A tavaly nyáron elhunyt Ray Bradbury jó néhány sötét történettel örvendeztette meg az erre fogékonyakat, ezeket pedig az '50-es évek elején kezdték el megfilmesíteni, az elsőt például 1951-ben a Lights Out című félórás misztikus sorozatban, ezt követte 1952-ben a The Rocket, majd pedig mai alanyunk a Földön kívüli jövevények Jack Arnold rendezésében.

A produkciót talán horrornak nevezni túlzás, bár kétségtelen, hogy akadnak benne a maguk módján hátborzongató jelenetek, de talán azt már előjáróban elárulhatom, hogy a jövevények nem feltétlen ártó szándékúak, bár jó fejnek is túlzás volna őket titulálni. De ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

A sivatagban járunk, John Putnam és Ellen Fields egyelőre ártatlan kis románcát követhetjük nyomon, ami mai szemmel talán annyira mértékletes és óvatos, hogy a szívünkhöz kapunk és bőgni kezdünk. A szerelem azonban még várat magára, ugyanis hőseink éppen a csillagokból próbálják meg kiolvasni a közös jövőjüket, amikor is egy nagy, fénylő tárgy suhan végig a sötét égbolton, majd nem olyan messze tőlük a földbe csapódik.

John amatőr csillagászként úgy véli egy meteor lehetett az, majd nem sokkal később neki is lódulnak, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a jelenséget. Putnam ekkor szembesül azzal, hogy, amit meteornak hitt, az egy űrhajó, amiben ráadásul valami lény is megbújt, azonban sziklaomlás miatt az egész űrjármű a felszín alá kerül. Johnnak persze senki nem hiszi el egy szavát sem, de ennek ellenére nem adja fel célját és igyekszik bizonyítani az igazát. Miután az idegenek sikeresen felveszik néhány helyi lakos külsejét könnyebb  megy a rendőrfőnök rábeszélése is, aki szeretné megvédeni imádott városkáját a marslakóktól.

A tovább mögött folytatom.

Nagyon nem akarom lelőni a sztorit, de azt azért valóban érdemes tudni, hogy sok vérre és elhalálozásra nem számíthatunk - előbbi persze nem meglepő, utóbbi már talán az lehet.

A sztori viszont ennek ellenére érdekes, a földönkívüliek egész gyorsan megjelennek és nem sok időnk marad unatkozni, üres járatok sincsenek, valami mindig történik. Nyilván ezt picit embere válogatja, hiszen egy mai akcióorgiához képest itt csekélység, amit kapunk, de az '50-es évekre jellemző remek színészi játék (legalábbis engem mindig lenyűgöz a dolog) talán kárpótol minket.

Szerencsére az idegeneket láthatjuk is, valami hatalmas fejszerű lények, amelyektől minden egyes szereplőnk jaj de nagyon elborzad. Az alakváltást egyszer látjuk egy nagy füst kíséretében valósul meg, viszont amikor a lények átváltoztak az elég izgalmas volt. A legfeszültebb jelenet is egy ilyen, amikor a két telefonos szakinak adták ki magukat és főhősünk követni kezdte őket.

Logikai bukfencek talán akadnak, de élvezhető a történet annak ellenére is, hogy nincs eszetlen öldöklés, sőt mint ugye említettem a Földön kívüli jövevények egyike azon kevés "marslakós" filmeknek, amelyben az idegenek nem igazán ártó szándékkal érkeznek. E.T.-nél egy fokkal azért még így is gecibbek.

A rendezést, mint említettem Jack Arnold vezényelte, akit 1950-ben Oscar-díjra is jelöltek, illetve ő volt az, aki '54-ben A fekete lagúna szörnyét, annak folytatását és az Óriáspókokat is rendezte.

A forgatókönyvet a már említett Ray Bradbury sztori nyomán Harry Essex jegyzi, akinek a nevéhez a korból néhány másik horror is fűződik. Illetve a főbb szereplők nevét is megemlíteném.

John szerepében Richard Carlson látható, aki Jack Arnold lagúnás filmjében is feltűnt, míg a női főszerepben Barbara Rushnak örülhetünk, őt nem is olyan régen a Hetedik mennyországban is láthattunk egy picit, illetve a seriffet Charles Drake alakítja, aki főleg drámákból és westernekből lehet ismerős.

6 pontot mindenképpen érdemel ez az alkotás, ha valaki szereti az '50-es évek amerikai "horror" termését az nem fog nagyot csalódni, az elvárásokat abszolút teljesíti ez a történet is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.