A Parapark volt az első szabadulós játék Magyarországon, és már a Halloween Night Fesztre tett budapesti kiruccanásom alkalmával lett volna lehetőségem kipróbálni az egyik pesti pályát. Sajnos sem akkor, sem más fővárosban tett látogatásaim alkalmával nem fért bele az időmbe, de májusban a hordozható pályájukkal a Miskolci Egyetemen tartózkodtak pár hétig, akkor szerencsére bepótolhattam a kihagyott alkalmat.

Folytatás a tovább mögött.

Mielőtt kitör az általános pánik, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem a 90-es évek legendás televíziós játékáról lesz szó, habár a maga nemében az is eléggé horrorisztikus volt.

De felejtsük is el gyorsan az ifjú Palik-Héder párost és nézzük, hogyan folytatódott a méltán sikeres Phobia antológia. A producerek – érthető okok miatt – nem változtattak sokat a jól bevált recepten: az előző részben dolgozó húzónevek mellé szerződtettek 2 friss arcot a thaiföldi mozi világából és egy szegmenssel kibővítették gyűjteményt, ami így már 5 epizódból áll (a cím is erre utal, magyarul kb. 5 keresztút-ként szólna).

Sikerül-e ismét hozni az első rész változatosságát? Lehet-e egy folytatás jobb, mint az első rész? A tovább gombra kattintva megtudhatjátok!

Folytatjuk a sort Teen Wolf ügyben, hiszen a héten újabb epizódnak örülhettünk, ami összességében egész jól sikerült, sőt talán eddig az évad legjobbja - persze három felvonás után ez nem nagy eredmény.

A dolgok ott kezdődtek, ahol legutóbb abba maradtak, de közben minden egyre intrikásabb és ármányosabb, sőt csókolózó lányokat is láthattunk. Jaj ez a Teen Wolf, még a végén felnő.

A tovább mögött folytatom.

Különös gyilkossági eseményekről szólnak a hírek. Egy férfi embereket gyilkol meg, és meg is eszi őket. Will Graham nyomozó ez ügyben nyomoz, el is látogat a méltán híres pszichiáterhez, Dr. Hannibal Lecterhez, hogy megvitassa vele, hogyan is képzeli el a gyilkos profilját. Közben rájön hogy ez teljesen ráillik a doktorra, és nagy küzdelem árán, de elfogja Lectert, és börtönbe zárják. Kezdődjék is a film.

Graham a Lecter-ügy után visszavonul az FBI-tól, hogy nyugodtan élhessen családjával. Az állományba azonban visszahívják, mert ismét felütötte a fejét egy sorozatgyilkos, aki a Fogtündér névre hallgat.

Mivel nagyon lassan haladnak az ügy felgöngyölítésével, Graham bár nem szeretné, mégis Dr. Lecter segítségére szorítkozhat csak. A doktor bár nem készségesen de segíti a nyomozást, miközben egy időben hátráltatja is. Graham mindent meg akar tudni a gyilkos viselkedéséról, kilétéről, Lecter pedig mindig csak ezekre utaló mondatokat árul el neki, hogy gondolkozásra késztesse a nyomozót.

Folytatás a tovább mögött.

Pont egy hete hirdettük meg az ADS Filmforgalmazóval közös játékunkat, amelynek 2 darab három filmből álló DVD csomag volt a tétje.

A játék odaért a végéhez és két szerencsés nyertessel gazdagodtunk:

Bolykó Petra
Rendes Zsolt

Nekik gratulálunk és e-mailben értesítjük őket, a többieknek pedig köszönjük, hogy velünk játszottak, a jövőben természetesen igyekszünk hasonló nyereményjátékot tető aláhozni, szóval senki ne szomorodjon el.

Durva, de már hét éve annak, hogy Adam Green egy baltát csapott a horror rajongók arcába, amivel szerintem az utóbbi idők egyik legjobb B-horrorját alkotta meg. CGI mentes, gore-tól csöpögős, igazi old-school alkotás, amelyet látni kell és talán túl nagyot nem is csalódunk benne - persze ha valaki tényleg szereti a B filmeket, a gusztustalan jeleneteket és az indokolatlan mennyiségű vért.

A balta volt Green első komolyabb horrorfilmje, aztán be is indult a mandula és többek között 2010-ben érkezett a folytatás, majd egy évvel később elkezdték csiripelni a madárkák, hogy trilógia lesz a baltás története, ahol Green már "csak" íróként marad a stáblistán - mondjuk kicsit a film elején is láthatjuk - a rendezést pedig a korábbi két részen operatőrként dolgozó BJ McDonnell vehette át, aki azt hiszem ügyesen oldotta meg a helyzetet.

A történet lényegében ott folytatódik, ahol korábban abba maradt, Marybeth éppen szétlövi Crowley amúgy sem túl esztétikus fejét és megpróbál odébb állni, persze Victor barátunk nem hagyja annyiban a dolgot és szétlőtt fejjel is próbál gonoszkodni, ám amikor egy láncfűrész hosszában kettészeli, ő sem igen tud mit tenni azonkívül, hogy elhalálozik (?!)

Ezt követően Marybeth a helyi rendőrségre siet, ahova csurom véresen, fegyverrel és egy skalppal a kezében állít be, amit nem díjaznak a rend éber őrei, akik először úgy hiszik, hogy a mészárlást a leányzó követte el, hiába állítja az váltig, hogy Victor Crowley a tettes, ugyan ki hisz egy városi legendában.

Viszont miután a mocsárba érkező zsarukat és a helyszínelős csapatot brutálisan lemészárolják mindenki számára világossá válik, hogy valami vagy valaki él a fák közt.

A tovább mögött folytatom.

Érdekes filmnek ígérkezett Az osztag, igazi magashegyi zombi-hentelésnek, amolyan válaszképp az Európában az utóbbi években olyannyira divatos, silány minőségű náci-zombi filmekre (Náci zombik, Helyőrség).  Óriásit tévedtem, Kolumbiában nem kelnek fel a sírból a halottak, itt teljesen más az oka annak, hogy úgy hullanak a katonák, mint a legyek. Picit spoileres írás lesz!

Egy speciális katonai alakulatot küldenek ki az Andok egyik katonai állomására. A helyőrséggel megszakadt a kapcsolat, arra gyanakodnak a vezetők, hogy terroristák foglalták el.  Az apró csapat eléri a bázist, de csak halottakat találnak. Az egyik indián származású katona mágikus szavakat, varázsigéket fedez fel a falakra körmölve, melyek a Gonosz távol tartását szolgálják a falusiak körében. Parancsot kapnak rá, hogy várják meg az erősítést, de ha akarnának, sem tudnának tovább állni: egyik társuk súlyosan megsérül, a hegyekre pedig sűrű köd ereszkedik, melyben lehetetlen tájékozódni.  

A helyzet csak egyre súlyosbodik, mikor befalazva egy nőt találnak, aki megöli egyiküket és eltűnik. Ettől kezdve teljes a zűrzavar, a pánik és a babonás félelem lassan eluralkodik rajtuk és végzetes hibákat követnek el…

Folytatás a tovább mögött.

Ezen a héten is összeválogattuk a hazai tévécsatornák horror-kínálatát, válogassatok kedvetekre!

Több remek hegyvidéken játszódó horrort/thrillert láttam már (Sennentuntchi, Vertige, Bíbor folyók), közel is áll hozzám a magas hegyek és sziklák világa, így gondoltam, remek szórakozás lesz estére az A lonely place to die. Bár több szempontból csalódást okozott, egy nézést azért megért.

Szűk baráti társaság sziklamászással és túrázással tölti szabadidejét Skócia egyik hegységében. Remek hangulatuknak azonban rögvest vége, mikor a föld alá ásva találnak egy szerb kislányt. Kiszabadítják, és mihamarabb be is akarják jelenteni a rendőrségen. Igen ám, de térerő nincs, gyalog 30 km a legközelebbi falu, egy sziklafalon keresztül ugyan lehet rövidíteni, de a kislányt nem vihetik magukkal. Hamar rádöbbennek, sokkal súlyosabb ügybe piszkítottak bele, mint gondolták volna: a kislányt elrabolták, és több milliós váltságdíjat követeltek érte. Ez óriási pénz, és elrablói barmit megtesznek azért, hogy visszaszerezzék. Hidegvérrel ölnek, és nem hagynak tanúkat. Így elkezdődik az embervadászat.

Első oka a csalódottságomnak, hogy ugyan thriller, de közel sem abból a fajtából, amely közel állna kedvenc műfajomhoz, a horrorhoz. Se sorozatgyilkos, se misztikum, csak egy sima emberrablás. Kreatív gyilkosságok és érdekes fegyverek helyett be kellett érnem vadászpuskával és lesből történő lövöldözéssel. Igaz, a vért nem spórolták ki ezekből a jelenetekből. Valahogy jobban díjaztam volna, ha valami hegyi tahó gyilkolászik, mint a Vertige-ben.

Folytatás a tovább mögött.

Borzalmas haláleset ügyében nyomoz Niémans felügyelő, aki Párizsból jött a hegyekbe a gyilkosság miatt. Az áldozatot több órán át kínozták, kezeit levágták, szemeit kivájták, majd embrió pózban a hegyekben hagyták.

Mindeközben Kerkékian hadnagy egy kislány 20 évvel ezelőtti balesete ügyében kutat, akit egy teherautó gázolt el, most pedig horogkereszttel megrongálták a sírját és iratait eltüntették. A két szál lassan összefut, mikor Kerkékian rálel lassan a gyanúsítottjára, azonban róla kiderül, hogy ő Niémans egy másik, a hegyekben talált áldozata. Innentől együtt dolgoznak párhuzamosan az eseteken, amelyek mint kiderül, nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hazugságokból felépítve.

A hegyvidéki kisváros szigorú szabályok szerint él, van saját egyetemük, amire rendkívül büszkék, mert itt mindenki zseni és különleges. Be vannak az emberek korlátozva ebbe a közösségbe már az iskolában, egyetemen is azt tanulják mikor hova üljenek, minek mi a rendje, és semmilyen változtatás nem lép életbe. Itt valóban az egyetemen tanító professzorok egymás között alapítanak családot, és a gyerekeik a szuper intelligensek, akiket ebben a szellemben neveltek.

A folytatásért katt a továbbra.

Ezen a hétvégén arra kérnénk Titeket, hogy mindenki hozzon magával kényelmes túrabakancsot, kötelet, mászócipőt, sisakot, karabinert és hasonlókat, ugyanis elindulunk a hegyekbe, bár ez a Hip Hop Boyz-os utalásból ki is derült - Real Actionnak lenni most úgyis menő és habár nem horror árnyjátékot adtak elő, azért jár nekik a pacsi.

Azt már jeleznénk, hogy nem csak kifejezetten horrorfilmekkel készültünk, hanem thrilleresebb és egy picit talán krimisebb darabbal is készültünk, annyi biztos, hogy ennek ellenére ez alkalommal egészen jó alkotásokat gereblyéztünk össze, persze a címeket nem árulnám még el.

Holnap este tehát neki vágunk a csúcsnak!

A Naboernek picit olyan bumm-bele módon kezdtem neki. Régóta vadásztam a filmre, de igazából csak annyit tudtam róla, egy kedves ismerősömnek köszönhetően, hogy "kurva jó" - most őt idéztem. Ennek okán semmilyen kiegészítő információra nem vágytam, se előzetesre, se szinopszisra, gondoltam ha rátalálok meglesem, mert ha kurva jó, akkor az kurva jó.

Kedves cimborám most az egyszer tévedett, legalábbis a Naboer nem ütötte meg azt a kurva jóságot, ami nálam elég a kategóriába való soroláshoz, ellenben, aki szereti a misztikus és ezzel együtt kissé zavarós, de könnyen kitisztuló horrorokat, az még örülhet is ennek a norvég-dán-svéd koprodukciós alkotásnak.

A történet főhőse egy cingár alak, John, akit pont elhagyott szerelme, ráadásul valljuk be magunk között, elég csúnya módon, ugyanis megcsalta a srácot, bár az oka meg volt erre: John fura fiú. Első ránézésre normális, de könnyen azt érezhetjük, hogy a lány elnyomva, sőt mi több talán terrorban érezhette magát a srác mellett.

A szakítás megtörténik, a lány jön a cuccaiért és egy utolsó nagyobbacska veszekedés sem marad el, majd pedig hősünk megpróbál visszazökkenni a normális kerékvágásba.

Ebbe a dologba egy picit bekavar a két, csini szomszéd csaj, akik tulajdonképpen rászállnak Johnra és meglehetősen fura játékot űznek vele, amit néző legyen a talpán, aki letud követni.

A tovább mögött folytatom.

TFTB: Sziasztok, meséljetek a magazinról. Hogy jött az ötlete, hogy egy amatőr kulturális lapot hozzatok létre? Mióta szerkesztitek?

Lidércfény: A dolog alapvetően ott kezdődik, hogy 2003-ban (akkor sem minden előzmény nélkül) útjára indítottuk a Lidércfény online kulturális magazint. Ennek a célja az volt, hogy teret nyissunk az interneten az amatőr alkotóknak. Az oldalon keresztül számos jó tollú írót, költőt ismerhettünk meg, s az évek elteltével éreztük, hogy pusztán az internetes megjelenés nem feltétlenül elegendő, kielégítő. Részben ez a felismerés, részben pedig az általunk kiírt pályázatok díjazása (megjelenés egy nyomtatott kiadványban) szülte a Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (röviden AKF) ötletét. A lapot 2007 januárjában indítottuk, akkor még szerény, 4 A/4 oldalas kivitelben, azonban ezen elég gyorsan túlléptünk, s később nem volt ritkaság a 20-24 oldalas újság sem. Évekig sikerült havi 75-150 példány között nyomtatásban megjelenni, azonban 2012 januárjától anyagi okokból kifolyólag már csak alapvetően PDF-formátumban hozzuk ki a lapot. Ez alól kivételt képeznek azok a számok, amelyekben a pályázataink nyertes novellái jelennek meg, ezeket ugyanis nyomtatott formában eljuttatjuk a nyerteseknek.