Mielőtt kitör az általános pánik, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy nem a 90-es évek legendás televíziós játékáról lesz szó, habár a maga nemében az is eléggé horrorisztikus volt.

De felejtsük is el gyorsan az ifjú Palik-Héder párost és nézzük, hogyan folytatódott a méltán sikeres Phobia antológia. A producerek – érthető okok miatt – nem változtattak sokat a jól bevált recepten: az előző részben dolgozó húzónevek mellé szerződtettek 2 friss arcot a thaiföldi mozi világából és egy szegmenssel kibővítették gyűjteményt, ami így már 5 epizódból áll (a cím is erre utal, magyarul kb. 5 keresztút-ként szólna).

Sikerül-e ismét hozni az első rész változatosságát? Lehet-e egy folytatás jobb, mint az első rész? A tovább gombra kattintva megtudhatjátok!

Még vendég-szerzőként írtam anno a Phobia-ról, melyben Thaiföld legfénylőbb, ifjú rendező-csillagainak munkáit láthattuk. Nekem nagyon tetszett, hogy sikerült egy olyan filmet készíteni, ami egyszerre volt félelmetes, vicces, véres, ugyanakkor tartalmas szórakozást is nyújt.

Nem jelentett tehát különösebben nagy meglepetést, hogy hamarosan elkészült a folytatás. A szemfüles nézők most sem csalódnak majd, az elsőnél elrejtett, apró kis összefüggések jópofák voltak, itt pedig az összes történet – hol szorosan, hol pedig kevésbé – az utazáshoz, autós témákhoz kapcsolódik. Menjünk tehát sorban és nézzük, mit tud a második 4bia!

Novice (Paween Purikitpanya)

Pey, a fiatal motoros huligán egyike a város fenegyerekeinek, egy alkalommal azonban olyat tesz, ami messze túlmutat egy szimpla csínytevésen. Javító céllal egy kolostorba küldik, ahol egy ideig talán még maga is azt hiszi, megváltozhat. Idős mentora mindent elkövet, hogy tényleg ez történjen, de sajnos a fiú bűne túl nagy ahhoz, hogy az elbírjon vele, de szélsőséges viselkedésének, önfejűségének is csak ideig-óráig tud parancsolni. Így aztán Pey egy éjszaka az erdőben találja magát, ahol nincs egyedül..

Már az előző mozinál is látszott: a fiatal rendezőnek remek ötletei, látásmódja van, azonban ezzel az alkotásával, most minden tekintetben egy jóval magasabb szintre lép. Gyönyörű képi világ, folyamatosan növekvő feszültség, és egy - szó szoros értelemben vett - csattanó a végén.

Erős kezdés, 8 pont.

Ward (Sophon Sakdaphisit)

Újabb két keréken közlekedő fiatalember, ezúttal azonban nem egy tipikus rosszfiú. Viszont kórházban, mindkét láb gipszben, kvázi magatehetetlenül. Igazán remek, szinte luxus kórtermet kapott, csak egy, utolsó óráit töltő, már régóta eszméletét vesztett idős ember fekszik vele egy légtérben, akit a hírek szerint másnap lekapcsolnak az életét őrző gépekről. Ám azon az éjszakán kiderül, hogy jobban járt volna, ha egy másik, talán zsúfoltabb és levegőtlenebb szobába kerül..

Ez a legrövidebb szegmens, de annak ellenére, hogy ez általában megnehezíti a rendező dolgát, igazán remekül sikerült.

Stílusos folytatás, 7 pont.

Backpackers (Songyos Sugmakanan)

Váltsunk 4 (6? 8?) kerékre! Ez a rész egy japán stoppos párocskáról szól, akiket - vesztükre - felvesz egy teherautó. Egy idő után fura dolgok történnek, nem is beszélve a raktérben található „szállítmányról”. Mert ők bizony nem jakuzák, álarcos gyilkosok, vagy a szokásos, fekete hajú szellemlányok, hanem.. de ezt nem árulom el, inkább nézzétek meg magatok, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog!

Bár túlságosan nem bonyolították agyon a sztorit, nem pakoltak elénk felejthetetlen képi világot, még csak nem is ez a legijesztőbb rész, azonban ez a kisfilm kitört a megszokott ázsiai horrorok közül és elkészül Thaiföld - szerintem - első.. majd meglátjátok milyen filmje :)

Meglepő, újszerű 7/10

Salvage (Parkpoom Wongpoom)

Folytatjuk utunkat, s egy menő autókereskedésben találjuk magunkat, ahol keveset futott, jórészt felső kategóriás autókat árul a csinos Nuch. Egy nap, tajtékzó új gazdája visszahoz egy teljesen hibátlannak tűnő Mercedest, mondván, ez a kocsi sz@rrá volt törve. Nuch nem érti a dolgot, de ahogy jön az este, elkezd megvilágosodni. Amikor zárás után még kicsit benn marad az irodájában, egy kis adminisztráció erejéig, kisgyermeke kinn játszik az autók között, az autók élettelen kasztnijaiban felébred a gonosz..

Ha meg kell neveznem egy gyengébb alkotást az 5 közül, akkor ez lenne az. Azért is csalódás kicsit, mert nem csak a thai, hanem a világ horror iparának egy nagy elméje készítette. A Shutter és az Alone okán viszont nagyon magasra került a mérce. Engem nem igazán fogott meg, a képi világ rendben van, de hiányzik a sztoriból az erő, fantázia, vagyis az a plusz, amiért a Srácot megszerettem.

Becsületes, iparos munka 6/10

In the End (Banjong Pisanthanakun)

No, ez a szösszenet viszont parádés! A rendkívül humoros, mégis ijesztő filmben benne van a thai, sőt a teljes ázsiai horror minden erénye és hibája. A Shutter társrendezőjének viccesen-önkritikus vallomása a keletről érkező filmekről, beleértve természetesen a sajátjait is. Az In the End tulajdonképpen egy jól sikerült horror paródia, melyben - nagy örömünkre - újra színre lépnek az előző Phobia ütődött, ifjú, raftingolós kalandorai is, most éppen egy filmforgatás balfék stáb tagjaiként. Éppen a tízezredik szellemlányos horror munkálatai zajlanak a stúdióban, amikor is.. de bármit írnék még, az csúnya spoiler lenne, pedig azt szeretném, hogy nézzétek meg, úgyhogy hallgatok.

A legszórakoztatóbb szegmens!

Paráztatós és vicces, 9/10

A bevezetőben feltett kérdéseimre válaszolva: Nos, igen. Egyértelmű fejlődés látható az előző filmhez képest. Képi világban, sztoriban mindenképp, de számomra a legnagyobb dolog, hogy úgy tűnik, az In the End, de főleg a Backpackers révén a thai mozi átugrotta saját árnyékát, illetve kilépett a szokásos, szellemes-ijesztgetős kliséből.

Ideje volt!

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.