A Naboernek picit olyan bumm-bele módon kezdtem neki. Régóta vadásztam a filmre, de igazából csak annyit tudtam róla, egy kedves ismerősömnek köszönhetően, hogy "kurva jó" - most őt idéztem. Ennek okán semmilyen kiegészítő információra nem vágytam, se előzetesre, se szinopszisra, gondoltam ha rátalálok meglesem, mert ha kurva jó, akkor az kurva jó.

Kedves cimborám most az egyszer tévedett, legalábbis a Naboer nem ütötte meg azt a kurva jóságot, ami nálam elég a kategóriába való soroláshoz, ellenben, aki szereti a misztikus és ezzel együtt kissé zavarós, de könnyen kitisztuló horrorokat, az még örülhet is ennek a norvég-dán-svéd koprodukciós alkotásnak.

A történet főhőse egy cingár alak, John, akit pont elhagyott szerelme, ráadásul valljuk be magunk között, elég csúnya módon, ugyanis megcsalta a srácot, bár az oka meg volt erre: John fura fiú. Első ránézésre normális, de könnyen azt érezhetjük, hogy a lány elnyomva, sőt mi több talán terrorban érezhette magát a srác mellett.

A szakítás megtörténik, a lány jön a cuccaiért és egy utolsó nagyobbacska veszekedés sem marad el, majd pedig hősünk megpróbál visszazökkenni a normális kerékvágásba.

Ebbe a dologba egy picit bekavar a két, csini szomszéd csaj, akik tulajdonképpen rászállnak Johnra és meglehetősen fura játékot űznek vele, amit néző legyen a talpán, aki letud követni.

A tovább mögött folytatom.

Igazság szerint nem kell túl sokáig talpon maradni, ugyanis meglehetősen gyorsan körvonalazódik - legalábbis egy "tanultabb" horror rajongó számára, hogy miről is van itt szó. Ezt igazából a spoiler alert miatt most ki is hagynám, minek is rontsam el bárki filmes élményét.

Mondjuk e nélkül picit megfoghatatlan a dolog, de igyekszem néhány gondolatot röviden összeszedni.

Nulla információval felvértezve teljesen másra számítottam, mint, amit kaptam és azt elnézve, hogy saját országában (Norvégiában) elég durva besorolást kapott, így azt gondoltam valóban odacsapnak a lovak közé. Szó se róla voltak olyan részek, amelyek az egyszeri nézőnél kiverhetik a biztosítékot, de egy edzettebb néző talán csak legyint.

Gondolok itt az ököllel arcon csapós szeretkezésre. Nyilván durva és hűű meg háá, de ha jobban belegondolok nem elborzadtam, hanem csak pislogtam, hogy most mi a picsa van, ezt miért? Tehát nálam talán pont ellenkező hatást váltott ki.

Ezenkívül pedig nem gondolnám, hogy nagyon tabu feszegetős lenne a dolog, de ez tényleg megítélés és ízlés kérdése is lehet, hiszen egy Szerb filmhez képest lókuki, amit látunk, de egy PG-13-as tini horrorhoz viszonyítva természetesen borzalmasabb. A vége csavar pedig a kitalálhatóság ellenére is ütősre sikerült.

A szereplőkkel tulajdonképpen probléma nincs, a dicséret mindenkit megilleti, a rendezést és a forgatókönyvet pedig Pal Sletaune-nak köszönhetjük, aki például a Babycall-t is írta, rendezte.

Talán a sorokból kitűnt, hogy minden tűrhetősége és jósága ellenére én csalódtam egy kicsit ebben a filmben, nem azt kaptam, amire vágytam, amit kaptam az pedig nálam egy közepesre volt jó, így 5 pontot adnék a Naboer-nek. Ennek ellenére a misztikus horror rajongóinak bátran ajánlom és a többiek is tehetnek vele egy próbát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.