Nagyon vártam már az ATM című horror-thrillert két dolog miatt is. Az egyik, hogy előzetes egy egészen pofás filmet vázolt fel, ami mondjuk nem tűnt túl okosnak, de az a helyzet, hogy igazán szeretem az egy helyen játszódó sztorikat, sok mindent ki lehet hozni egy ilyenből, igazi kreatív dolgokat is (lásd pölö: Fülke). A másik ok pedig a forgatókönyvíró Chris Sparling személye, akinek előző filmje az Élve eltemetve volt és habár ott egy zseniális Ryan Reynolds alakítás is emelte a színvonalat, egy egész jól kigondolt történetet láthattunk (mellesleg az is egy helyen zajlott).

Az ATM történetének középpontjában pár fiatal áll, akik egy hazaút alkalmával megéheznek, majd mivel éppen nincs náluk kápé, úgy döntenek, hogy megállnak egy ATM-nél, hogy papír pénz zizegjen a markukban, viszont az ötletről kiderül, hogy eléggé megváltoztatja az életüket, ugyanis egy kapucnis csúnya bácsi, nem engedi ki őket a kis épületből, sőt odáig merészkedik, hogy az életükre is tör. Az anyját az ilyen rendbontónak.

Azt gondolom érdekesnek tűnik ez a sztori, viszont sajnos mégsem lehetünk maradéktalanul boldogok és a seggünket nem örömünkben verhetjük a földhöz. 

Kezdjük a dolgok fényesebbik oldalával. A fényképezés elég szép és mint már említettem a sztori alapja sem tűnik túl rossznak, picit mondjuk hihetetlen, de talán még belefér. A technikai megvalósítás is egész tűrhető, durvább jeleneteket is kapunk, bár gore-ra ne számítsunk, de nincs is rá szükség. Amire a film talán hatni próbál, az a bezártságtól való félelmünk, tehát Sparling, mintha megint ehhez a témához nyúlt volna, csak ezúttal picit másként, egy látható gonosszal megspékelve, aki igazi terrorban tartja hőseinket. Legalábbis ez lenne a dolga, viszont akad egy-két üres menet, amikor fingunk nincs róla mi történik (leginkább semmi) és ami még rosszabbá teszi ezt, az az, hogy az időközönként bevágott órával jelzik is ezt. Nyilván látni nem látjuk ezeket a részeket, de így is picit törik a sztorit.

Az Élve eltemetve esetében egyébként a bezártságtól való félelemre építést, azt hiszem tökéletesen működött - persze nyilván az más volt - itt viszont nem feltétlen. Valami hiányzik. Másrészről az alapfelvetésen túl, rengeteg butasággal találkozhatunk, amiktől olyan sutává válik az egész. Ezek közül akad egy-két szembeötlő, például a francért 100 méterrel az ATM fióktól parkolnak le a nyamvadt autóval, ha olyan rohadt hideg van. Aztán megemlíthetjük, hogy hárman egy ellen azért már igazán kezdhetnének valamit (mondjuk ez bennük is felmerül, csak berezelnek) és egy-két hasonló butaság. Viszont az érem másik oldalát is érdemes megemlíteni, hogy egy-két meglepetés dolog is történik.

Az árnyoldal jeles képviselői továbbá a színészek is. Nyilván a gonosz bácsival nincs baj, de talán egy rosszul megvilágított parkolóban fenyegetően állni nem is túl nagy kihívás. Ellenben főszereplő hármasunk Josh Peck (A harag sodrása), Brian Geraghty (Ismeretlen hívás) és Alice Eve többnyire borzalmas. A leginkább talán Alice Eve, akinek az egyetlen érdeme, hogy szép, de a színészi képességeit az ATM-ben nem igazán csillogtatta meg, már ugye ha vannak neki (korábban a Rosszbarátokban láttam, de igazából ott sem volt túl emlékezetes).

Végül picit a rendezésről is ejtsünk szót, a dolgok ezen része David Brooks nevéhez fűződik, akinek ez volt az első nagy filmje. Végül is kezdésnek nem feltétlen rossz.

Én picit többet vártam ettől a filmtől, de gyors hozzátenném, hogy egynek, azért elmegy, ennek fényében pedig 6 ponttal tudnám jutalmazni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.