Mechanikus narancs (1971) - A Clockwork Orange
A film, ami beleég az emlékezetbe
Vannak filmek, amelyek örökre nyomot hagynak az emberben. Stanley Kubrick 1971-es filmje megosztja a közönséget, egyszerre keltheti azt az érzést, hogy tetszik ugyanakkor mégis elrettent. Maga Kubrick is visszarendelte a mozikból a vetítés ideje alatt, mondván hogy túl sok erőszakot szül a társadalomban, és ez hatalmas sokkot és pánikot kelthet a lakosság körében.
A film egy bestsellerből készült, Anthony Burgess - Gépnarancs című művéből. A film megelőzi a maga korát...nem csak képi világában, rendezői munkájában, hanem maga a történet is mintha nem is a '70-es években játszódna, ironikus jövőkép ami szinte valóssággá vált mára...
A történet főhőse Alex DeLarge (ami Nagy Sándorra utal) aki bandájával folyamatosan a városban lézeng és erőszakos tetteket hajtanak végre (verekedés, szexuális erőszak, stb.). A kisminkelt, fehér ruhát hordó (ártatlanság, tisztaság színét viselik) bandában hivatalos nyelv az orosz, tejbárban ütik el az időt, tejet isznak alkohol helyett - már itt is látszik, hogy ez a banda nem hétköznapi.
Folytatás, spoilerekkel a tovább mögött.
A brutalitás a fő eszközük, emellett természetesen megjelenik a csoporthierarchia is, Alex a főnök, és amint megbomlana a csapaton belüli hatalma, fellázad társai ellen, és megveri őket. Alex megtestesíti az összes bűnt, amit csak elkövethet az ember, és amikor betör egy íróhoz, és megöli a feleségét, akkor börtönbe kerül.
Ott kiválasztják egy kísérlethez, ami teljesen megváltoztatja majd, nem lesz agresszív, illetve rosszul lesz, amint bántalmazna valakit. A szemeit kifeszítették, erőszakos filmeket nézettek vele, miközben Beethoven IX. szimfóniája szólt (ami "véletlenül" Alex kedvence). Miután a Ludovico-eljárás sikeresnek bizonyult, Alexet, mint valami kísérleti patkányt, kiengedik a társadalomba. A társadalom azonban nem fogadja vissza, szülei nem engedik haza, a régi bandatagok megverik, míg bemenekül egy házba, ahol befogadják. Később kiderül hogy az az író fogadta be, akit annak idején nyomorékká tett és aki rájön hogy kit engedett be a lakásába, és zenével megkínozza a fiút, aki ennek következtében öngyilkosságot követ el...
A végén kiderülnek a kísérletek, a kormány és az orvosok vitatkoznak ennek jogosságán, végül Alex a kórházban ünnepelt hős lesz...és a vége is tartogat meglepetéseket.
Alex személyisége két szélsőség között mozog, óriási a jellemfejlődése: a rendbontó brutális fiatalból egy teljesen ártalmatlan, kitaszított ember lesz. Jézus nagy tisztelője, még olykor magát is hozzá hasonlítja, erős keresztényvonalakat vázol fel szürreális képek közben. Ebben a filmben minden tabutéma megjelenik, ami a társadalomban zavart okozhatna. A film közben Alexet egyszerre lehet betegnek titulálni, és kedvelni, emiatt kettős érzelmek is keringhetnek bennünk, egyszerre szurkolunk neki a végén, mint ahogy az elején sehogy sem tudunk vele szimpatizálni. Én is eleinte azt kívántam hogy valaki távolítsa már el, aztán a végén már megszántam, hogy legyen jó sorsa de akkor is undorodtam tőle. Nagyon hatásos képsorokkal tűzdelt alkotás, jellemrajzok remekül ki vannak dolgozva, egyszerűen mestermű, igazi kult film.
Alex nem férfi. Persze, hímnemű de nem férfi. Ez az egész egy lázadó tiniről szól, ráadásul szinte a mai világ lázadó fiatalját látjuk, szélsőséges ábrázolásban. Miért nem férfi Alex? Nos, mert minden, amit csinál, az a férfi lét tagadása, az csak a lázadó fiú megnyilvánulása. Mivel nő vagyok, így nem láthatok bele teljes mélységgel a férfi lélek bugyraiba - már ha létezik ilyen - de az agresszió, az erőszak, a céltalan bandázás, a komolytalan kapcsolatok és szex, pont ezektől nem férfi, ő nem egy érett ember, csak egy tinigyerek, aki kiéli a hajlamait, nem számítva bele azt az apróságot, hogy ezzel árt másoknak, vagyis felelőtlen, csak az önző céljai érdeklik, és ehhez ha megtalálja a hasonlóan felelőtlen, éretlen társait, akkor ez neki bőven elég jó, akár barátságban, akár "párkapcsolatban".
Manapság ez a folyamat, ha nem is brutalitással vegyülve, kitolódik a fiúk 20-as éveik végéig is, vagy akár 30-as éveikben is így viselkednek, és ezt már a 70'-es években is felvázolták. Annyira modernizálódik, és elkényelmesedik a társadalom, hogy a férfiak, és valljuk be, a nők is sokkal később lesznek érettek, komolyak, mint régebben, persze a kivételek is szép számmal jelen vannak, de sokat változott a világ, ha csak 10 vagy akár 50 év távlatába is tekintünk.
A színészi játékról: elsősorban az Alexet alakító Malcolm McDowell igen kiemelkedő, ezt már csak a rendezői munka múlja felül. Kubrick állandóan variált a színekkel, az élénk vörös és kék színek igen csak intenzív változása feszültséget kelt, a gyors képi montázsok is ezt a célt szolgálják. A kameraállások széles skálája, ez egész képi világ nem hagyja nyugodni az embert,a folyamatos feszültség, a zseniális rendezői megoldások állandó érdeklődést biztosítanak. Ehhez kapcsolódik a zene is, Beethoventől kezdve rengeteg komoly zene felcsendül, valamint az egyik legfontosabb dal a Singin' in the rain. A film görbe tükröt mutat a mai társadalom és a kultúra felé.
Ez a produkció számomra örök emlék, és bárkinek aki megnézi, mert maradandó élmény, és azoknak ajánlom ezt a filmet, akik elég érettek hozzá! Korhatáros, de mindemelett én inkább azt mondom, ide nem is a 18-as karika a legszükségszerúbb, hanem lelkileg kell az a korhatár. Sokan nem azok, erre csak meg kell érni, és fel kell tudni dolgozni. Egyszerre beteg és szenzációs, ebben rejlik a szépsége. Igazi élmény! Maximális 10 pontot érdemel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pocakcsipet 2013.08.20. 00:40:06
Ettol fuggetlenul udv itt utolag is, ha jol tudom, egyetlen holgykent :)
SZANDRA 2013.08.20. 09:51:11
Köszi, így van :)