Én személy szerint elvagyok Eli Roth munkáival, bár az tény, nem a művészet legmagasabb fokán alkot a fickó. Azonban azt meg kell hagyni, érdekes filmeket készítget, a Motel első két része például igencsak beteg művek, de ezért szeretem őket, ahogy a Kabinlázat is.

De itt nem állhatunk meg, mivel Roth forgatókönyvíróként is tevékenykedik és ezen a téren sem fog soha Oscart kapni, viszont kellemes kis agymenéseket vet papírra, melyekből általában jó filmek szoktak kisülni. Kár, hogy az Utórengésből egy elég gyenge fércmű lett, pedig volt benne lehetőség, nem is kevés. Ám mielőtt elpártolnék Eli barátunktól, leszögezném, elsősorban nem rajta múlott a bukás, mivel itt nem ő ült a direktori székben, hanem vígjátékokon és drámákon edződött Nicolás López, és pont az ő munkájával akadnak bajok.

A történet három bulizni vágyó férfi kalandjai köré épül, akik ép Chilébe tartanak, hogy ott pénzes haverjuk számlájára mulatozhassanak. Útközben összefutnak egy csaj-trióval, akik hozzájuk csapódnak, így már hatan tartanak a féktelen bulizás felé. A baj akkor éri őket, mikor épp átadnák magukat az éjszakának: egy hatalmas földrengés rázza meg a várost, amit nagyjából átvészelnek, de az utórengések megnehezítik a menekülésüket a romok alól. És ha ez már nem lenne elég nagy "szopás", a közeli börtön is összedőlt, a rabok pedig a sérült városlakókat és persze hőseinket kezdik el terrorizálni.

Folytatás a tovább mögött.

Ez így leírva nem is tűnhet olyan rossznak, hiszen nem mindennap láthatunk olyan horrort, amely a katasztrófafilmek műfajával próbál "eggyé válni". A baj ott van, hogy ez a darab csak próbálkozik, de ahelyett, hogy sikerülne neki, súlyosan pofára esik.

Pedig a felütés nem is rossz, megismerjük a viszonylag szerethető főhősöket, bepillantást nyerünk a bulizásaikba (ezen a téren érződik leginkább a filmen Roth stílusa, hiszen a Motel bevezetése is hasonló), aztán mikor jön a földmozgás, darabjaira hullik szét a cselekmény. 

A legnagyobb probléma az izzadságszagú szituációkkal van. Komolyan, a Végső állomás sokadik részébe nincsenek olyan erőltetett halálesetek, mint itt!  Sőt, még ezek kivitelezése is rendkívül gyenge!

Aztán ott vannak a karakterek, akikkel egyszerűen nem tud mit kezdeni a film. Egyszer csak elkezdenek hullani, aztán azt vehetjük észre, hogy már nincs kinek drukkolni, mert a szimpatikus figurák már a játékidő felénél kimúltak. Emiatt haragszom kicsit Roth-ra, mert valljuk be, ez már nem a rendezés hibája, hanem a forgatókönyvé.

És ha már szóba hoztam Eli havert, ő az egyik főszereplő, és nem is alakít rosszul, nekem ő volt a kedvencem a szereplők közül. Na, meg Osvárt Andrea, aki még a film elején irritált picit, de ahogy kiderültek róla a dolgok, megkedveltem, bár a játékidő végére kissé jelentéktelenné vált számomra. Sebaj, valahol mindenkinek el kell kezdenie, remélem előbb-utóbb szép karriert fut be a tengerentúlon (de ehhez arra is szükség van, hogy ennél jóval minőségibb mozikban bukkanjon fel).

Amiről még nem esett szó, az a látvány. Ez a film a bizonyíték arra, hogy kevés pénzből ne akarjon az ember nagy látványosságokat a vászonra pakolni. Az a szerencse, hogy azért López tisztában volt vele, ennyi alamizsnából nem tudja minőségien leradírozni Chilét, így a földrengéses jeleneteket általában zárt helyeken élik át hőseink és csak akkor láthatjuk velük együtt a romba dőlt várost, mikor már nem remeg a talaj. Ennek ellenére akadnak rosszul kivitelezett trükkök, például robbanások, összedőlő házak, na, de legalább vér az folyik rendesen. Ezt még sikerült is ügyesen megoldani, úgyhogy legalább a horror oldala működik az Utórengésnek, ha már katasztrófa terén elhasalt.

Mindent összevetve, azért nem olyan vészesen rossz eresztés ez, de még így is távol áll a közepes kategóriától. Egyszer azért el lehet ütni vele az időt, de akik minőségi szórakozásra vágynak, jobb ha nem ezt választják. De szomorkodásra nincs ok, mert lesz még Roth-nak lehetősége kijavítania ezt a gikszert, hiszen épp egy kannibálos mozin dolgozik (ott már a rendezői cím is az övé), ami elég biztatónak tűnik így első ránézésre.

Játékidő: 90 perc
Rendező: Nicolás López
Forgatókönyvíró: Guillermo Amoedo, Nicolás López, Eli Roth
Szereplők: Eli Roth, Osvárt Andrea, Nicolás Martínez

Értékelés: 4/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.