Gabe Bartalos maszkmesterként évekig csak figyelte hogyan kell összedobni a közepesen szar horrorfilmeket, míg nem egy szép napon úgy döntött, hogy márpedig ő is csinál egyet, üres pénztárca ide vagy oda. Hát mire valók a haverok, ha nem szereplőknek, és mire való a környező táj, ha nem egy b-kategóriás horror helyszínéül. Forgatókönyvet egy masszív sörözés közben lehet megírni a legjobban, a trükköknek ő a nagymestere, kamerát kezelni meg annyi ismerős tud, nagy baj itt már nem lehet.

Ha valaki vállakozik a gerilla módszerekkel forgatott trash filmek egyik legelvontabb darabjának megtekintésére, az csak akkor fogja megbánni, ha például zsigerből gyűlöli Az 1000 Halott házát. Ha az bejött neked a Skinned Deep is eséllyel indulhat.

A kiindulási pont egy tisztes polgári család: apuci, anyuci, fiú és nővér, akik egy furcsa família vendéglátására kényszerülnek. A helyszín kietlen porfészek, a házigazdák elmebetegek, a hangulat pazar.

Apuci szerint semmi kivetni való nincs a sárgalaposnak tűnő nagyiban, a törpe tányérdobáló Platesben, az óriásfejű Brainben, és Surgeon Generalban, aki nem szarozik és hipp-hopp el is vágja anyuci nyakát. Mondjuk az asszony is beillett volna a helyiek közé olyan ronda teremtés.

Folytatás a tovább mögött.

A Paramount a napokban bejelentette, hogy folytatást kap a Boszorkányvadászok, hiszen a közönség szerette és pénzügyileg sem teljesített olyan rosszul a dolog - más kérdés, hogy kasszasikernek nevezni túlzás volna, de maradjunk annyiban, hogy senki nem maradt éhes a stáb háza táján.

A filmről mi is írtunk és szerettük is, mókás agyatlanság, amit ha nem veszünk komolyan akkor még élvezni is lehet.

Dátumokról és konkrétumokról egyelőre még nem esett szó, azt se lehet tudni, hogy vajon Tommy Wirkola vállalja-e a rendezői feladatokat, meg, hogy egyáltalán felkérik-e egy újabb táncra. Annyi biztos, hogy a direktor úr most a Náci zombik második részén ügyködik.

Az Államokban június 14-én mutatják be a Hatchet 3. részét, amire azt hiszem a B típusú slasher rajongói elég régóta várnak.

Victor Crowley története tehát folytatódik, a kérdés pedig a levegőben lóg: vajon az előzőek nyomába ér-e a harmadik felvonás?

Amit fontos tudni, hogy rendező váltás történt, Green helyére a korábbi részeken operatőrként dolgozó BJ McDonnell került, viszont a forgatókönyvet továbbra is Green jegyzi. Kíváncsi vagyok mi lesz, hiszen sok folytatást rontottak már el azzal, hogy a gonoszok nyomába katonákat/zsoldosokat küldtek, reméljük ez alkalommal nem ez történik. Egyébként az előzetes igen rövidke, amolyan kedvcsináló, de mintha a fényképezés izgalmasabb lenne, mint a korábbiakban, nekem picit szebbnek tűnik.

A szereplők között Danielle Harris továbbra is ott lesz, Crowley-t pedig naná, hogy Kane Hodder alakítja, új arcként pedig Zach Galligan (Szörnyecskék 1., Szörnyecskék 2.) is helyett kapott.

Annak idején sajnos különféle okok miatt az American Horror Story-s epizód összefoglalók elmaradtak, most viszont új szerkesztő tagunk adam8 vállalta a feladatot és, hogy pótolja ezeket a hiányosságokat. Neki köszönjük, Nektek pedig jó szórakozást az íráshoz. - Csabi87

A Ryan Murphy által megálmodott horror széria első felvonása rövid időn belül rendkívüli népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban és hazánkban is egyaránt, de ami fontosabb: végre egy új üdítő színfolt tűnt fel a sorozatos palettán. Különleges szerkezeti felépítésében is eltér a legtöbb TV-showtól: minden évad egy 13 részes kerek, külön álló sztorit mesél el, aminek van eleje – közepe – és vége, így azok is bátran belekóstolhatnak, akik esetleg tartanak attól, hogy a sztori esetleg tíz évig is elhúzódhat. Szerencsére erről nincs szó, de térjünk is rá az Asylum névre keresztelt második évad negyedik részére.

Folytatás a tovább mögött.

Mivel az első epizód (Az élőhalottak visszatérnek) mind kritikai, mind bevételi tekintetben sikert könyvelhetett el, nem volt kérdés, hogy készül e folytatás. Erre 3 évet kellett várni, de a végeredmény láttán nem sokan csapkodták tenyereiket örömükben, nem véletlenül. Hiszen hiába készült több pénzből a második rész és hiába vonultat fel jobb maszkokat az előzményhez képest, minőségileg annak a nyomába sem ér.

Főszereplőnk egy képregény rajongó srác, aki szeretne bekerülni a „helyi vagány csávók” körébe. Ebbe bele is egyeznek a klub tagjai, viszont előtte rákényszerítik hősünkre a „bátorságpróbát”, azaz megpróbálják bezárni egy kriptába. Azonban a fiúnak ekkor már savanyú a szőlő és inkább elszalad és megbújik a közeli csatornában. A feldühödött klub tagjai viszont rátalálnak, ahogy egy Trioxin- os hordóra is, amit szépen ki is bontanak. A folytatást ki lehet találni, de egy picit azért segítenék: feltámadnak a holtak.

Folytatás a tovább mögött.

Gótikus horror? Sötét irodalom? Dark fantasy? Mind-mind szinonimája annak a XVIII. századtól a XX. század elejéig tartó „stílusnak”, melynek leghíresebb képviselői Mary Shelley, Bram Stoker, Edgar Allan Poe és Howard Philip Lovecraft. Ezt a mindmáig közkedvelt, ódon, de pont régimódisága miatt annyira lenyűgöző, szörnyekkel, kísértetekkel, leírhatatlan borzalmakkal teli műfajt csempészte vissza a brit irodalomba Susan Hill A fekete ruhás nővel.

Arthur Kipps feltörekvő ügyvéd egy patinás londoni irodában. Egy nap főnöke kérésére az isten háta mögötti Crythin Gifford-ba utazik, hogy elintézze a néhai Mrs. Drablow hagyatéki ügyeit.

Nem is sejti, hogy mindaddig szép reményekkel teli élete gyökeresen megváltozik és a legsötétebb félelmekkel is szembe kell néznie a láp közepén álló, elhagyott Drablow- kúriában.

Szegény, megboldogult özvegyasszony nem csak egy üres birtokot és egy halom iratot hagyott maga után, hanem egy több évtizedes, hátborzongató titkot is.

Folytatás a tovább mögött.

Szépen lassan az évad végéhez érünk, a tovább mögött az utolsó előtti rész előzetesét nézhetitek meg. Pár nap és teljes hosszában élvezhetjük.

Andrea, a Kormányzó és a szalonnázó bicska, alternatív cím a The Walking Dead 14. részéhez, ami kissé töltelék ízű és időhúzó jellegű volt, ami azért korántsem nevezhető rossznak, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy a sorozat egy picit új arcát mutatta meg.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

A 2012-es karácsonyom meló miatt egy picit kacifántosan telt és sajnos úgy alakult, hogy a Szent Estét egyedül, magányosan töltöttem az albérleti szobámban. Volt nálam egy jó adag töltött káposzta így már csak egy filmre volt szükségem, hogy azért valahogy mégis csak elteljen az idő. Először valami karácsonyi történeten törtem a fejem, mert azért mégis csak úgy illik, végül úgy döntöttem, hogy a legjobb lesz, ha valami vicces horroros darabot keresek. Ekkor találtam rá a Leszbikus vámpírok gyilkosaira, ami régóta kallódik a polcon, de eddig kimaradt, mivel fingom nincs, honnan is szedtem össze és a borító se különösebben győzött meg, viszont porfogónak kiváló volt.

Az imdb-n aztán gyorsan utána olvastam a filmnek és ekkor szembesültem azzal, hogy egy angol produkcióról van szó, a szívem hevesebben kezdett verni, ugyanis imádom az angol horrort, ha pedig poénokkal elegyítik azt, akkor általában különösen szórakoztató alkotásokat sikerül összehozniuk az ottaniaknak.

Az imdb-s 5-ös pont mondjuk nem győzött meg, de mire a szűk másfél óra végére értem meglehetősen szidtam magam, hogy ezt eddig kihagytam, ugyanis baromi jót szórakoztam - ezt jelezte az is, hogy a pulóveremen káposzta szaft éktelenkedett, ami valószínűleg a belőlem feltörő nevetéssel együtt szabadult a világra.

Azt mondjuk már most megjegyezném, hogy szigorúan csak azoknak ajánlom, akik élnek-halnak a horror-VÍGJÁTÉKOKÉRT, mivel hogy itt inkább a poénok vannak túlsúlyba, mintsem a véres jelenetek, bár néhány azért utóbbiból is akad.

A hosszú bevezetés után pedig nézzük a sztorit.

Adott két városi suttyó Jimmy és Fletch, akik régóta jó barátok és inni is szeretnek. Miután előbbi srácot sokadszorra is kidobta hőn szeretett barátnője ezért a srácok úgy döntenek, hogy csapnak egy vidám túrát, hogy maguk mögött hagyják a szürke hétköznapokat és netalán tán még néhány vidéki leányzót is a farkuk végére akasszanak.

Útjuk egy baljós kis városkába vezet, amit évekkel korábban egy átok sújtott: a falu leányzói, amint betöltik a 18. életévüket leszbikus vámpírokká változnak. Hőseink persze gyorsan belefutnak a hegyes fogú lényekbe, sőt mi több az is kiderül, hogy a hamarosan életre kelő fővámpír nénit csakis Jimmy győzheti le, hiszen vér szerinti leszármazottja egy egykori vámpírvadásznak.

A tovább mögött folytatom.

Majd egy éve írtunk először a Pounce című horrorról, ami időközben egy picit eltűnt a palettáról, de nem rég érkezett  egy előzetes is.

A történet a wales-i hegyekben játszódik majd, ahova néhány fiatal vetődik, de amikor rábukkannak egy titkos katonai bázisra akkor kellemetlen meglepetésben lesz részük. A katonaság birtokában ugyanis egy érdekes szörnyecske áll, amely halálos fegyver lehet, ugyanis amellett, hogy ügyes kis gyilkológép a Hold fényben még láthatatlan is. Hőseinknek pedig ezekkel a lényekkel kell szembe szállniuk, már ha túl akarnak élni.

Hasonlót már láttunk, de hátha nem lesz vészesen rossz, próbáljátok be az előzetest, hátha.

Azzal ugye minden gyerek és felnőtt tisztában van, hogy az ágy alatt szörnyű dolgok rejtőzhetnek, egyrészt áporodott, régi zoknik, rémséges porcicák és adott esetben lóbaszó, nagy szörnyek is előfordulhatnak, akiknek leginkább a gyerekekre fáj a foguk, pont, mint szegény Jacko-nak.

Az Under the Bed-ben pont ezt a történetet meséli el nekünk Steven C. Miller úr, aki először nagyon nem szerettük a Scream of Banshee miatt, de időközben lepakolta az asztalra a kiváló The Aggression Scale-t, és a rossznak egyáltalán nem nevezhető Silent Night-ot, így megelőlegezhetjük neki a bizalmat.

A produkció néhol már nyáron megérkezik, így előzetes is dukál. Poszter pedig már korábban is volt.

A magyar illetőségű, de angol nyelvű Gingerclown háza táján viszonylag nagy csend volt az utóbbi időben és a bemutató dátumát is egyre inkább tolták előre. A mostani állás szerint májusban a hazai mozik vetíteni kezdik Hajdú Balázs filmjét és csak bízunk benne, hogy ez valóban így lesz.

A '80-as feelingjét idéző produkcióhoz a napokban új előzetes is érkezett, illetve ajánljuk figyelmetekbe azt az interjút, amit tavaly készítettünk a rendezővel, szépen lassan ismét aktuális lesz.

Vannak színészek, akik igazán nagynak sosem nevezhetőek, viszont jó néhány siker produkcióból kiveszik a részüket jelenlétükkel még ha ezek többségében "csak" mellékszerepek is. Egy részük egész pályája során megmarad ezeknél a filmeknél és szerepeknél, más részük pedig eladja a lelkét és a fertőbe lép.

Ilyen jellegű megnyilvánulásnak gondolnám például Ving Rhames fellépését a Zombie Apocalypse-ben (A Piranha filmeket nem venném ide, az azért nem irtó gagyi, sőt én bírom mindkét újrát), szóval Ving Rhames is újabban kezdi alább adni, valamint Michael Madsen is követett már el hibákat, de itt be is fejezném a nevek felsorolását.

Christian Slater egyelőre még azt hiszem nem tart itt, sőt a Playback sem vészesen szar, mindösszesen csak pénzügyileg elég rosszul teljesített, pedig az 50 millió dollár bevétellel bíró Paranormal fost kenterbe veri minőségi szempontból.

Sőt picit talán köze is van ahhoz a franchise-hoz, ugyanis a film picit vegyíti a klasszikus megoldást a kézikamerás felvételekkel, mondjuk nem vészes a dolog, de picit úgy promózták be ezt, hogy majd átmenet lesz a kettő között - no így ez eléggé fellengzős megfogalmazás, bár én nem is bántam, hogy nem erőltetik a kézi kamerás dolgot. Boldog voltam nélküle is.

Az első percekben a múlt egy történését láthatjuk, egy bekattant gyerek lemészárolja a családját - később mondjuk kiderül, hogy csak örökbe fogadták, bár ez túl sokat nem változtat azon, hogy ez nem szép dolog - majd ugrunk is az időben 15-20 évet.

Ekkor néhány unszimpatikus fiatalt ismerünk meg - akikkel kapcsolatban már ekkor megfogalmazhatjuk, hogy nem kár értük - ők pedig az elején történt gyilkosságról próbálnak egy kisfilmet összedobni, amivel nem túl népszerűek az emberek körében. Nyomozásaik során aztán sok titokra fény derül, mi több a rég elhunyt gyerek "szelleme" megszállja egy haverjukat és szeretné újra megrendezni az egykori öldöklést, amit akkor szépen akkurátusan kamerára is rögzített.

A tovább mögött folytatom.