A Hideg préda első része egy picit lájtos, de tűrhető slasher volt, aminek még azt is sikerült elérnie, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Túl nagy reményeket nem fűztem a második epizódhoz, ennek ellenére igen kellemes csalódtam, ugyanis egyrészt simán lepipálja a 2006-os előzményt, másrészt pedig önmagában is egy kellemes és szórakoztató slasher, amiben habár összeollózott ötletek látunk, de ebbe nyugodtan beleszarhatunk, mert kérem ez a film nagyon jó.

A történet tulajdonképpen pont ott folytatódik, ahol a legutóbb abbahagytuk. Jannicke végzett a csendes, csákányos gyilkossal és neki vág segítséget szerezni. Ebből mi már csak azt látjuk, amikor belefut az egyik helyi rendőrbe, aki majdnem elgázolja a sokkos állapotban lévő, összefagyott lányt, de ehelyett inkább a leépített létszámmal működő, bezárásra ítélt kórházba viszi.

Mivel hősnőnk véres és egy hasonló színekben pompázó csákány is a kezében van gyorsan kérdéseket intéznek hozzá, ő pedig nem is rest és elmeséli, hogy mi történt és hogy hol találják a hullákat. A rend éber őrei a leírások alapján rá is lelnek a 4 barátra és a nagydarab gyilkosra, akit kiemelnek a szakadékból és szintén a kórházba szállítanak, amíg a gyilkosságiak meg nem érkeznek.

Igen ám, csak a halottnak hitt nagy fiú egyszer csak életjeleket kezd adni, a kórház dolgozói pedig gyorsan újra élesztik Jannicke legnagyobb tiltakozása ellenére is. A többit pedig könnyen kitalálhatjátok. Gonoszunk újult erővel folytatja azt, amit az előző epizódban elkezdett.

Én meg a tovább mögött folytatom.

Az előző részben jellemző pici totyorgás érzésem szerint az elején most is meg volt, viszont szerencsére itt adagolták az érdekes infókat a gyilkossal kapcsolatban, így pedig máris élvezhetőbb volt az egész, mint a korábbi felvonás "mégse-baszós" jelenete, vagy a többi időhúzás.

Túl sok infót ezúttal sem kapunk, gondolom hagyni kellett a 3. részre is, viszont kiderül, hogy gyilkosunk már gyerekként sem volt hétköznapi, illetve az előzőleg megölt emberkék is előkerülnek a szakadékból egy hátborzongató pár másodperc keretein belül.

A gonosz bácsi egyébként meglehetősen Jason Voorhees utánzat, amivel abszolút nincs baj, sőt nekem kifejezetten tetszett.

A korábbi írásban azt is említettem, hogy elég vérszegény a helyzet, illetve a gyilkos sem feltétlen egy Kreatív Jóska, ennek okán pedig a gyilkosságok is elég elnagyoltak voltak. Kérem szépen ezt a második részre sikerült egész jól kiküszöbölni, ugyanis szép kis halálokat kapunk, a lóláb sehol sem lógott ki és végre mutattak is ezt-azt, nem pedig csak a falra csapódó vérrel próbálták kiszúrni a szemünket.

A karakterek sokkal szerethetőbbek, mint az előző részben, itt nincs vinnyogós szőke picsa, mindenki a helyén van, még a néha felbukkanó kis srác is, illetve a színészi játékok is úgy gondolom rendben voltak.

Maga a második rész egyébként érzésem szerint pörgősebb és izgalmasabb is, mint a korábbi, persze elfáradni így sem fogunk, de kiváló szórakozás és tömhetjük a popcornt vagy konzerv pacalt. Kinek mi.

A forgatókönyvet most is Thomas Moldestad jegyezte, aki nem mondom, hogy sokkal eredetibb munkát rakott az asztalra, mint két évvel korábban, de jó helyekről lettek összeollózva a dolgok, Mats Stenberg rendező pedig ügyesen hozta tető alá a megvalósítást.

8 pontot adok is a Hideg préda 2. részére és ajánlom azoknak is, akik az első részt picit lagymatagnak tartották, ez alkalommal megkapjuk a kárpótlást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.