Blogunk meghívást kapott az október 26-ai Halloween Night Festre, amit ezúton is köszönünk szépen a szervezőknek! Az alábbiakban az ott szerzett élményekről olvashattok egy kicsit.

Negyed hatra érkeztem meg a Corvin moziba, hogy elkerüljem a tumultust és időben át tudjam venni a karszalagom, mely feljogosít az éjszaka minden vetítésének látogatására. Ekkor még elég kevesen voltak a helyszínen, telt háztól nem kellett tartani egyelőre. Miután csuklómra ragasztottam, elkezdtem böngészni a fesztivál programját. A filmeket egymással párhuzamosan, más és más sorrendben vetítették a Karády, Radványi és Korda termekben. Ez remek megoldás, így mindenki szabadon alakíthatja esti programját és nem kell egy filmre mindenképp hajnalig várni, ha máshol adják nyolctól is. Azt viszont sajnáltam, hogy így nem volt lehetőség minden produkcióra beülni (azért kb. 4000 forintért 4-5 filmet látni nem olyan rossz ár/érték arány). Én a Korda terembe ültem be egész éjszakára, így 5 produkciót tudtam végignézni.  A hasadás (The Divide) sajnos kimaradt nekem, amit a tavalyi év egyik legjobb horrorjának tartok, de úgy gondoltam, beáldozom, mivel tavasszal már megnéztem egyszer.

Folytatás a tovább mögött.

Negyed hatkor foglaltam el a helyem és kezdődött az este a Vigyázat, Vérfafarkas (Lobos de Arga/Gaem of werewolfes) című spanyol alkotással. Már a címe is rosszul hangzott és valami gagyiságra számítottam, szerencsére kellemes meglepetést okozott. Egy kiváló horror-vígjátékot kaptam, amely az utolsó pillanatig fergeteges poénokkal operál és emellett még izgalmas is. Könnyed másfél óra volt, tökéletes nyitása a Halloween Night Festnek.

A stáblista alatt berontott a nézők közé egy maszkos alak láncfűrésszel hadonászva, majd követte őt az Underground Fear Interaktív Horror Labirintus többi szereplője, Samara, Freddy, Jason, Ivan és a többiek. Jelenlétükkel pár perc alatt felejthetetlen hangulatot csináltak, mondhatni bemelegítették a nézőket a következő filmre. A szünetben megérkezett a Parapark is egy reklámstanddal és az emeleten véradás is helyet kapott.

A Juan, a zombivadásztól (Juan de los Muertos/Juan of the Dead) szintén nem vártam sokat és ismét kellemeset kellett csalódnom. Az élőholtak hentelését beteg humorral és erőteljes társadalomkritikával fűszerezték, ezzel el is nyerték a közönség szeretetét. Egyszerre sírva röhögős és elgondolkodtató. Remekül érzékelteti milyen lehetett felnőni és milyen lehet élni Kubában. Szóval eddig csillagos ötös a fesztiválnak.

A következő szünetben beszélgettem a Parapark dolgozóival. Megtudtam, hogy ez egy szabadulós csapatjáték, melyben egy pár szobából álló helyiségből kell különböző feladatokat megoldva kijutni. Budapesten három pályával várják a kalandvágyókat, de ott vannak Győrött, Szegeden, siófokon és Barcelonában is! A Halloween Night Festre hosszabb nyitvatartással és napijegyesek számára kedvezménnyel készültek.

Két szenzációs film után kíváncsian vártam a soron következő ausztrál scifi-t, a 25. Birodalmat (The 25th Reich). A fesztivál leggyengébb alkotására számítottam, de még én is meglepődtem, mekkora szarkupac volt, trash film a javából és a rosszabbik fajtából! Világháborús film nácikkal, ősállatokkal, időutazással, robotokkal és borzasztóan béna CGI-kkel. A félig teli Korda terem egy óra alatt szinte teljesen kiürült és a szünetben mindenki arról beszélt, hogy egy náci robotpók megerőszakolta a századost. Két nézővel beszélgettem, Andrissal és Gyurival. Hatalmas csalódás volt számukra a film, annyi „pozitívumot” láttak benne, hogy legalább hozzájutottak életük legrosszabb filmélményéhez. Mivel erre az egy előadásra vettek csak jegyet, elég csalódottan sétáltak haza.

Végre elérkezett az idő az általam legjobban várt film, a Sötét óra (La hora fría/The cold hour) vetítésére. Klausztrofób, apokalipszis utáni hangulatú alkotás. Az ilyen filmek vagy az akciójelenetek felé mozdulnak el, vagy az emberek nyomás alatti viselkedését mutatják be (mint a Hasadás). A Sötét óra a kettő között helyezkedik el, akcióból és pánikból is kapunk egy kicsit. Ami miatt mégis érdemes megnézni, az a befejezésig tartogatott csavar. Összességében tetszett, bár többet vártam tőle.

A fáradtsággal harcolva mikrofonvégre kaptam még az Underground Fear stábját. Júniusban jártam náluk, azóta több változás is történt. Az egyik, hogy két új műsor is helyet kapott a kínálatban, az Underground Labirinth és az Underground Colony, az Underground Nightmare-ben is több új film megelevenedik, például az Ördögűző és a Péntek 13. Emellett a recepciót átalakították, az eddig barackszínű falak helyett egy igazán sötét hely fogadja már itt is a látogatókat. Készülnek a Halloweenre is hosszabb nyitva tartással, tökfaragóversennyel és kedvezményekkel, valamint hamarosan új műsoruk is lesz Silent Fear néven.

Hajnal kettő elmúlt és közeleg a Korda terem utolsó vetítése, a Love. Noémi és Laci is ezt a filmet várta a legjobban, fáradtságnak nyomát se látni az arcukon. A fiú kicsit furcsállta a filmek összeválogatását, de a lány szerint pont ettől volt jó, hogy különböző stílusok képviseltették magukat a fesztiválon, mindből kaptunk egy kicsit. Abban viszont egyetértettek, hogy a vetítések közt a szörnyek remek hangulatot csináltak, ők még „fogócskáztak” is velük.

Kb. két tucat ember ült be a Love-ra, elég kihalt volt a terem. Érdekes alkotás volt, nagyon elvont és nehezen emészthető. Egyáltalán nem illett bele a fesztivál programjába, főleg nem hajnalra kellett volna hagyni. Sok zavaros filmet láttam már, ahol sosem tudod eldönteni, mi a valóság és mi történik valójában és mi a hallucináció, de ez viszi a pálmát. 80 perces hossza ellenére nekem legalább három órásnak tűnt. Friss és kipihent aggyal sem bírtam volna felfogni ezt a filmet, nemhogy majd 24 órás ébrenlét után.

Miután végigszenvedtem a vetítést újdonsült barátaimmal, jó éjszakát kívántam nekik és átültem A helyőrség: Fekete nap (Outpost: Black sun) utolsó ötven percére a Karády terembe. Meglepetésemre több, mint félig volt a terem majd hajnal négyes időpont ellenére is. Egész kellemes, egyszer nézős, vérbeli B-kategóriás horror volt, már bántam, hogy a Love-ra pocsékoltam az időm ehelyett. Viszont az élvezhetőséget eléggé tönkretette, hogy több másodpercet csúszott a hang a képhez képest.

Sajnáltam, hogy picit kevesen voltak a fesztiválon, ez szerintem köszönhető a szerencsétlen időpont választásnak (hiába szombat volt másnap, munkanap volt). Emiatt eleve kiesett a dolgozó és középiskolás réteg, vagy ha el is jöttek, egy film után korán hazamentek. Egy nappal vagy egy héttel el kellett volna csúsztatni. Összességében nekem egy nagyon pozitív élmény volt, élveztem az estét, olyan szenzációs filmeket láttam, amiket magamtól nem néztem volna meg és habár hulla fáradtan, de mégis jókedvűen bandukoltam a Keletibe a hajnali vonatomhoz. Remélem nem csak egy egyszeri alkalom volt, és nem kell jövő októberig várni a következő ilyen eseményre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.