Tajvan 2012-ben köszönt be először zombifilmmel, akkor a Zombie 108 című, kicsit bugyuta, de végtére is szórakoztató horrort tették le az asztalra, 2014-ben pedig Joe Chen személyében újabb próbálkozó akadt, aki a zombik által kitaposott ösvényen folytatta az utazgatást.

Először is, a félreértések elkerülése véget, szögezzük le, hogy a Zombi Fight Clubnak nem sok köze van a Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével készült Harcosok klubjához. Tulajdonképpen semmi, ugyan a végén tényleg akadnak zombis küzdelmek. Ennek ellenére a film mintha csenne innen-onnan. Ezeket mindjárt végig is vesszük, de először jöjjön a történet.

Adott egy több emeletes bérház, ahol derék és kevésbé derék tajvaniak élik a mindennapjaikat. Az egyik lakásban például egy fiatal srác és a barátnője, akik csak hamar egy kis adag kék pirulát kapnak, valami drogot a tengerentúlról, ami igazán odacsapja az embert a falhoz. 

Talán már ki is találtad, hogy a falhoz csapás annyira sikerül, hogy a drog kipróbálói hamar zombikká változnak és nagy erőkkel azon vannak, hogy a házban élők mindegyike hasonló sorsra jusson.

Mindeközben pedig a rendőrség egy kommandós osztaga is megjelenik a színen, igaz ők nem a zombik miatt érkeznek, de az élőholtak őket is alaposan próbára teszik.

A Dredd bíró és A rajtaütés nyomait fedezhetjük fel már az alaphelyzeten is, utóbbival való kapcsolatot pedig talán az is fokoz, hogy akad jelenet, ahol az egyik rendőr pusztakézzel kezd a zombikkal verekedni. 

Mindezek mellett a Romero-féle zombifilmek hatásait is érezhetjük, nyilván elsősorban a feléledt holtakon, de a The Walking Dead sem marad ki a szórásból, hiszen a játékidő teltével akad egy figura, aki erősen nyúlja a Kormányzó karakterét. 

Azt leszögezhetjük, hogy a Zombie Fight Club jó helyekről nyúl, viszont az összegyurmázás eredménye mégsem eget rengető. Ez leginkább talán abból fakad, hogy ócska CGI-t kapunk, amire talán nem is mindig lenne szükség, hiszen olyan, mintha pofásan kikevert művér is akadt volna az effektesek keze ügyébe, valamiért azonban ezeknél a jeleneteknél is tolnak egy-egy számítógépes megoldást, ami viszont kritikán aluli és a Duke Nukem 3D-t idézi. Ettől pedig egyből a ZS-kategória cseppet sem nívós darabjai közé zuhan a Zombie Fight Club.

Ezzel együtt, talán kicsit hosszú is a játékidő, amit tulajdonképpen két részre oszthatjuk. Az egyikben a házban hadakoznak a karakterek, majd a Zombie Fight Club abban is kimerül, hogy megismerjük az apokalipszis utáni társadalmat, ahol egy gonosz alak a vezető, a rabszolgákat pedig a zombik közé dobja és így szervez viadalokat. Cseppet sem eredeti, illetve ez a rész, habár néhol látványos - persze a maga szerény módján -, mégis olyan mintha leülne az egész és odalenne az addig azért tapasztalható lüktetés.

A második tajvani zombis próbálkozás talán szarabbul sikerült, mint az első, viszont, ha bírod a ZS-filmeket és a zombikat, akkor azért érdemes lehet egy próbát tenni a Zombie Fight Clubbal, hiszen az alacsony lécet képes átugrani és az eleje kifejezetten szórakoztató guilty pleasure. 

Összességében viszont csak 4 pontra jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.