Érdekes filmnek ígérkezett Az osztag, igazi magashegyi zombi-hentelésnek, amolyan válaszképp az Európában az utóbbi években olyannyira divatos, silány minőségű náci-zombi filmekre (Náci zombik, Helyőrség).  Óriásit tévedtem, Kolumbiában nem kelnek fel a sírból a halottak, itt teljesen más az oka annak, hogy úgy hullanak a katonák, mint a legyek. Picit spoileres írás lesz!

Egy speciális katonai alakulatot küldenek ki az Andok egyik katonai állomására. A helyőrséggel megszakadt a kapcsolat, arra gyanakodnak a vezetők, hogy terroristák foglalták el.  Az apró csapat eléri a bázist, de csak halottakat találnak. Az egyik indián származású katona mágikus szavakat, varázsigéket fedez fel a falakra körmölve, melyek a Gonosz távol tartását szolgálják a falusiak körében. Parancsot kapnak rá, hogy várják meg az erősítést, de ha akarnának, sem tudnának tovább állni: egyik társuk súlyosan megsérül, a hegyekre pedig sűrű köd ereszkedik, melyben lehetetlen tájékozódni.  

A helyzet csak egyre súlyosbodik, mikor befalazva egy nőt találnak, aki megöli egyiküket és eltűnik. Ettől kezdve teljes a zűrzavar, a pánik és a babonás félelem lassan eluralkodik rajtuk és végzetes hibákat követnek el…

Folytatás a tovább mögött.

Bármennyire is zombik seregére számítottam, semmi ilyet nem kaptam, csak egy „boszorkányt” (a talált nőről ezt hitték). Mielőtt bárki is belelkesedne, hogy egy remek okkult horrort kap, el kell mondanom, hogy semmi ilyenről nincs szó.

Az osztag nem az ijesztgetésre és az undorra, vagy a természetfelettire épít, hanem egy olyan thriller lenne, amely a pánikhelyzet és stressz okozta emberi viselkedés sötét oldalát mutatja be (lásd Kocka, Exam, The Divide). Sajnos feleannyira se sikerült jól, mint az említett alkotások, de azért annyira borzalmas sem volt. 

A történet még jó is lenne, egy nagyon komoly hibája van, mégpedig, hogy ebből egy kb. 70 perces filmet kellett volna forgatni, nem pedig 100 perceset. Teljesen feleslegesen elnyújtották, így nagyrészt (főleg az első órában) nem történik szinte semmi, ezáltal dögunalmas és vontatott. A karakterek sem olyan jól kidolgozottak, mint az etalon filmekben ebből a műfajból, sem pedig a személyiségtorzulások.

A zene egyszerű, feszültségkeltő dallamokból épül fel, melyek szinte az egész műsoridő alatt hallhatóak. Egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelel. A képi világra a fakó színek jellemzőek, melyek tökéletesen passzolnak a felhőbe borult magashegyi hangulathoz. Olyan érzésem volt végig, mintha az általam annyi alkalommal bebarangolt Alacsony-Tátra gerincén lennék a szokásos fos, ködös, nyirkos időben, amit nagy szerencsével mindig kifogok. „Otthonos hangulatot” teremtettek számomra, ezért egy hatalmas piros pont jár a készítőknek.

A hegyekhez hasonlóan a zárás is ködös, nem igazán jöttem rá, vajon tényleg boszorkány volt a csúfság, sem arra, hogy ő ölt-e meg mindenkit az előző osztagból és a felmentő sereg első halottja is vajon az ő nevéhez fűződik-e vagy szimplán a stressztől összeroppant elmék lettek túlzottan fogékonyak a babonákra és egymást ölték meg (esetleg az őrmestert is az egyik társa ölte meg és engedte szabadon a randaságot?).

A film így is élvezhető volt, de azért kíváncsi lettem volna a pontos magyarázatra. Egy pici társadalomkritikát is belecsempésztek, hogy vajon ki a szörnyeteg? A terroristák, vagy maguk a katonák, akik ártatlan nőket és gyerekeket is kivégeztek, mondván az ellenséget segítik.

Egynek elment, bár a hosszához képest elég eseménytelen, így sokat ásítoztam rajta. Ha rövidebb, ütős lett volna, így viszont egy túlnyújtott, közepes produkció. 5 pontot adok rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.