A The Voices című film inkább a könnyedebb szórakozást ígérő alkotások közé tartozik, de semmiképpen nem szeretnék kihagyni, hiszen szegről-végről talán nálunk is belefér a kínálatba.

A történet egy egyszerű, gyári munkás fickóról szól, aki szeret az állataival beszélgetni, egy alkalommal pedig kicsit megkavarodik az élete, amikor megöl egy nőt, majd haza viszi a fejét. Viszont a testrész szintén beszédbe elegyedik hősünkkel.

A forgatókönyvet Michael R. Perry írta, aki korábban a Holtsáv sorozaton és A folyón is dolgozott, de az Újabb parajelenségek is a nevéhez fűződnek.

A rendezői széket Marjane Satrapi iráni rendezőnő foglalhatta el.

A film jó néhány fesztivált megjárt, amerikában pedig februárban mutatják be a nagyközönség számára is.

Eduardo Sánchezt talán mindenki úgy ismeri, mint az Ideglelés rendezőjét. A Blair Witch Project a rajongók szerint egy legendás műve, amivel az úriember berobbant a köztudatba. Mások szerint viszont egy túlértékelt szenny, amit képvisel. 

A kubai direktor viszont természetesen nem állt meg a siker kapujában, hanem folytatta a rendezést és később már Jamie Nash forgatókönyvíróval közösen hozott össze olyan filmeket, mint a Bosszú az űrből, a Lovely Molly, de a V/H/S 2. részébe is bedolgoztak.

2014-ben pedig egy újabb kézi kamerás közös következett, az Exists, amely a Nagyláb avagy a Sasquatch nyomába ered.

A történet meglehetősen klisésen kezdődik és a sablon vonat a folytatásban sem áll meg. Adott egy kisebb marék fiatal, akik a hétvégét egy erdőben megbúvó házikóban szeretnék eltölteni, a szokásos klisés dolgokkal. A szórakozás azonban hamar rettegésbe csap át, ugyanis kiderül, hogy az erdőben egy hatalmas, szőrös fenevad él, aki akár Csubakka édesapja is lehetne. A lény érdeklődését pedig hamar felkeltik a fiatalok, és ahelyett, hogy békén hagyná őket, megpróbál pontot tenni az életük végére.

Olyan nincs, hogy még ne hallottál volna Edward D. Wood Jr. filmjéről, a 9-es terv az űrből cím 1959-es alkotásról. Már csak azért sem, mert egy időben szarrá játszották a tévében, na meg azért mert a maga nemében és kellő sörrel a bendőben egy egészen szórakoztató darab.

Egyik olvasónk, Tomi pedig arra hívta fel a figyelmünket, hogy szépen, csendben elkészült a film remake-je, amely a biztonság kedvéért a zs partvonal mentén mozog. A rendezést az eddig többnyire rövidfilmeket és itthon kevésbé ismert sorozatokat dirigáló John Johnson vezényelte.

A főszerepben az idők folyamán egyre inkább levitézlett Brian Krause tűnik fel és az előzetest elnézve förtelmes CGI-ből sem lesz hiány. Ha minden igaz Új-Zélandon már DVD-n megjelent a film, februárban pedig az amerikaiknál is érkezik. Előbb-utóbb tehát hozzá lehet jutni, szóval ideje beszerezni az ágyas pálinkát is.

Felkészültél egy újabb rémes és véres történetre, ami a kriptaőrtől megszokott módon gyomorforgató? Ez alkalommal a Testre szabott büntetés című epizód következik, amelyben egy mogorva és zsugori temetkezési vállalkozót ismerhetünk meg. 

Ezra Thornberry egy igazi gazember, persze a csendesebb fajtából. Temetkezési vállalkozóként persze a közvetlen ügyfeleivel nem is kell jó pofának lennie, elég, ha az elhunyt hozzátartozóival nyájas, azt is rühelli, de valahogy pénzhez kell jutni. Mr. Thornberry pedig szereti a garast a fogához verni.

Ezért is éri ökölcsapásként, amikor felbukkan a színen Bobby, az unokaöcs, aki a szülei halála után Ezra bácsinál keres menedéket. Az öreg nem örül a jövevénynek, de megpróbálja őt is kihasználni és agyon dolgoztatni. Bobby azonban elcseszik egy koporsó rendelést, amivel pár dollárral megrövidíti a "kedves" nagybácsit, aki büntetésből egy feszítő vassal látja el a srác baját, majd a dolgok még jobban eldurvulnak.

No persze ez sem volna kriptamese, ha a végén a jó öreg Ezra bácsi nem járna pórul.

A 60-as évektől elég jellemzővé vált a horrorok világában is a túlzottan szürrealista ábrázolásmód, a színek és zajok dominanciája. A cél, hogy ezekkel a hatásokkal minél inkább növelhessék a borzongást és a frusztrációt, mind emellett a történet is szerephez jusson.

Személy szerint ebben az olaszok térhódítását és művészetét értékelem a legmagasabbra, a korabeli olasz zsánerfilmek igazán kiemelkedőnek számítanak ebből a szempontból. Ennek a műnek is van olasz vonatkozása, habár angol film, egy olasz-amerikai rendező, név szerint Silvio Narizzano dirigálta.

Anne Blaisdell Lidércnyomás című kötete alapján készült a film forgatókönyve.

A nő szereti a férfit, a férfi szereti nőt. A nő új életet akar kezdeni, ehhez pedig a nő, a már halott vőlegényének az anyjával óhajt találkozni. A gyászoló anyós látszólag örül a váratlan vendégnek, befogadja a házába, hogy ott aludjon. Ekkor kezdődik meg a nő számára az igazi lidércnyomás.

Az ausztrál nem aprózzák el, talán sosem szokták. Mernek nagyot álmodni. Így van ez a Wyrmwood című akci-horror esetében is, ami az ígéretek szerint olyan lesz, mint egy Mad Maxbe ágyazott Holtak hajnala. Vagy fordítva.

Az persze jó kérdés, hogy a végeredmény mennyire működőképes, de a filmfesztiválok közönsége eddig nem igazán panaszkodott. A tengerentúlon, ennek örömére pedig februárban piacra is dobják a filmet.

A történet főhőse egy Barry nevű fazon lesz, aki egy jó pofa családfő, egészen a zombi apokalipszis kitöréséig, amikor is nem csak az agyhalottak gyűlik meg a baja, hanem néhány gázálarcot viselő alakkal is, akik elrabolják a testvérét. Barry pedig úgy dönt felfegyverzi magát és néhány más túlélővel együtt a lány nyomába erednek.

A rendezést az első filmes Kiah Roache-Turner vezényelte.

A stúdió hivatalosan is bejelentette, hogy a The Purge 3. része majd 2016 nyarán érkezik a mozikba.

A rendezői széket a korábbi két részt is dirigáló James DeMonaco foglalhatja el, ennél többet pedig egyelőre nem tudni. Persze az alaptörténet nem változik. Most is akad 12 óra, amikor mindenféle bűncselekmény legális.

Az első részről itt írtunk, a 2014-es folytatásról pedig itt.

Nem számít eretnekségnek, ha Chris Sparling neve nem mond semmit, viszont az első komolyabb írói munkája az Élve eltemetve biztos ismerős. A filmben Ryan Reynolds alakította a főszerepet, akivel voltaképpen egy koporsóba voltunk bezárva, az eredmény pedig meglepően jól sikerült.

Igaz Sparling ezt követően az ATM című, inkább gyengének nevezhető film forgatókönyvével állt elő. Az utóbbi években pedig szorgosan dolgozott íróként is, valamint rendezőként is szerencsét próbált. Ez utóbbi kapcsán készült el a The Atticus Institute című horror, amely úgy tűnik, hogy többnyire egy kézi kamerás darab lesz.

A történet szerint az Egyesült Államokban a '70-es években működött egy intézet, ahol a különleges, természetfeletti dolgokkal kísérleteztek, a telekinézis és a démoni megszállás is terítéken volt, ám a dolgok balul sültek el és minden a projekthez kapcsolódó adatot 40 évre titkosítottak. Most azonban letelt az idő és a felvételek nyilvánosságra kerültek.

A The Atticus Institute egyik producere egyébként a Démonok közt és az Annabelle esetében is a produceri névsort erősítette. A végeredmény január 20-án érkezik egyenesen lemezekre. Előzetest a tovább mögött találsz, egy poszterrel megspékelve.

Korábban arról lehetett hallani, hogy a Tremors legújabb része majd csak 2016-ban érkezhet meg, a legújabb hírek szerint viszont már idén októberben befuthat az újabb szörnyes kaland.

A tervek eddig többnyire arról szóltak, hogy digitális formában illetve korongokon dobják majd piacra a filmet, de újabban arról is lehet hallani, hogy a tengerentúlon esetleg egy-két moziba is bepróbálják a végeredményt.

A szereplők között a kötelezőnek számító Michael Gross természetesen ez alkalommal is visszatér. A forgatókönyvet a franchise harmadik részét is jegyző John Whelpley írta, míg a rendezéssel Don Michael Paul lett megbízva, aki 2002-ben a "gumiarcú" Steven Seagal főszereplésével készült Félholtat dirigálta, illetve a Bőrnyakúak folytatásánál is ott ült a rendezői székben. Ezek alapján pedig akár konklúziókat is levonhatunk, de bizakodhatunk is, hogy egy méltó folytatást láthatunk majd.

Tajvan 2012-ben köszönt be először zombifilmmel, akkor a Zombie 108 című, kicsit bugyuta, de végtére is szórakoztató horrort tették le az asztalra, 2014-ben pedig Joe Chen személyében újabb próbálkozó akadt, aki a zombik által kitaposott ösvényen folytatta az utazgatást.

Először is, a félreértések elkerülése véget, szögezzük le, hogy a Zombi Fight Clubnak nem sok köze van a Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével készült Harcosok klubjához. Tulajdonképpen semmi, ugyan a végén tényleg akadnak zombis küzdelmek. Ennek ellenére a film mintha csenne innen-onnan. Ezeket mindjárt végig is vesszük, de először jöjjön a történet.

Adott egy több emeletes bérház, ahol derék és kevésbé derék tajvaniak élik a mindennapjaikat. Az egyik lakásban például egy fiatal srác és a barátnője, akik csak hamar egy kis adag kék pirulát kapnak, valami drogot a tengerentúlról, ami igazán odacsapja az embert a falhoz. 

Talán már ki is találtad, hogy a falhoz csapás annyira sikerül, hogy a drog kipróbálói hamar zombikká változnak és nagy erőkkel azon vannak, hogy a házban élők mindegyike hasonló sorsra jusson.

Mindeközben pedig a rendőrség egy kommandós osztaga is megjelenik a színen, igaz ők nem a zombik miatt érkeznek, de az élőholtak őket is alaposan próbára teszik.

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek a hátán kellemes borzongás fut végig akárhányszor meglátja a Mesék a kriptából című sorozat intróját. 

Néhány lelkes fiatal is hasonlóképpen érzett, ezért elkészítettek az animált, 3D-s változatát a széria felvezetésének. Már csak a nosztalgiázás kedvéért is érdemes megnézni, a hajtás után.

Kong: Skull Island címen érkezik majd 2017-ben a mozikba az új King Kong film, amelyet Jordan Vogt-Roberts A nyár királyainak direktora vezényelhet, a forgatókönyvön először pedig az új Godzilla filmet is jegyző Max Borenstein dolgozott, majd John Gatins csinosíthatott rajta.

A szereplők közül eddig két nevet ismertünk, Tom Hiddleston és J. K. Simmons ugyanis már korában leszerződtek a produkcióra, de most Michael Keaton is csatlakozott a fedélzetre.

Egy mára már klasszikussá nőtt film a mai alanyunk. A kör 2002.ben indult hódító útjára, hangsúlyoznám, hogy csak a világ nagy részén. A film elődje egy 1998-as japán produkció, a Ringu, majd ahogy az hollywoodi berkekben szokás, a kelet alkotásait „amerikaizálják”, és bemutatják a Nyugat számára. Ez pedig igencsak jó döntés volt, ugyanis a produkció kasszasiker lett, hírnevet hozott a színészeknek és teret nyert a gyilkos videokazetta körüli mítosz.

Az a szóbeszéd járja a városban, hogy létezik egy videokazetta, amit ha valaki megnéz, 7 nap múlva meghal. Ezt ismerték azok a fiatalok is, akik ennek ellenére, egy véletlen folytán mégis megnézték. Egy fiatal lány, Katie szörnyű halált hal, barátnője Becca pedig megőrül a történtek láttán. Rachel, Katie nagynénje a temetésen megismeri a háttértörténetet, hogy hol voltak a fiatalok, melyik szobát vették ki és melyik az a kazetta, amit végül megnéztek. Bár szkeptikus, az unokahuga halála miatt azonban belemegy a játszmába.