"Az első thai 3D-s horror!" - a különböző horrorsiteokon leginkább ezzel a mondattal igyekeztek felhívni a figyelmet Isara Nadee rendező repülős horrorjára, amelyet hazájában március végén izgulhattak végig a moziba látogatók.

A történet főhőse egy stewardess kisasszony, aki 10 éve nagy lendülettel, kedvvel és vidámsággal állt munkába és huppant fel egy repülőre, hogy majd tegye a szépet és tegye a jót, azonban az első munkanap nem éppen a várt dolgokat hozta, ugyanis a gépet valamiféle szellemek és démonok vonták az uralmuk alá, az utasokat vérengző vadállatokká változtatva, akik mellesleg one by one le is öldösték egymást. A katasztrófa egyetlen túlélője pedig New volt, a főhősnőnk.

Ebből mondjuk néhány bevillanó emlékfoszlányon túl semmit sem láthatunk, azonban 10 év elteltével New úgy dönt, hogy újra munkába áll, megpróbálja magát túltenni a történteken, már csak azért is, mert az okosok szerint csak hallucinált és semmiféle démonos ördöngösség nem történt a járaton, pusztán csak egy szörnyű baleset volt az egész.

Az újbóli munkafelvétel pikantériája azonban az, hogy váratlan meglepetésként New a 10 éve katasztrófát szenvedett gép felújított változatán kapott helyett, amelyre már csak a fedélzeten jön rá, leginkább azután, amikor a szellemek és démonok gonosz keverékei újból átvették a hatalmat a gép és az utasok egy része felett.

New így néhány kollégájával és bátor utassal kénytelen újra szembeszállni a gonosszal, hogy ismét csak sikert elkönyvelve nyerje meg a csatát.

A tovább mögött folytatom.

Lévén, hogy nem vagyok thai, ezért nem is sikerült 3D-ben hozzá jutnom a filmhez, ami mondjuk így, enélkül elnézve a képsorokat nem nagy veszteség, ugyanis néhány az arcunkba szálló evőeszközön kívül nem is igen volt emlékezetes, direkt erre a technológiára kihegyezett jelenet, ami már csak azért is baj, mert így önmagában a 407 Dark Flight nem több egy közepes repülős horrornál.

Karaktereink nem túl szívszorítóak, különösebben egyikükért sem izgultam igazán, sőt mi több a meleg srác kifejezetten idegesítő volt - mondjuk itt megjegyezném, hogy nem jelenteném ki, hogy a színészek rosszak voltak, csak semmi maradandót nem nyújtottak.

Ellenben a CGI-t kiemelhetjük, ugyanis az ezért felelős csapat megdolgozott a pénzért, mert habár a szellemek is ilyen fura CGI-is akármiként jelennek meg (legalábbis nekem úgy tűnt) és ez picit zavaró is, addig a repülőgépről is készült néhány animáció, amelyek jól sikerültek. Például van egy pár másodperces jelenet, amikor a gonosz lelkek a gép külsején vonszolják magukat előre a pilótafülke irányába. Ez a rész szerintem zseniális volt, picit a Karib tenger kalózait jutotta eszembe, amikor a csontváz kalózok lopóznak előre a hajó fedélzetén (remélem abba volt és nem keverem a dolgokat).

A halálnemek között nem feltétlen akadtak izgalmasak, többnyire sablonosra sikerültek, ez alól talán a már említett kirepülő evőeszközök tekinthetők kivételnek, amelyek egy nőbe érkeztek meg - más kérdés, hogy maga a jelenet ha jobban belegondolunk egész nevetséges.

Ja igen, semmiképpen nem szeretnék szó nélkül elmenni az egyik pompás jelenet mellett, amikor is a gép személyzete egy mókás tánc keretein belül mutatja be a mentő eszközök és a légzőkészülékek használatát. Atyám, micsoda förtelmesen pocsék rész volt, amivel a legnagyobb bajom az, hogy totál öncélúnak éreztem, mivel a történet későbbi alakulásához annyi köze volt az egésznek, mint Varga Viktornak az agyhoz... abszolút semmi. Másrészről pedig még vicces sem volt a jelenet, hanem tipikusan olyan képsorokat kaptunk, hogy még egyedül nézve a filmet is körül nézünk, hogy lát-e minket valaki, miközben ilyen szutyok dolgok történnek a képernyőn. Mondjuk nem tartom kizártnak, hogy ez valami thai inside joke és az ottani mozikban ennél a jelenetnél köpték ki a legtöbb kólát a hatalmas nevetések közepette.

Humorból egyébként nem sokat kapunk, bár azt a jelenetet megemlíteném, amikor a meleg sztyúárdesz lecseszi az egyik női kollégáját, hogy mit kotnyeleskedik és jobb lesz ha befejezi, na erre a csaj, olyan mély hangon leugatja a "srácot", hogy Terry Black is megirigyelné. Az vicces volt... na nem így leírva... de megnézve.

A rendező Isara Nadee neve egyébként ismerős lehet, ugyanis A halál művészete című horror utóbbi két részét ő rendezte, tehát van köze a horrorhoz és végtére is itt sem csinált semmi szart, mindösszesen egy olyan témához nyúlt, amit nem feltétlen lehet eredetinek nevezni, de azért ebből is sikerült egy közepes sztorit összehoznia, amire 6 pontot adnék is... mondjuk hozzá tenném, hogy gyenge 6-os ez, de az utóbbi időben látott két repülős horrornál az Airborne-nál és a Panic Button-nél azért izgalmasabb, így jár is neki a kettővel több pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.