Amerikában már jövő hónap elején, nálunk pedig május 9-én mutatják be az idei év talán egyik legjobban várt horrorját a Gonosz halott újrát. 

Nevezettek nyugodtan hülyének - legfeljebb bőgök -, de én továbbra is töretlenül bízom a sikerben. Halkan azért megjegyezném, hogy a South by Southwest Film Fesztiválon már levetítettek a filmet és az ottani vélemények elég pozitívak, szóval talán tényleg van ok a bizakodásra.

Előzetest erre találtok. A tovább mögött van egy újabb TV spot, itt pedig egy tükörtörős jelenet:

Áprilisban érkezik a Horrorra akadva 5. része, aminek a hazai bemutatójára sem kell sokat várni, hiszen egy héttel az amerikai után már nézhetjük is, azaz április 18-tól. Jehej. A közelegő jeles nap alkalmából pedig egy poszter is érkezett.

A rendezést egyébként Malcolm D. Lee vezényli, akinek köszönhetjük a Téglatesót, de mondjuk a Vad vakációt is. Megijedni nem kell, hiszen a mostani franchise folytatása valószínűleg jobban sikerül, mint az említett két produkció, hiszen David Zucker is dolgozott a forgatókönyvön.

A filmben egyébként Sinister, Paranormal Activity, Mama, Eredet és Gonosz halott paródia is lesz és bízunk benne, hogy a negyedik résznél jobban sikerül - vagy az csak nekem nem tetszett annyira?

A szereplők között a szabad életű Charlie Sheen, Simon Rex, Jerry O'Connel, Katrina Bowden, de Snoop Dogg is feltűnik, Anna Faris a nagy hiányzó, akire egyelőre haragszunk, hogy nem akart ott lenni az 5. részben - ha szar lesz, akkor majd megbocsátjuk neki.

Két napja már bemutatták a My Amityville Horror című dokumentum filmet, amely a jól ismert történetet járja körül. Egy jelenettel eddig még adósok voltunk, szóval gondoltam a legjobb lesz, ha ezt törlesztjük, így itt az előzetes.

Ha itthon is elérhető lesz valamilyen formában a produkció, akkor természetes a dokumentum jelleg ellenére igyekszünk róla pötyögni pár sort, de talán azt már kijelenthetjük, hogy így is elég izgalmasnak tűnik az egész.

Az előzetest és a posztert itt megtaláljátok.

Az ázsiai horrorfilmek közül azt hiszem az utóbbi időben a legkiemelkedőbb produkciókat thai részről kapjuk - legalábbis az én véleményem ez. Az ottani horror konyha sok kellemes ízzel próbálta már meg lenyűgözni a vérre vagy ijesztgetésre éhes nyelvünket.

Jó példa a Coming Soon, de a 407 Dark Flight sem valami szégyellnivaló alkotás, ezt a sort pedig a My Ex alias Fan kao is jól kiegészíti.

Ezúttal egy majdhogynem romantikus filmbe illő felállást kapunk, adott egy menő és sikeres A-listás filmsztár Ken, aki meglehetősen szereti a nőket, no nem egyet, hanem úgy mindet, aki egy picit szép és puncija van, ádámcsutkája meg nincs, hiszen ugye Thaiföldön azért jobb ha mindhárom kritérium teljesül és akkor talán már nem nyúlunk mellé.

Ezzel mondjuk még nem is lenne baj, hiszen mindenki odadugja azt, amije van, ahova csak szeretné, viszont Ken amellett, hogy a kis Kent tornáztatja általában el is hiteti az éppen aktuális barátnőivel, hogy imádja, szereti őket és Isten bizony megváltozik, abba hagyja a csajozást és csak az adott nőnek él mostantól kezdve. A drága leányzók persze a kis Kennel együtt ezt is jól beszopják (előbbire mondjuk képi bizonyítékot nem látunk, de legyen fantáziánk), végül pedig óriásit csalódnak, amikor a sztárocska se szó se beszéd egy másik nővel mutatkozik.

Ezt a bánásmódot viszont van, aki nem bírja, hiszen többek között két hölgy is halálosan beleszeret csapodár főhősünkbe, aki nem is igazán hajlandó tudomást venni a lányokról, így miután az egyikőjüket pont szerelmi bánata kellős közepén elüti egy kamion, a leányzó amolyan kísértet képében próbálja megszerezni magának a hőn áhított férfit.

A tovább mögött folytatom.

Április közepén kerül az államokbeli boltok polcaira A State of Emergency című újabb zombi horror, ami nem is néz ki annyira szarul.

A történet a már megszokott nyomvonalon halad, egy amerikai kis városkában felrobban egy katonai labor, ahol ráadásul biológiai fegyvereket gyártottak. A lakosság nagy része csak hamar vérszomjas, emberevő zombi hordává változik, a helyet karantén alá vonják, a maréknyi túlélő pedig csak magára számíthat.

A zombikat természetesen hentelni kell, a túlélés pedig nem feltétlen könnyű, de muszáj kitartaniuk, hiszen lassan, de biztosan érkezik a felmentő sereg.

A produkció egyébként 2010-es és akkor néhány helyen már bemutatták a filmet, de a DVD változatra mind a mai napig várni kellett, nem sokára kiderül, hogy érdemes volt-e.

Ez alkalommal egy dokumentum filmre hívnánk fel a figyelmeteket, amely a Room 237 nevet viseli és az 1980-as A ragyogás című filmnek jár utána. A Kubrick-féle rejtett utalások, a forgatás részletei kerülnek reflektorfénybe ebben a bő másfél órás produkcióban, ami azt hiszem horror rajongók, de talán King rajongók számára is érdekes lehet.

Az előzetes meglehetősen szűkszavú, ha lehet így fogalmazni, de a visszajelzések és a kritikák alapján igazán ütős alkotásról van szó, hiszen jó néhány vetítésen túl vagyunk már, legalábbis fesztiválos tekintetben, hónap végén azonban a filmszínházakban és VOD formában is megnézhetik az amerikai érdeklődök és talán előbb-utóbb hozzánk is eljut.

A spanyol rendező neve talán sokak számára ismerős, hiszen habár nem is feltétlen a horror kategóriában alkot az úr, azért ilyen jellegű filmjei is akadnak, egyébként pedig valóban remek direktorról van szó, akinek érdemes odafigyelni a munkásságára.

A legújabb dobása a Witching and Bitching lesz (eredeti címen: Las brujas de Zugarramurdi), amely egy vicces, akciós dús és picit azért horroros alkotásnak tűnik, szóval az előzetest csak ajánlani tudom.

Történetünk néhány szerencsétlen flótásról szól, akik kitervelnek egy ékszerbolt rablást, amivel nagy probléma nem is lenne, hiszen elszökniük is sikerül, csak aztán egy olyan helyre vergődnek, ahol boszorkányok élnek, ők pedig a rendőröknél is komolyabb és nem utolsó sorban gonoszabb ellenfelek.

Kezdjük a dolgot ott, hogy ennek a filmnek semmi köze nincs a Hammer 1957-es Förtelmes havasi ember című horrorjához, csak az egyik eredeti címváltozat erre is enged utalni, de ne hagyjuk magunkat becsapni.

A SyFy idén januárban mutatta be a Halálos lejtőt, amit egy hónappal később már az egyik hazai csatorna is leadott, sejthettük, hogy huncutság van a dologban, hiszen ütős filmek esetén nem szoktunk ilyen gyorsan magyar változatot kapni és most sem történt meg a csoda.

Nem Asylum produkció, de abszolút zs-film, ráadásul egykori hegylakó barátunk Adrian Paul is a nevét, meg az arcát adta az egészhez. Nem tudom ez mekkora badarság a részéről, annyi biztos, hogy szerintem sokat változott, én alig ismertem meg és a javára szól, hogy itt is vannak hegyek, csak most éppen nem ő lakik köztük, hanem szőrös, gorilla mozgású valamik, amik szeretik a síelők húsát.

A történetet tulajdonképpen körül is írtam, de a készítőknél volt néhány színes ceruza és igyekeztek azt a maguk nem túl kreatív módján használni is.

Adott egy fiatal srác és apja, akik vadászni indulnak a havas hegyekbe - nem jöttem rá, hogy miért tettek ilyet, mi él ott, amire lehet vadászni? Zerge? - amikor az apát elragadja egy ismeretlen és jaj, de ijesztő szörny. A fiú ezek után katona lesz és 20-25 évig le se szarja mi történt, majd egyszer csak úgy dönt, hogy neki vág a havasoknak és egyedül végez a több, mint 300 kilós monstrummal. Ez ám a G. I. Joe.

A terv azonban csodával határos módon nem jön össze, a srác eltűnik, így húga és néhány önkéntes, pihenőző, Irakot is megjárt katona indul a nyomába, a szörny azonban nagyon örül ennek, hiszen végre többet ehet. És pont.

A tovább mögött folytatom.

Nyáron mutatják be az Államokban az Intrusive Behavior című horrort, amely egy viselkedés zavarral küzdő kislánykáról szól, aki terrorizálja a családját, majd kórházba küldik, ott se viselkedik példamutatóan végül aztán pár év múlva öngyilkos is lesz, de a gondok és a problémák megmaradnak a család körül.

Drámai horrornak tűnik ez, az előzetes viszont eléggé gyenge. Az egy dolog, hogy kis pénzes indie horrorról van szó, viszont a színezés része elég rosszul sikerült, jó néhány rész van, ahol vakítóan beég a gyönyörű Nap sütötte háttér és a többi. Nem értek én a filmezés technikájához, csak azt látom, hogy ez így hülyén néz ki.

Pakisztánról talán elmondhatjuk, hogy Ázsiai azon részén van, ahol a mozin túl is elég sok a horror, a vér és a probléma, de úgy tűnik, hogy ettől függetlenül a vásznon is próbálkoznak egy picit elrugaszkodottabb dologgal, még hozzá egy családos-megszállós horrorfilmmel, amely a Siyaah címet kapta.

Őszintén szólva nem tűnik ez a produkció világ rengető alkotásnak, de pakisztáni mivolta miatt egy picit mindenképpen érdekes, hiszen Ázsiai ezen részéről kevesebb horrort kapunk, mint mondjuk keletebbről.

Éljenek a vastag szemöldökű csajok! Az előzetesért pedig kattintani kell. A hazai bemutató egyébként ma esedékes.

Gregory Orr sci-fi elemekkel ötvözött thrillerjét néhány ázsiai és európai országban már tavaly bemutatták, az Egyesült Államokban viszont április végén esedékes a DVD-s és VOD-os megjelenés.

Az eddig visszhangok nem túl pozitívak, pedig az előzetes nem tűnik nagyon rossznak, az alapfelvetés pedig szerintem kifejezetten jól hangzik. Adott három jó barát, akik egy kisebb kirándulásra indulnak, majd amikor rátalálnak a lakhelyül szolgáló kis vityillóra megdöbbenten tapasztalják, hogy már ott vannak, ugyanis egy gonosz prof klónozta őket, a klónok pedig nem olyan jó fejek és ártatlanok, mint A szigetben, hanem az a feladatok, hogy átvegyék hőseink helyét. Az ember legnagyobb ellensége pedig saját maga, tartja a mondás. Nos itt szó szerint vehetjük ezt a bölcsességet.

Majd meglátjuk, hogy jó lesz-e ez nekünk, egyelőre én kíváncsi vagyok. A trailert a tovább mögött keressétek.

Vannak filmek, amelyek örökre nyomot hagynak az emberben. Stanley Kubrick 1971-es filmje megosztja a közönséget, egyszerre keltheti azt az érzést, hogy tetszik ugyanakkor mégis elrettent. Maga Kubrick is visszarendelte a mozikból a vetítés ideje alatt, mondván hogy túl sok erőszakot szül a társadalomban, és ez hatalmas sokkot és pánikot kelthet a lakosság körében.

A film egy bestsellerből készült, Anthony Burgess - Gépnarancs című művéből. A film megelőzi a maga korát...nem csak képi világában, rendezői munkájában, hanem maga a történet is mintha nem is a '70-es években játszódna, ironikus jövőkép ami szinte valóssággá vált mára...

A történet főhőse Alex DeLarge (ami Nagy Sándorra utal) aki bandájával folyamatosan a városban lézeng és erőszakos tetteket hajtanak végre (verekedés, szexuális erőszak, stb.). A kisminkelt, fehér ruhát hordó (ártatlanság, tisztaság színét viselik) bandában hivatalos nyelv az orosz, tejbárban ütik el az időt, tejet isznak alkohol helyett - már itt is látszik, hogy ez a banda nem hétköznapi.

Folytatás, spoilerekkel a tovább mögött.

Tavaly nyáron már tettünk említést Patricio Valladares chilei rendező készülő Michael Biehn-es filmjéről a Hidden in the Woods-ról, ami valószínűleg meglehetősen akció filmes lesz, de az ígéretek szerint azért horrorból sem szenvedünk majd hiányt.

A történet két lányról szól majd, akik meglehetősen sanyarú sorsot élnek, köszönhetően drog dealer apjuknak, aki nem éppen az a "legjobb apa" típus, sőt pont ellenkezőleg. A leányzók persze egy idő után megelégelik apjuk rémuralmát, ezért feljelentik őt, viszont az öreget sem kell félteni, a kiérkező rendőröket leláncfűrészezi, ám végül csak elkapják. A drog viszont az erdőben marad, így a bebörtönzött apuka egyik vérmes emberét küldi a fák közé, hogy találja meg az értékes árut. Az őrület pedig ekkor menthetetlenül elszabadul.