Annak idején sajnos különféle okok miatt az American Horror Story-s epizód összefoglalók elmaradtak, most viszont új szerkesztő tagunk adam8 vállalta a feladatot és, hogy pótolja ezeket a hiányosságokat. Neki köszönjük, Nektek pedig jó szórakozást az íráshoz. - Csabi87

A Ryan Murphy által megálmodott horror széria első felvonása rövid időn belül rendkívüli népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban és hazánkban is egyaránt, de ami fontosabb: végre egy új üdítő színfolt tűnt fel a sorozatos palettán. Különleges szerkezeti felépítésében is eltér a legtöbb TV-showtól: minden évad egy 13 részes kerek, külön álló sztorit mesél el, aminek van eleje – közepe – és vége, így azok is bátran belekóstolhatnak, akik esetleg tartanak attól, hogy a sztori esetleg tíz évig is elhúzódhat. Szerencsére erről nincs szó, de térjünk is rá az Asylum névre keresztelt második évad negyedik részére.

Folytatás a tovább mögött.

Ugyebár adott az alapprobléma, ami önmagában nem újdonság, hisz nem egy horror film története építkezik hasonló helyszínre. Azt is mondhatnám, hogy az egész alapzatot egy hamisítatlan horror klisére építették, ám szerencsére a ház falaira, szerkezetére már korántsem ez a jellemző! Ott már egyedi téglákat és habarcsot használtak.

De még mennyire, hogy egyedit! Olyan miliőt teremtettek a Bitcliffi elmegyógyintézethez, ami egyszerűen magával ragad, és nem enged el. Szerintem igazán ebben, a hangulatteremtésben erős az American Horror Story! Köszönhető ez a remek operatőri munkának és a rendezésnek. Remekül visszaadja az 1960-as évek bagófüstös hangulatát. Kiválóan operálnak a kissé fakóbb színű felvételekkel, amitől igazán nyomasztóvá válik az elmegyógyintézet.

Nehéz igazán spoiler nélkül írni erről az epizódról, azért mégis megpróbálkoznék vele.

Ebben a részben mélyítették el a szereplők múltját, gyökereit. Ki, mit, miért és hogyan követett el, milyen út vezetett a briarcliffi „álomvakációhoz”. Olyan volt az egész, mintha kiterítették volna a kártyáikat, de az Ász remélem még megbújik a pakliban. Vélhetően nem akartak mindent ellőni már a negyedik rész környékén, mégis többet tudunk mindenkiről. Talán túl sokat és túl hamar.

Hiányoltam a háborús bűnös doktor mélyebb kifejtését, szerintem érdekes a karakter, én több játékidőt adtam volna neki. Remélem, foglalkozik még a sorozat vele az elkövetkezendő epizódokban, mert a koncentrációs táboros flashback megvalósítása zseniális volt. Mintha egy valódi, régi dokumentum tekercset vetítettek volna le. Jár érte a piros pont.

A negyedik rész erősen kontrasztba állítja a két doktor munkásságát is: amíg a háborús bűnös doki kíméletlenül, elborultan – de még mennyire - „gyógyít”, addig Zachary Quinto karaktere valóban keresi a megoldást. Igaz, olyan módszerekkel, amitől újfent leesett az állam. Gondolom ezzel nem csak én voltam így, bár tény, hogy egy rutinos A.H.S. néző már nem lepődik meg semmin sem.

Apropó betegek. Az A.H.S. már az első évadban bemutatott olyan dolgokat, amiket tévében nem sűrűn lát az ember, de az Asylum-ban ezen a vonalon is ráerősítettek. Erre kiaknázatlan lehetőséget nyújtanak az elmegyógyintézet betegei. Hát itt mindenki válogathat kedvére, van, aki a saját fejét veri a falba egész álló nap, és van, aki… na, ezt inkább meghagyom felfedezni való élménynek, mert hihetetlen. Fogalmazzunk úgy, hogy amikor Ryan Murphy és az írói felcsapták az orvosi nagylexikont biztos, hogy nem a legenyhébb tünetű elmebetegségeket keresték!

És ha már szóba került Zachary Quinto, akkor néhány szót ejtenék a színészekről is, mert igazán rászolgáltak! Fentebb azt írtam, hogy a hangulatteremtésben a legerősebb a sorozat. Ezt most kibővíteném annyival, hogy a hangulatteremtésben ÉS a színészi gárdában. Az első évadban is ügyeltek arra, hogy a lehető legjobb színészeket boronálják össze (Dylan Mcdermott, Connie Britton) és ez a második évadban fokozottan igaz! Számomra a showt egyértelműen Zachary Quinto (Hősök, Star Trek) és Jessica Lang (American Horror Story 1.évad) kettőse „lopja el”. Nem mintha a többiekkel gond lenne (sőt!), de ők ketten egy kis apró arcmozdulattal többet mondanak el, mint más több bekezdésnyi szöveggel. Ez leginkább az utóbbira igaz, aki „American Horror Story nevelés” hiszen az első évadban is főbb szereplő volt, az Asylum-ban pedig egyértelműen olyan karaktert írtak neki, amiben lubickol. A tekintetétől borsódzik az ember háta.

A rész végi zárásról sem óhajtok megfeledkezni: ugyanis már a negyedik felvonás végén kapunk az arcunkba egy olyan cliffhangert, ami miatt megéri várni az ötödik epizódot - és talán az összefoglalót is róla?! Vérbeli horrorfilm jelent volt, számomra túl hatásvadász, de annyira nem tudok haragudni a készítőkre és erre a sorozatra, mert eddig minden perc vegytiszta szórakozás volt!

Összegezve a negyedik epizód nagyon szórakoztatóra sikeredett! Végtére is adott volt minden a sikerhez: nyomasztó hangulat, remek színészek, izgalmas sztori! Az eddigiekből következtetve egy nagyon durva, arccsapkodó finálét várok!

U.i.: egy spoilert a jövőre nézve: a csatorna által berendelt harmadik évad a boszorkányokról fog szólni és az American Horror Story – Coven alcímet kapta. Várjuk, várjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.