Pánik New Yorkban (1953) - The Beast from 20,000 Fathoms
A makett romboló szörny
Az 1950-es években az Államokban rengeteg remek horror, sci-fi ihletésű film született, amelyek messze elmaradnak a ma horrornak nevezett - de nem feltétlen igényesebb - produkcióktól, legalábbis vérbőségben és a gyomorból kiforduló belek számában, viszont színészi játékban, történetben talán bőven felülmúlják a mostani tucat horrort. Abba mondjuk ne menjünk bele, hogy annak idején minden második rémfilm vagy hatalmas mutáns állatokról szólt, vagy földönkívüliekről, akik a szovjeteket igyekeztek szimbolizálni.
A Pánik New Yorkban az előbbi kategóriába tartozik és történetet tekintve talán könnyen ismerős lehet.
Az amerikaiak kísérleti atomrobbantásra készülnek. A feladatot precízen és hiba nélkül kell végrehajtani és a jól felkészült csapatnak ez döccenő mentesen sikerül is. Azonban a robbantást követően a csapat két tagját egy hatalmas, őskorinak tűnő lény támadja meg, egyikük oda is veszik, míg az életben maradtnak senki nem akar hinni és csak félnótásnak titulálják.
Azonban a rákövetkező napokban egyre több és fura jelentés érkezik halászhajókat megtámadó óriás kígyóról, egy ismeretlen szörnyről, aki a tengeren szedi áldozatait.
Hamar kiderül, hogy a gyíkos történetnek a fele sem tréfa, sőt mi több, az őskorból előmászó pokoli teremtmény New York városába tart, aki és ami az útjába kerül azt pedig kérdés nélkül ledozerolja és megállíthatatlannak tűnik.
A tovább mögött folytatom.
A címben szereplő new york-i pánikig mondjuk csak az utolsó 25-30 percre jutunk el, de addig sem igazán unatkozunk, bár sok újra nem számíthatunk, hiszen azóta jó néhány filmet húztak fel erre a sablonra, azért a régi filmek kedvelőinek bőven szórakoztató lehet a Pánik New Yorkban.
A technikai megoldások ma megmosolyogtatóak ez tény. Szörnyünk néha egy makettvárost igyekszik lerombolni, de egy makett vidámpark is ádáz karmai közé kerül. Ezeket mondjuk nem nevezném nevetséges megoldásoknak, mert ha megnézünk egy Asylum filmet, akkor ennél is butább dolgokkal és kivitelezéssel találkozhatunk.
Szörnyünk jó pofa, néha nagyobbnak tűnik, néha kisebbnek, de elég sok mindent csinál. A romboláson túl embereket is elkap és autókat is dobál, nyilván ezeket is picit fura megoldásokkal teszi, de ezekbe ugyan ne kössünk most bele.
Egyébként a szörny felismerése során néhány dinoszauruszos képet nézegetnek hőseink, ezek nekem meg vannak egy földtani történetes könyvben. Na nem mintha ezzel menő volnék, csak feltűnt és gondoltam megemlítem.
A karakterek és a szereplők egytől egyig piros pontot érdemelnek, persze az évszámot figyelembe véve ez igenis nagyobb produkciónak számított, tehát ezen is talán kár csodálkozni. A főhősünket alakító svájci születésű Paul Hubschmid, első sorban vígjátékokban szerepelt, sőt más horror beütésű filmben nem is tűnt fel. A női főszerepet Paula Raymond kapta, aki szintén a kor egyik foglalkoztatott asszonykája volt. Míg Cecil Kellaway nevét emelném ki, aki a bohókás professzort alakítja, nagyon szimpatikusan, a 40-es években főként őt is komédiákban láthattuk.
Humorból viszonylag keveset kapunk, bár néhány mókás beszólás akad, amelyeken lehet mosolyogni.
Szórakoztató és kiváló élmény a Pánik New Yorkban, persze akkor, ha valaki bírja az '50-es évek amerikai rémfilmjeit - őszintén szólva többségében többet érnek, mint a mostani horrorok és ez mondjuk elég szomorú tény.
6 pontot mindenképpen megér és a 76 perces játékidő miatt talán az is tehet vele egy próbát, aki még nem látott hasonló típusú produkciót, hátha bejön a végeredmény.
Címkék: amerikai film 1953 6/10 ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fandor 2013.05.25. 12:59:33
