Gótikus horror? Sötét irodalom? Dark fantasy? Mind-mind szinonimája annak a XVIII. századtól a XX. század elejéig tartó „stílusnak”, melynek leghíresebb képviselői Mary Shelley, Bram Stoker, Edgar Allan Poe és Howard Philip Lovecraft. Ezt a mindmáig közkedvelt, ódon, de pont régimódisága miatt annyira lenyűgöző, szörnyekkel, kísértetekkel, leírhatatlan borzalmakkal teli műfajt csempészte vissza a brit irodalomba Susan Hill A fekete ruhás nővel.

Arthur Kipps feltörekvő ügyvéd egy patinás londoni irodában. Egy nap főnöke kérésére az isten háta mögötti Crythin Gifford-ba utazik, hogy elintézze a néhai Mrs. Drablow hagyatéki ügyeit.

Nem is sejti, hogy mindaddig szép reményekkel teli élete gyökeresen megváltozik és a legsötétebb félelmekkel is szembe kell néznie a láp közepén álló, elhagyott Drablow- kúriában.

Szegény, megboldogult özvegyasszony nem csak egy üres birtokot és egy halom iratot hagyott maga után, hanem egy több évtizedes, hátborzongató titkot is.

Folytatás a tovább mögött.

Kicsit félve kezdtem bele az olvasásba, két okból is. Az egyik, hogy mindkét filmet láttam, amelyik a könyv alapján készült. A másik pedig, hogy szentül hiszem, hogy igazi, gótikus hangulatot a XX. század közepe óta íródott regényben már nem lehet teremteni.

Előbbi aggodalmam csak félig-meddig volt jogos, bár a filmek után nem szolgált sok újdonsággal a történet, mégis rendkívül élveztem az olvasást, a mondatok olyan gyönyörűen megkomponáltak, akár egy fülbemászó szimfónia. Istenadta tehetség Susan Hill, ezt bizonyítja minden szavával és mondatával, már-már a szépirodalom határát súrolva (legalábbis az én mércém szerint), valamint fantasztikusan írta le a regény összes karakterét. Mind külső vonások terén, mind természetükre vonatkozóan részletesen bemutatja a szereplőket.

Utóbbi aggodalmam abszolút felesleges volt, a nagy elődök is megirigyelhetnék, olyan kiváló stílusban íródott ez a kísértethistória (pedig csak 1983-ban jelent meg először!).

A könyvnek létezik tévéképernyőre és mozivászonra készült adaptációja is. Előbbit 1989-ben forgatták, és életem talán legijesztőbb filmes élménye kötődik hozzá. Amikor az üres ház mellett megjelent a fekete ruhás nő, Arthur Kipps-hez hasonlóan én is halálra rémültem, kis híján kiszaladtam a szobából. A kissé vontatott filmet ez (és két hasonló kaliberű jelenet) tette örökké emlékezetessé számomra, amely nagyrészt hű az eredeti történethez. Az utóbbit pedig tavaly mutatták be a hazai mozik Daniel Radcliffe főszereplésével és James Watkins (Eden Lake) rendezésében. Egyike azon kevés remake-keknek, melyek a borzalmasan sikerült többséggel ellentétben remekül sikerültek.

Lassan csordogáló, de az utolsó részletig remekül kidolgozott történet. Egyedüli negatívumként annyit tudnék megjegyezni, hogy nem igazán sikerült a frászt hoznia rám. Néha picit megborzongtam, de ennyi, semmi több. A közelébe se került ahhoz, amilyen hatást gyakorolt rám az 1989-es játékfilm.

Ettől függetlenül egy nagyszerű regény, amely a kissé unalmas történetvezetés ellenére is tökéletesen van össze rakva. Minden dicséretet megérdemel Hill, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom, aki szereti a lassabb cselekményű sztorikat. Erős 8 pontos könyv.

A könyvet itt rendelhetitek meg a Partvonal Kiadó honlapján vagy megvásárolhatjátok a nagyobb könyváruházakban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.