondolhatjuk, hogy nagy csökkenés ezután sem lesz.

Sok akció mondjuk most sem akadt, de összességében mégis jobban sikerült ez a meglehetősen sötét rész, legalábbis, ami a képi világot illeti.

A legjobb viszont az lesz, ha a tovább mögött spoileresen folytatom.

Kedvenc horrorlabirintusunk, az Underground Fear pár napon belül megnyitja újabb horror labirintusát a Budapesti Vidámparkban, a hullámvasút alatt holnap. Dögeikkel nem csak az új labirintusban, de a Vidámpark egész területén találkozhattok , fotózkodhattok.

Idén talán utoljára van lehetőségetek eljönni a Vidámparkba és tombolni egy nagyot - akár nappal, akár éjszaka - és ha már bent vagytok, gyertek és rettegjetek az Underground Fear-ben is. Addig is amíg várnotok kell a nyitásra, itt egy régi élménybeszámoló.

10 év telt el Hannibal szökése óta. Lecter doktor azóta jómódúan él Firenzében, és már az FBI körözési listáján az első tízben is szerepel. Clarice karrierje ezzel szemben meredeken ível lefelé, egy rosszul sikerült rajta ütés miatt az FBI ügynök hírneve és állása is veszélyben forog. A legújabb ügye, hogy mihamarabb elkapja Lecter doktort, mivel ő ismeri a legjobban mindenki közül.

Azonban nem csak Starling különleges ügynök akarja elkapni Lectert, a sorban ott van Mason Verger is, aki bosszút akar állni. Elmeséli Clarice-nek a történetét, miért lett ilyen csúf, mennyire kihasználta őt Lecter, és most hogy már igencsak vagyonos és felkészült lett, kegyetlen bosszút szán Lecternek. Történetesen ember evő disznókkal akarja felfalatni a doktort.

Emellett Lecternek Olaszországban is nyugodt élete, ugyanis Pazzi, egy olasz befolyásos ember a nagy pénzjutalom reményében önként vállalja, hogy elfogja Lectert. Azonban ez az akció nem sikerül neki, sőt igen véres megtorlásban végződik. Lecternek nincs sok esélye, teljes magabiztossággal vág bele egy menekülésbe, ugyanis mindenki el akarja kapni, Clarice-el macska-egér játékot játszik, közben egyre csak fogy az idő...

Folytatás a tovább mögött.

M. Night Shyamalan a Hatodik érzék, a Sebezhetetlen és a Jelek c. filmjeivel hamar beírta magát Hollywood történetébe. A még mindig szemtelenül fiatal rendező pályája töretlen volt, és a köztudatba hamar bekerült Shyamalan-csavar kifejezés. A 2004-ben bemutatott A falu című filmjét óriási várakozás előzte meg. Konkrétan emlékszem, én is mennyire vártam, hogy megnézhessem. Ez az indiai származású rendező talán első olyan mozija, amely komolyan  megosztotta a közönséget.

Kezdeném a film legeslegnagyobb hibájával. Bárhova kattint az ember a film kapcsán egy valami rögtön szemet szúr: amerikai thriller. És ez itt a legnagyobb átverés talán. Félelmetes, ijesztgetős, igényes thrillert vár a gyanútlan néző, hiszen már a trailerben is erre helyezték a hangsúlyt, azonban teljesen mást kap. Tulajdonképpen, egy romantikus filmet, egy kis misztikumba. kosztümös drámába ágyazva. És ha Shyamalan, illetve stábja így hirdette volna a filmet, akkor nem is lenne vele semmi gond, de biztos vagyok benne, hogy anyagilag így járt jobban, nem csak ő persze, egész Hollywood.

A helyszín Pennsylvania, Covington, ahol békés, kis közösség tengeti hétköznapjait. Idilli az élet, azonban a falvat körülvevő erdőben titokzatos lények laknak, ezért tilos annak határát átlépni. Ha valaki mégis megteszi, komoly veszéllyel kell számolnia.

Shymalan ismét saját anyagból dolgozott, hiszen a forgatókönyvet is ő jegyezte. A történetről többet nem nagyon szabad mondani, hiszen erősen spoileres lenne. Nem nagy titok azonban, hogy valaki megszegi a szabályt, átlépi a falu és erdő rejtélyes határát, és ezzel bajt hoz a falura.

Folytatás a tovább mögött.

A Tales from the Blog novellapályázata odaért a végéhez, tegnap lezártuk a dolgot és összesítettük azt, amink van.

Azt elmúlt hetekben rengeteg írást küldtetek, őszintén szólva legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés 114 novella sorakozik majd a postafiókunkban - még jó, hogy a gmail bírja az ilyet; kellett is neki mert a 114-ből majd negyven tegnap érkezett be.

A pályázat számunkra egy izgalmas része következik most, átolvassuk az írásokat. Már most a türelmeteket kérnénk, mert úgy hisszük egy darabig elleszünk ezzel a feladattal, de igyekszünk minél előbb a végére érni.

A részvételt mindenkinek köszönjük reméljük mindannyian élveztétek az írás folyamatát, hiszen akkor már megérte részt venni.

A héten kerül a mozikba az ADS Filmforgalmazó következő számunkra is érdekes filmje A kolónia, amelyre a horror jelzőt nehezen tudjuk ráaggatni, de egy akciódús poszt-apok alkotásról van szó, amiben a sci-fi és thriller elemek is helyet kapnak, úgy véljük érdemes vele tennie egy próbát.

Ennek kapcsán a forgalmazó jó voltából játékra invitálunk Titeket, amelynek végén 2 szerencsés nyertes egy-egy három DVD-t tartalmazó filmcsomaggal lehet gazdagabb! Underground - A mélybe rejtve, Gyilkos kilátások és A felszín alatt, csak hogy címeket is említsünk.

A játék kérdésünk viszont A kolóniához kapcsolódik és az előzetes megnézése után könnyen meg is lehet válaszolni, a videót a tovább mögött meg is találjátok egy rövid kis szinopszissal együtt.

Hányas számú telepről érkezik a segélyhívás?

A válaszokat a horrorposta@gmail.com címre várjuk, a tárgyban legyen benne, hogy "A kolónia", de a tovább mögötti e-mail küldő felület segítségével is küldhetitek a megfejtést, egészen jövőhét hétfő estig azaz június 17-ig, aznap este 9 magasságában pedig sorsolunk.

Mindenki számára ismerős érzés a féltékenység. Alattomos, már a legártatlanabb dolgokra is felfigyel, halkan duruzsolva a fülünkbe, hogy vajon megbízhatunk-e a párunkban. Néha szemfüles barátunk, aki lebuktatja hűtlenkedő párunk, máskor pedig alaptalan vádjaival megpróbál minket elbizonytalanítani, hátha tönkre teszi boldogságunk. Ez a film a féltékenységről szól, és hogy főszereplőnk legjobb barátja ő, vagy legnagyobb rosszakarója? A végére kiderül.

Raul házassága romokban hever, amit egy téli vidéki kiruccanással próbál helyre hozni. Családjával egy eldugott kis hegyi faluban akarják tölteni a karácsonyt. A nyugodt hétvégét csak egy valaki zavarja meg: Samuel, akinek feladata ellátni a ház körüli teendőket, amíg itt tartózkodnak az alkalmi vendégek.

A fiú nagy nőcsábász hírében áll, és Raul felesége és kisfia is egyre jobban kedvelik. A férfiban fellobban a féltékenység lángja, belülről égeti, és egyre nehezebben türtőzteti magát. Emellett folyamatos rémálmok és rosszullétek őrlik fel az idegeit. Vajon képes lesz visszafogni magát, vagy szabadon engedi dühét, ami családján és Samuelen csapódik majd le? Ha végignézed, megtudod. Nagyon spoileres írás következik a tovább mögött!

Ezen a héten is összegyűjtöttük nektek a tévécsatornák horrorfilm kínálatát, jó csemegézést!

2 évet kellett várnunk arra, hogy Robert Hall újra fényesre törölgesse ChromeSkull bácsi álarcát és újabb véres történetet tárjon elénk, amelyben csúnya dolgokat művelnek az emberi testtel.

A sztori tulajdonképpen onnan folytatódik, ahol a legutóbb abba maradt. Az álarcost egy ügyes csellel legyőzték, két hősünk pedig annak rendje és módja szerint megmenekült, a helyszínre pedig a rend éber őrei is kiérkeztek. Eddig láttuk a dolgokat és itt kapcsolódunk be egyből a folytatásba. A rendőrök mellett ugyanis pár fekete ruhás emberke is a helyszínre érkezett, akik gyorsan le is lövöldözik a felesleges egyenruhásokat, majd pedig megpróbálják megmenteni megroncsolódott arcú sorozatgyilkosunk életét. Itt már picit pisloghatunk, de gyorsan világossá válik a helyzet. Chromeskull nem egyedül tette a rosszat, hanem mivel megengedhette magának egy eltakarító csapat is ügyködik a háta mögött, akik akkor is segítenek, ha baj van és figyelembe véve azt, hogy gonoszunk arcát szétmarták így éppen nagy szüksége van a segítségre, ami valóban menetrendszerűen meg is érkezik.

Csodák csodájára sikerül is megmenteniük főnökük életét, majd az előző részben életbe maradt hőseink nyomába indulnak, hogy elvarrják a szálakat, amelyet majd hogy nem maradéktalanul sikerül is teljesíteni, hiszen csak a srác marad életben.

Ezt követően időugrás következik: Krómarcú barátunk felépült és újabb gonoszságon töri a fejét, miközben egyik legfőbb segítője megpróbálja átvenni a szerepét, hiszen belekóstolt a gyilkolásba és édesnek találta az ízét.

A tovább mögött folytatom.

A tavaly nyáron elhunyt Ray Bradbury jó néhány sötét történettel örvendeztette meg az erre fogékonyakat, ezeket pedig az '50-es évek elején kezdték el megfilmesíteni, az elsőt például 1951-ben a Lights Out című félórás misztikus sorozatban, ezt követte 1952-ben a The Rocket, majd pedig mai alanyunk a Földön kívüli jövevények Jack Arnold rendezésében.

A produkciót talán horrornak nevezni túlzás, bár kétségtelen, hogy akadnak benne a maguk módján hátborzongató jelenetek, de talán azt már előjáróban elárulhatom, hogy a jövevények nem feltétlen ártó szándékúak, bár jó fejnek is túlzás volna őket titulálni. De ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

A sivatagban járunk, John Putnam és Ellen Fields egyelőre ártatlan kis románcát követhetjük nyomon, ami mai szemmel talán annyira mértékletes és óvatos, hogy a szívünkhöz kapunk és bőgni kezdünk. A szerelem azonban még várat magára, ugyanis hőseink éppen a csillagokból próbálják meg kiolvasni a közös jövőjüket, amikor is egy nagy, fénylő tárgy suhan végig a sötét égbolton, majd nem olyan messze tőlük a földbe csapódik.

John amatőr csillagászként úgy véli egy meteor lehetett az, majd nem sokkal később neki is lódulnak, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a jelenséget. Putnam ekkor szembesül azzal, hogy, amit meteornak hitt, az egy űrhajó, amiben ráadásul valami lény is megbújt, azonban sziklaomlás miatt az egész űrjármű a felszín alá kerül. Johnnak persze senki nem hiszi el egy szavát sem, de ennek ellenére nem adja fel célját és igyekszik bizonyítani az igazát. Miután az idegenek sikeresen felveszik néhány helyi lakos külsejét könnyebb  megy a rendőrfőnök rábeszélése is, aki szeretné megvédeni imádott városkáját a marslakóktól.

A tovább mögött folytatom.

Unalmas estémen megnéztem a régóta várt Dead Shadows-t, mondhatom nagyon csúnya pofára esés is lett belőle. A stáblista alatt már csúnyán káromkodtam, hogy egy ekkora szarkupacra vártam több mint egy évet.

Csalódottságom enyhítésére és a francia horrorba vetett hitem visszaszerzésére egyből neki is ültem az Amernek, ami igencsak kellemes alkotásnak ígérkezett. Kb. az első tízpercig, azután akkora érthetetlen zagyvaság kerekedett belőle, hogy még a történetet sem tudom rendesen leírni. Ha a Dead Shadows pofára esés volt, akkor az Amer alatt arccsontom minden négyzetcentiméterét szilánkosra törtem. Erősen spoileres írás lesz, de sajnos másképp nem tudtam megfogalmazni.

Ana kislánykorában elveszti nagyapját (azt hiszem az övé volt, de nem vagyok benne biztos, hogy nem a láthatatlan szobalány apja volt a halott), akitől ellop valami nyakláncot, majd hallucinál egy sort (de lehet, hogy addig is csak képzelgett). A filmnek egyetlen jó része ez volt. A Ragyogáshoz hasonlóan minden másodpercben tapintható volt a feszültség, érezhető volt, hogy itt szörnyű dolgok fognak történni, teljesen átjött a képernyőn, hogy mennyire retteg a kislány. Na ezt átvezették valami szürreális baromságba zöld és vörös színekkel, oda is lett a remek hangulat.

Aztán hirtelen ugrunk az időben, Ana már nagylány. Nézhetjük tíz percen át, hogy sétál az anyjával, de itt aztán beleadtak apait-anyait a készítők és az összes létező értelmetlen szögből mutatták ezt. Majd egy kis srác labdáját elrúgta, rohantak egy sötét sikátorban, persze ezt is csak élvezhetetlen kameraállásokból mutatták be, ráadásul olyan hosszan, hogy más egy maratont lefut ezalatt. Majd egy motoros bandához érnek, ahol az anyja felpofozza a lányt. Eddig értitek? Nem? Hát megsúgom: én sem!

Folytatás a tovább mögött.

A héten kezdett az MTV tini horror sorozat a Teen Wolf, így végre talán megint van mit nézni sorozat fronton. Persze azért most baromira túlzok, mert ez kifejezetten az a sorozat, amit legalább ugyanannyian  utálnak, mint amennyien szeretnek.

Őszintén szólva én egészen ki vagyok békülve a szériával annak ellenére is, hogy néhány szereplőt kapásból fejbe rúgnék, de hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit se vártam a folytatást, főleg annak fényében, hogy a második évad egész faszára sikerült, voltak kifejezetten jó részek, már ha valaki tényleg bírja ezt a tini stílust. De ha már hasonló kategóriás dolgoknál tartunk a Hemlock Grove-nál számomra értékelhetőbb a Teen Wolf - és ne ringassuk magunkat álomba, a Hemlockra is ráhúzhatjuk, hogy tini sorozat csak míg az unalmas, addig itt - néha mondjuk gagyin kivitelezett de - néhány pörgősebb jelenet is akad.

Kíváncsian vártam tehát a folytatást, már csak azért is, mert bíztam benne, hogy az eltelt majd fél évben szereplőinknek sikerült elsajátítaniuk a színészet csínját-bínját, hiszen bőven akadtak olyanok, akikre ez ráfért volna. A rossz hír, hogy a hölgyek közül Crystal Reed és Holland Roden pont olyan bénák, mint eddig is, de talán a vicceskedő Dylan O'Brien mintha egy fokkal javult volna, Tyler Posner játéka meg az előző évadban se volt annyira vészes.

A legjobb viszont az lesz ha a tovább mögött spoileresen folytatom.