Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Interjú a Lidércfény és a Zombi-apokalipszis Simagöröngyösön szerkesztőivel

2013.06.13. 11:22 Herschmi

77.jpgTFTB: Sziasztok, meséljetek a magazinról. Hogy jött az ötlete, hogy egy amatőr kulturális lapot hozzatok létre? Mióta szerkesztitek?

Lidércfény: A dolog alapvetően ott kezdődik, hogy 2003-ban (akkor sem minden előzmény nélkül) útjára indítottuk a Lidércfény online kulturális magazint. Ennek a célja az volt, hogy teret nyissunk az interneten az amatőr alkotóknak. Az oldalon keresztül számos jó tollú írót, költőt ismerhettünk meg, s az évek elteltével éreztük, hogy pusztán az internetes megjelenés nem feltétlenül elegendő, kielégítő. Részben ez a felismerés, részben pedig az általunk kiírt pályázatok díjazása (megjelenés egy nyomtatott kiadványban) szülte a Lidércfény amatőr kulturális folyóirat (röviden AKF) ötletét. A lapot 2007 januárjában indítottuk, akkor még szerény, 4 A/4 oldalas kivitelben, azonban ezen elég gyorsan túlléptünk, s később nem volt ritkaság a 20-24 oldalas újság sem. Évekig sikerült havi 75-150 példány között nyomtatásban megjelenni, azonban 2012 januárjától anyagi okokból kifolyólag már csak alapvetően PDF-formátumban hozzuk ki a lapot. Ez alól kivételt képeznek azok a számok, amelyekben a pályázataink nyertes novellái jelennek meg, ezeket ugyanis nyomtatott formában eljuttatjuk a nyerteseknek.

TFTB: Mennyire nehéz előteremteni az anyagiakat? És milyen forrásokból sikerül?

Lidércfény: Tulajdonképpen a havi egy főre jutó költségek nem voltak eget verőek. Mások ennél jóval többet költenek dohánytermékekre, szeszes italokra, különböző szórakozási formákra. Átlagosan 12-15 ezer forintból tudtuk kinyomtatni az AKF-et 100 példányban, egy szín fekete nyomással, digitális nyomdagépen. Az ár persze az oldalszámtól is függött, illetve a fekete természetesen a szürke minden árnyalatát jelenti. Mindez négy felé oszlott el, és a havi keresetünkből finanszíroztuk. Egy időben terveztük, hogy létrehozunk egy egyesületet, esetleg alapítványt, de az első a kellő létszám, a második pedig az alaptőke hiányában hiúsult meg. A nyomtatott AKF megszűnése sajnos annak volt köszönhető, hogy jelentősen emelkedtek a papírárak, a nyomdai költségek, illetve maga a megélhetés is, így fájó szívvel, de kénytelenek voltunk lemondani a nyomtatott megjelenésről. Cserébe viszont nem köt az oldalszám miatti költség, így bármilyen „vastagok” lehetünk, a havi témáktól, azok kifejtésétől, az alkotások mennyiségétől függően.

TFTB: Milyen novellákat vártok? És mely stílusokban jön a legtöbb írás?

Lidércfény: Sosem korlátoztuk a novellák témáját. Ha valami jó, azt örömmel leközöljük, akkor is, ha közvetlenül a folyóiratba küldi valaki, s akkor is, ha előbb az oldalunkra tölti fel, ahonnan havi rendszerességgel szintén válogatunk. Milyen stílusban jön a legtöbb írás? Ez időről-időre változik, többek között annak a függvényében, hogy a mainstream média épp mire megy rá, vagy az aktuális alkotóközösség épp mit ír szívesebben.

TFTB: Honnan jött a Zombi-apokalipszis Simagöröngyösön ötlete?

Lidércfény: Egy interneten keringő, borzasztó, bábokkal készült animációs kisfilmből. :) De tényleg. Kapitány mutatta egyszer, amikor összegyűltünk nála egy tavaszi napon, valamikor 2008-ban. Ez Andrásra (lásd még HomoErgaster) olyan mély benyomást tett, hogy pár nappal később előállt azzal az ötlettel, miszerint ilyet akár mi is tudunk csinálni. Sőt, megtromfolta az ötletet, és azt mondta, hogy ha már primitív, akkor mi ne is animáljuk, hanem egyszerűen csak csináljunk egy bábfilmet papírbábokkal, de legyenek benne zombik, mert az kell. Aztán egy péntek délután, egy kisebb baráti társaságban elszabadultak az indulatok és kitaláltuk a bábfilm történetét. Nem sokkal később egy helyi rendezvényen elkezdtünk bábfigurákat, majd azokkal próbafelvételeket készíteni. Ezt követően több szombat estén keresztül storyboard-ot, bábokat, háttereket, felvételeket készítettünk, ám végül – több okból kifolyólag nem sikerült befejezni a bábfilmet. Azután a 2010-es Szíriusz SF napokon megkérdeztünk pár ismerős alkotót, lenne-e kedvük részt venni egy novelláskötet készítésében, amely egyfajta humoros zombi apokalipszisről szól Simagöröngyösön. Miután láthatóan lelkesen reagáltak a felvetésünkre, újra elővettük a két évvel azelőtti ötleteket, s kitaláltuk, miként is lehetne azokat átültetni egy novelláskötetbe. Az év végi Egy Fantasztikus Nap c. rendezvényen újabb alkotókkal találkozva nekik is felvetettük az ötletet. Így 2011 elejére kialakult az az írói kör, akikkel dolgozni kezdtünk, s kialakult a kötet világa is, a településekkel, szereplőkkel.

Egyébként az alapötlet kidolgozása során valós, régebben megtörtént eseményeket is alapul vettünk, illetve beemeltünk. Ilyen például egy helyi termelőszövetkezet régi csirketelepének felszámolása, tehenészeti telepének megszüntetése, de nagy hatást gyakoroltak ránk a 2006-ban indult utcai tüntetések is. Persze nem maradhattak el a klasszikus, főleg zombis horrorfilmek kliséi sem, mint pl. a szivárgó mérgesgáz, a temetői sírokból előmászó élőholtak, vagy épp az önkéntes, ámde bukdácsoló, időnként esetlen és szerencsétlen hősök. Az, hogy a történet helyszíne Magyarország, teljesen szándékos, hiszen szinte minden zombis horror a tengerentúlon, vagy a volt német, ill. szovjet birodalom területén játszódik (meg van egy pár remek spanyol alkotás), s ettől mindenképpen el szerettünk volna térni. Azért is döntöttünk a történet fő helyszínéül hazánk mellett, mert ezt minden másnál jobban ismerjük, s a hazai (v)iszonyokhoz, történésekhez tudtuk illeszteni a megjelent novellákat. Azért a második, készülő kötetben már egyéb helyszínekre is elkalandozunk. :)

TFTB: Mennyire volt nehéz megalkotni a világot, amiben játszódik?

Lidércfény: Az igazság az, hogy a hülyeség ragadós, és ha egyszer valaki elindítja nálunk, akkor szinte végeláthatatlanul dobáljuk egymásnak az elképesztőbbnél elképesztőbb ötleteket. Ilyen szempontból tehát elég könnyen megalkottuk a világot, a településeket, gyorsan megegyeztünk az alapvetésekben, illetve abban, hogy mely szálakat hagyjuk nyitva az alkotóknak a megfelelő írói szabadság érdekében. A problémát több esetben inkább az jelentette, hogy mely ötleteket hagyjuk ki, illetve meddig menjünk el a 2008-ban kitalált történetben. A világot magát tehát közösen alkottuk meg, ám pl. Simagöröngyös ismert személyiségeinek kitalálása, kidolgozása rám (azaz Jimmyre) hárult.

TFTB: Bárki küldhet be írást a folyóiratba, illetve az antológiákba?

Lidércfény: A folyóiratba tulajdonképp bárki írását szívesen látjuk, ha megüt egy általunk elvárt színvonalat. Nem vagyunk finnyásak sem, és ami elbírja a nyomdafestéket, azzal mi sem problémázunk. A zombis antológiába viszont csak már kipróbált, általunk személyesen is ismert alkotókat kérünk fel, hogy biztosan meglegyen az akár hivatalos kiadáshoz is szükséges színvonal.

TFTB: Hogy áll a Zombi-apokalipszis Simagöröngyösön folytatása?

Lidércfény: Lényegében jól áll, szinte az összes beígért novella megvan, és illusztrációk terén sem kell szégyenkeznünk. Most már tulajdonképpen csak végig kell olvasni mind, hogy a sorrendet meg tudjuk határozni, aztán össze kell szerkeszteni. Azt azonban még sajnos nem látjuk, mikor kerülhet végül a nagyközönség elé, de ha megvan a végleges kötet, mindenképpen jelezzük.

TFTB: Hogy látjátok a fiatal hazai horror írók jövőjét? Vannak olyan színvonalú írások, melyek megállnák-e helyük akár egy nagy kiadó hálózat előtt is?

Lidércfény: Nézzük inkább onnan, hogy remek ifjú írótehetségek vannak az országban. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Remek ötleteik vannak, jól is írnak (kis szerkesztői segítséggel), sőt, többen kiválóan menedzselik magukat. (Pályázatokon vesznek részt, rendezvényekre járnak, más írókkal, kiadókkal ismerkednek.) Így a második kérdésedre azt a választ tudom adni, hogy bizony születhetnek olyan írások (novellák, kisregények, regények, regényfolyamok), amelyek akár egy nagy kiadói hálózat érdeklődését is felkelthetik.

A probléma nem itt van, hanem ott, hogy a kiadók biztosra mennek, s inkább jól ismert, már bejáratott nagy nevekkel dolgoznak együtt. Egy nagyközönség előtt még nem bizonyított, ám a fent vázolt kritériumoknak megfelelő író remekművével igen ritkán kezdenek bármit is, attól tartva, hogy nem lesz pozitív az eladási mérleg. Persze azért nem ilyen vészes a helyzet, mi is ismerünk több kiadót, amelyek nyitottak és folyamatosan keresik a tehetségeket. Viszont ilyen esetekben először egy már létező, bejáratott világon kell helyt állni, hogy bevigyék a nevét a köztudatba (ha csak nincs az írónak valami teljesen egyedi ötlete, ami azért elég ritka). Szerencsére az már nem feltétlenül követelmény, hogy külföldi írói álnévvel írjon valaki, de az olvasóközönség még valamiért mindig jobban fogadja. Ez sajnos összességében bármely zsánerre igaz, nem csak a horrorra.

Őszintén szólva azt látjuk, ahhoz, hogy változzon ez a helyzet, változnia kellene az országban egyrészt a gazdasági helyzetnek (hogy maradjon az átlagembereknek pénze a kultúrára, mint pl. a kilencvenes évek elején), másrészt a fiatalok hozzáállásának az olvasással kapcsolatban. Hiszen addig a kiadók részéről sem várhatunk hozzáállásbeli változást, amíg egy-egy címből egy közepes méretű könyvesbolt elad mondjuk 15-20 darabot – míg húsz évvel ezelőtt eladott tízszer annyit, harminc évvel ezelőtt pedig akár százszor annyit is. Ehhez pedig (sajnos) pénz kell, és az, hogy az emberek szánjanak időt az olvasásra, legyen az szép-, magas, vagy szórakoztató irodalom.

TFTB: Mi lenne ez a már létező, bejáratott világ?

Lidércfény: Több ilyen hazai világ is van már szerencsére. Az első mindenképpen a Gáspár András (Wayne Chapman) által megalkotott Ynev. Egy M* regénnyel megjelenni még ma is nívósnak számít a fantasy berkeiben. Aztán van egy klasszikus, kard és boszorkányság világ, az Ammerúnia, amelyet Dr. Berke Szilárd, írói álnevén Eric Muldoom alkotott meg. Újabb keletű világ a Zenit, melyet a Bíborhold/Holdtölte magazinokból ismert Massár Mátyás hozott létre. Végül, de nem utolsó sorban itt van az egyik legkiterjedtebb magyar sci-fi sorozat, a Mysterious Universe, amelyet Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) és Szélesi Sándor (Anthony Sheenard) neve fémjelez.

TFTB: Ti hogy álltok a horrorral, mint műfajjal? Szeretitek? Kik és mik a kedvenceitek?

Lidércfény: Hogyne szeretnénk! Az egyik legszélesebb, legmélyebb műfaj (sokszor a szó legsötétebb értelmében), amibe belefér az egyszerű élőholtaktól (köznyelvben általában zombiktól) kezdve a legkülönfélébb szörnyetegeken át (vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, démonok, kísértetek, stb.) a kozmikus, ősöreg rémségekig bármi.

Ha írói, irodalmi szempontból nézzük, akkor mindenképpen H. P. Lovecraft-et kell előre sorolnunk azok között, akik a horror műfajában hatással voltak ránk. Szorosan követi őt elődje, Edgar Allan Poe, akinek írásait szintén kedveljük (különösen a Babits fordításokat). Részben ide sorolhatjuk Robert E. Howard-ot, akinek egyes Conan történetei felveszik a versenyt Lovecraft borzongató világával (bár e műfajt, vagy inkább alműfajt dark fantasy-nek szokták nevezni). Korunk horrorkirályát sem szabad elfelednünk, hiszen részben Stephen King írásain nőttünk fel. További két klasszikust, Bram Stokert és Mary Shelley-t is meg kell említenünk, bár őket a ma embere inkább filmeken keresztül ismerheti (több esetben sajnos rettenetes filmadaptációkból). Szintén filmadaptációkon keresztül ismerhettük meg Anne Rice-t és Clive Barkert is. Persze számtalan más író is büszkélkedhet jobb-rosszabb alkotással e téren, de a fentiek gyakorolták ránk a legnagyobb hatást, s váltak ezáltal kedvenceinkké.

S ha már filmek, mozi, sorozatok... Itt annyi minden megjelent az utóbbi 30-40 évben, hogy még a kedvencek közül is csak mazsolázni tudunk. Elsőként talán az Evil Dead trilógiát kell megemlíteni, ami ugyan a harmadik részre önmaga paródiájává vált, ám talán éppen ezért vált kultikussá. Ash figurája emblematikus a mai napig. A Péntek 13 sorozat és a szintén emblematikus Jason figurája is mély benyomást tett ránk. Az egyik kedvelt horrorfegyvert azt hiszem A texasi láncfűrészes mészárlás alapozta meg. Az idegenektől való rettegést pedig részben az Xtro, másrészt pedig A dolog egyes jelenetei hozták ki belőlünk. Igen kedveltük még A masszát, azonban ebből mi az 1988-as feldolgozással találkoztunk, miután elolvastuk a forgatókönyvből készült regényt. Bár félig meddig sci-fi, de tagadhatatlan, hogy az Alien filmek hozták el nekünk testközelbe a Lovecrafti kozmikus horrort. Aztán fel lehetne sorolni John Carpenter, George A. Romero és Wes Craven szinte mindegyik filmalkotását. Csak néhány példa tőlük: a Halloween sorozat (1978-tól), A köd (1980), a Holtak sorozat (hajnala, napja, földje, naplója), Az élőhalottak éjszakája (Night of the living dead), a Rémálom sorozat az egyik legnagyobb horror karakterrel, Freddy Kruegerrel. Ma már klasszikusnak számít az Ördögűző sorozat is, és a szintén több folytatást megélt Chucky, vagy épp az Ómen. Bejöttek még az amcsik által átvett japán horrorok is, mint pl. A kör, de ezeknek az eredetije is ütős. Aztán ott van a modernebb éra képviselője, a Resident Evil sorozat. Jelentős hatással volt még ránk az 1997-es Halálhajó (Event Horizon) is. Egyébként a kilencvenes években több remek horrorfilmmel is kényeztettek még bennünket, mint pl. a Hetedik, a Letaszítva, Az Álmosvölgy legendája, vagy épp a Ház a kísértet-hegyen, amely utóbbi kettő tudomásom szerint az 1920-as '30-as években megjelent filmek modern változata. Komoly hatást gyakoroltak még ránk a Holló filmek is. Persze az ezredforduló után is születtek szerethető alkotások, így pl. a Bíbor folyók, a Fekete víz, vagy a Silent hill. Ekkor fedeztük fel a nácizombis horrort is, pedig már 1945-ben is készült ilyen témájú alkotás. Így többek között a Dead Snow, az Outpost és folytatása az Outpost: Black Sun remek kikapcsolódást tudnak számunkra nyújtani. Ami „mostanában” nagyon tetszett, az pl. a Citadel, a Haláli Hullák Hajnala, a Zombi sztriptíz, a Hajnali Hullák, a Warm Bodies, a Zombieland, Fido – Hasznos a zombi a háznál, meg a Cockneys Vs Zombies. (Egyébként másnak is feltűnt, hogy a vámpírok áradata után megint feltörtek a zombik?)

Sorozatok terén a Mesék a kriptából alapvető. Később a popcornhorror kategóriában kedveltük a Buffy-t és az Angel-t, meg a Wolf Lake-et is. Mostanában meg a The Walking Dead-et szeretjük.

TFTB: Köszönjük, hogy időt szakítottatok ránk. További sok sikert kívánunk!

Lidércfény: Mi köszönjük a lehetőséget, hasonló jókat kívánunk nektek!

Az interjúban hivatkozott események és a Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös c novelláskötettel kapcsolatos videók YouTube-on:

Lidércfény a II. Civil Téren, ahol elkezdtük a bábkészítést:
https://www.youtube.com/watch?v=TlwaRC9d7cs

A szombat esti alkotómunkák és részeredmények:
https://www.youtube.com/watch?v=1JoKfggZ6ic

A Zombi Apokalipszis – A kezdet: Simagöröngyös című novelláskötet videóajánlója magyar és angol nyelven:
https://www.youtube.com/watch?v=np0EF8nCW1g
https://www.youtube.com/watch?v=UhAC2IkjYhE

A könyvbemutató előtti performansz:
https://www.youtube.com/watch?v=7MwFeHcBTwU

Címkék: interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://talesfromtheblog.blog.hu/api/trackback/id/tr945309212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása