Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy nagy kedvvel és érdeklődéssel vetettem bele magam a karosszékbe, amikor a Neighbor című 2009-es horror került a lejátszóba, ugyanis a képek és az előzetesek egy remek kis vérfürdőt prognosztizáltak.

Ebből aztán a 90. perc végére sajnos a "remek" jelző majdhogynem lekopott, de azért míg így is egész jót szórakoztam. Viszont mielőtt erre rátérnék nézzük gyorsan miről is van szó.

Az a helyzet, hogy a történet egy picit kusza, ezért lecsupaszítanám a dolgokat. Adott egy csaj, aki frissen szökött a börtönből, ahová emberölés miatt került, így hát el tudjuk képzelni, hogy mennyire veszélyes, viszont ezt a víziót szorozzuk meg még legalább 4-el és akkor talán már a közelében járunk a megoldásnak. A csaj ugyanis előszeretettel kínoz halálra embereket és választ mocskosabbnál-mocskosabb és véresebbnél-véresebb halálnemeket. Szóval nem százas az biztos.

A szabadság fuvallatát megérezve azonban nemhogy visszavesz a brutalitásból, hanem a szomszédságot is terrorizálni kezdi: betör hozzájuk, majd a hazaérkező tulajdonosokat módszeresen kicsinálja. Kedves, mi? Ilyenkor azért azok hálát adhatnak, akik mellett a szomszéd csak hangos.

A tovább mögött folytatom.

Egy átlagos amerikai otthonban lakik Spike a "rosszfiú" nagynénjével és unokatestvérével, Hoax-al. Spike véletlenül ráakad egy telefonszámra -  976-EVIL, amit persze rögtön tárcsáz, ahogyan az unokaöccse is és lassan elszabadul a pokol. Nem is lehet túlcifrázni ezt a történetet, jönnek az ördögi erők, amiket le kell győzni, ahogyan megannyi horrorban.

Igazából lehetett volna különlegesebb, ha a két unokatestvér közötti kapcsolatot jobban kihangsúlyozzák, és így egy családi dráma lenne tálalva, na de nem egészen így alakult.

Igazából nagyon szembetűnő Spike és Hoax közötti különbség.

Spike az a lázadó, aki iszik, dohányzik, bulizik, amolyan "jerk", magyarul egy tapló. Az a magabiztos macsó típus, ami vonzó, csak förtelmes ilyen emberekkel lenni, nem barát típusok, hanem ők a kihasználók. Belül ugyanolyan törődésre vágyik, csak ez már gyengeségnek számít, és ez a viselkedésén is meglátszik: kiállhatatlan. Általánosságban valójában amennyire lázadók, személyiségben sokszor annyival gyengébbek az ilyen emberek. Persze mi őket is szeretjük, csak ezt nem értékelik. Férfiasak, legbelül sokszor még sem azok. Ezt amúgy a telefonüzenetek egy része is kiközvetíti.

A tovább mögött nézzük a másik karaktert és a többit.

Ott kezdeném, hogy elnézést a csúszásért, ahogy az Under the Dome-mal, úgy a Teen Wolffal is picit elmaradtam, de ugye jobb későn, mint soha.

A múltkori számomra picit csalódást keltő epizód után végre egy nagyon jól összerakott Teen Wolf részt láthattunk, ami tény, hogy erősen lopott innen-onnan - pont mint eddig - de mégis rohadtul hangulatos volt és talán azt se túlzás állítani, hogy kaptunk egy töltelék részt, ami egy jó kis moteles thriller történettel próbált meg elgáncsolni minket és a vége giccset meg a buzi parádét leszámítva - igen ilyen is van, hogy sülne le a bőr a pofájukról - talán az egyik legjobb Teen Wolf epizódról beszélhetünk.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Az igazság az, hogy amíg nem találkoztam a Frankeinsten's Army előzetesével egy picit jobban vártam, hogy vajon mi sül ki ebből, aztán a tovább mögötti képsorokat elnézve kicsit elbizonytalanodtam. Jó ötlet persze van, de kicsit sótlannak érzem azt, amit láttam - persze inkább jobb ez, mint egy csábító trailer és mégis szar végeredmény kombó.

A sztori a II. Világháborúban játszódik majd, egy szovjet kis csapat rátalál egy német laborra, ami hogy-hogy nem Dr. Victor Frankenstein egyik kis játszóháza, ahol a nácik szeretnék kikísérletezni a legyőzhetetlen hadsereget, amely már-már nem is emberekből, hanem egy eltorzult elme által kreált lényekből áll.

No majd meglátjuk, azért még ne temessük előre a medve bőrét.

Hmm hmm. A múltkori rész után sokan döntöttek úgy, hogy a sorozatot jobb lesz inkább mellékvágányra tenni vagy végképp befejezni és akkor még úgy éreztem, hogy azért ez enyhe túlzás, hiszen van ebben potenciál. Mondjuk ezt továbbra is így gondolom, ennek ellenére a harmadik rész nem dobogtatta meg túlságosan a kis szívemet, sőt mi több kifejezetten unalmas részt sikerült elénk dobni. Kár érte.

A késői összefoglaló miatt egyébként elnézést, most így jött ki a lépés, hogy egy nagyot csúsztam az egésszel.

A tovább mögött spoileres írás következik.

A The Millennium Bug 2011-ben látta meg a napvilágot és az elmúlt két évben jó néhány fesztivált bejárt, majd tavaly év végén DVD-n is piacra dobták. Korábban voltak nálunk előzetesek a produkcióval kapcsolatban és a várakozás időszaka bennem már akkor elkezdődött, hiszen egyértelműen B beütésű, de tűrhető anyagokat kaptunk, illetve a film a No CGI jegyében készült, ami mindenképpen üde színfolt mai rohanó és gépektől irányított világunkban.

A végeredmény pedig azt hiszem egy valóban tűrhető B-film lett, amit valószínűleg a büdös életben nem veszünk elő többször, de egy alkalmat bőven megér, már csak az íze kedvéért is, ami íz picit az '50-es évek amerikai szörny filmjeire hajaz.

Történetünk 1999 szilveszterén játszódik, az Y2K jelenség idején, amikor mindannyian attól féltünk, hogy a világnak vége lesz, illetve a számítógépek nem bírjak majd feldolgozni az évezredfordulását. Az eseménynek amerikai megfelelője egyébként a Millennium Bug kifejezés is, amiből Kenneth Cran rendező és forgatókönyvíró úr azt találta ki, hogy akkor maradjunk a "bug" szó eredeti jelentésénél és vegyünk egy olyan óriás bogarat, aki minden ezredik évben felébred és rendetlenséget csinál. Ennek eredményként pedig kaptunk egy hatalmas szőrös bogarat, aki picit úgy néz ki, mintha Csubakka megdugott volna egy sztegoszauruszt, miközben egy légy volt a farka végén. Valahogy így keverednek a fajok.

Bogár barátunk útjába pedig két egymással egyébként is meglehetősen ellentétben álló család kerül, egyrészt a deformált és elmebeteg hegyi parasztok, illetve a vidám családi túrára induló hármas, akik elkerülve az Y2K körüli felhajtást egy rég elhagyott szellemvárost szerettek volna felkutatni, de mint megtudjuk, erre jól ráfaragtak.

A tovább mögött folytatom.

Folytatásokat készíteni nem mindig hálás feladat. Ez sajnos egy olyan műfaj, ahol egyszerűen elkerülhetetlen az előző résszel való úton-útfélen történő összehasonlitgatás. Így, aki folytatás készítésére adja a fejét, nem sok lehetőséggel találja magát szembe.

Vagy az előző rész vonalát viszi tovább, vagy megpróbálja az adott franchise univerzumát egy kicsit kiszélesíteni és továbbgondolni és új elemeket belevonni.

Természetesen ettől azért lényegesen több lehetőségük van a filmkészítőknek, de ez a két irány is rengeteg mellékágat foglal magába. Mindkét fő csapásnak megvannak a maga előnyei, a hátrányai és a buktatói is.

Mai filmünk, úgy gondolom a második irányt választotta, és első megnézés után azt kell, hogy jól is tette meg nem is.

A film világában 5 év telt el Freddy első őrjöngése óta, az Elm utcában béke uralkodott, amíg egy új család oda nem költözött Nancyék egykori házába… Jesse-t (Mark Patton) már a kipakolás és beköltözés időszakában is rémálmok gyötörték, melyeknek központi figurája egy csíkos-piros pulcsis, kalapos figura…

Folytatás a tovább mögött.

Még mielőtt elkezdeném kifejteni, mit gondolok Guilermo del Toro óriásrobotos, óriásszörnyes látványmozijáról, szeretném leírni, hogy ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mégpedig azért, mert a Tűzgyűrű egyáltalán nem tartozik bele a horror műfajba. Azonban két okból megérdemli a szereplést az oldal hasábjain: az egyik az, hogy vannak itt szép nagy monszterek, a másik pedig, hogy volt anno róla a blogon néhány kép és előzetes. Lehet, hogy ez nem valami sok indok, de akkor vegyük még pluszba oda azt is, hogy imádok olyan alkotásokról áradozni, amik majdhogynem teljes mértékben elnyerték a tetszésem és akkor ebből már le is lehet szűrni, hogy ez egy elég pozitív kimenetelű írás lesz.

A történet szerint megnyílik egy dimenziókapu, amin szörnyek érkeznek a mi világunkba, mégpedig azért, hogy porig romboljanak mindent. A kezdetekkor még elintézte a hadsereg az idegen lényeket, de később új módszereket kellett bevetni az egyre erősebb ellenség ellen: ekkor születtek meg a jaegerek, amik hatalmas robotok és azért gurultak le a futószalagról, hogy szétrúgják a kaijuk (így nevezik a szörnyeket) seggét.

És ennyi lenne a sztori nagy vonalakban. Itt nem is a forgatókönyvön van a hangsúly, hanem a látványon, azaz a szörnyek és gépek közti harcokon, azok pedig valami elképesztően jók lettek! És hiába játszódik az összes akció sötétben, még így is bőven ki lehet venni belőlük, hogy éppen ki-kit püföl, ezt pedig a pazar koreográfiának, a remek vágásnak és a profi operatőri munka egyvelegének köszönhetjük. De hiába tökéletes a film vizualitás terén, ha minden más csapnivaló lenne benne, szimplán csak egy könnyen felejthető nyári móka lenne. 

Folytatás a tovább mögött.

Mindnyájan jól ismerjük Frankenstein történetét és megannyi filmet láthattunk annak eredetéről. Doktor Frankenstein, aki megpróbált Istent játszani és életet teremteni, majd sikeresen végrehajtotta kísérletét és egy deformált életformát hozott létre, amit az akkori világban elutasítottak.

Ez a film is eme történetet dolgozza fel, de mellőzve a sablontörténetet bemutatja Dr. Viktor Frankenstein életét is.

1773-ban, Genf-ben az ifjú Frankenstein boldogan éli mindennapjait édesanyjával és édesapjával. Fogadott húgával, Elizabethel teljesedik ki a családi légkör. 10 évvel később az anya megszüli Viktor kisöccsét, ám a nő belehal a szülésbe.

Viktort lesújtja anyukája halála, de az egyenértékűség törvénye alapján szerelmi viszonyba kezd Elizabethel, majd orvosi egyetemre kerül, ahol egy teljesen új világ nyílik meg előtte.

Barátja Henry Clerval és mentora Waldeman professzor is kiállnak főhősünk elméletei mellett, de miután a professzort meggyilkolják Frankenstein egyedül áll neki tervei megvalósításának, hogy mesterséges életformát teremtsen.

Egy éjszaka sikerre akarja vinni kísérletét és erőfeszítései nem járnak eredménytelenül. A szörnyeteg életre kel és meg is szökik a doktor laboratóriumából. Viktor a történtek után hazaköltözik és feleségül veszi a gyönyörű Elizabethet. A lény azonban még szabadon járkál és bosszút forral megalkotója ellen és megkezdődik a harc a Teremtő és a Teremtmény között és közben mi magunk is szemtanúja lehetünk az ember embertelenségének és az embertelen emberségének.

Folytatás a tovább mögött.

Éppen meló előtt vagyok, pakolgatok, készülgetek - meg izgulok, mert elvileg pay-day a mai - és közben azon gondolkozom vajon mi kell nekem és láss csodát rátalálok a Sharknadora és majdnem végig fosom a bokám - na nem a félelemtől.

Egy hatalmas tornádó, amely Los Angelest sújtja, ha pedig ez nem volna elég a tornádóban cápák vannak, akik vidáman röpködnek és csattogtatják cafatolásra gyártott fogaikat. Zseniális, de most nem?

Nyilván ezekhez a filmekhez kell egy befogadókészség - amit mondjuk néhány sör vagy valami tömény abszolút növelni tud - aztán pedig lehet csapatni.

A rendezést egyébként Anthony C. Ferrante vezényelte, akinek idén a Hansel & Gretelt köszönhetjük - szerintem ez nem is volt annyira szar, sőt a maga nemében egészen tűrhető - de korábban a gyatra A fejnélküli lovas támadását vagy a Kísértetek éjszakáját is neki köszönhetjük. Nem egy ügyes fiú, de ilyen is kell a szakmába.

A szereplők közül Tara Reid nevét említeném, akiknek a Amerikai Pite óta mintha nőtt volna a cicije valószínűleg ezért is sikerült jó érzékkel beválogatni és nem a színészi képességei miatt, mert az hogy valaki szép, kevés.

Előzetes a tovább mögött, a bemutató pedig ma lesz az Államokban.

A Modus Anomali óta azt gondolom mindenképpen érdemes odafigyelni az indonéz horrorfilmekre - persze biztosan volt korábban is pofás indonéz horror, de számomra igazán emlékezetes élményt az előbb említett film okozott.

A Dead Mine az előzetese alapján akkora izgalmakat nem ígért, de mégis úgy gondoltam érdemes lehet rá befizetni és tulajdonképpen nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy eredetiség terén azért akadnak hiányosságok.

A rendező nevét emelném még ki, ugyanis a direktori székben az a Steven Sheil foglalt helyet, aki például a Papás-mamást is írta és rendezte.

A mostani sztori elég nemzetközire sikeredett, ugyanis adott egy angol fazon, aki felbérel néhány indonéz zsoldost, hogy segítsenek neki és japán pajtikáinak felkutatni egy bizonyos területet, amiről kiderül, hogy korábban holland bánya volt, amit a világháborúban a japán haderő elfoglalt.

Azt persze már az első percektől sejthetjük, hogy hőseinknek nem lesz egyszerű dolga és, hogy sötét titkok is meglapulnak az indonéz dzsungel mélyén, ugyanis kiderül, hogy a japók annak idején titkos kísérleteket végeztek, mivel szerették volna megalkotni a szuper katonát.

És, hogy ez vajon sikerült-e nekik? Valószínűleg könnyen kitalálhatjátok a választ, hiszen ha szorgos kis barátaink kudarcot vallottak volna ez a forgatókönyv is egy kalap szart érne. Ellenben inkább csen innen-onnan, de végeredményként legalább egy korrekt iparos munkát kapunk.

A tovább mögött folytatom.

A fiatal Woodhouse házaspár beköltözik egy csodaszép hatalmas házba, ami különös, véres múlttal rendelkezik, a fiatal pár azonban mégis úgy dönt, itt szeretnének családot alapítani.

Összebarátkoznak a Castevets házaspárral, akik nyugdíjas éveiket töltik itt régóta, így a szomszédi viszony jól kezd el alakulni. Azonban Guy és Rosemary beköltözése után megmagyarázhatatlan dolgok sora üti fel fejét ugyanis különös halálesetek történnek a lépcsőházban, és a környezetükben lévő emberekkel is hasonló szörnyűségek történnek.

A filmnek sok katolikus, vallási megnyilvánulása van, amivel a keresztény tanok egy részét emelik ki. Ez egyes párbeszédeken is hallatszik, bár legtöbbször leszólják a keresztény hívőket. Illetve pont hogy néha az okkultista, sátánista szertartásokat, amikor is Rosemary alszik és álmodik, valójában pedig az Ördög termékenyítette meg.

Folytatás a tovább mögött.

Október 8-án dobják piacra az Államokban a Gyerekjáték sorozat legújabb tagját, amelyben Chucky, kedvenc babánk visszatér és ismét akcióba lendül.

Az első előzetes tegnap megérkezett, megnéztem és csak húzom a számat, ennél többre nem vagyok képes.

Egyrészt, a fiatalabbak nem feltétlen ismerik Chucky-t - ezt mondjuk fejvesztés terhe mellett pótolni kell - és lehet csak nevetnek egy gyilkos játékbabán, mint ahogy a Knight Rider újra is megbukott - sebaj, majd most filmet készítenek belőle.

Másrészt pedig, aki szerette a vörös hajú baba kalandjait azt hiszem inkább csalódni fog, mint örülni. Lássuk be a figura elég metroszexuálisra sikerült - vagy csak szerintem? Plusz az előzetes is legalább annyira izgalmas, mint egy iszapbirkózás nők nélkül. Persze azért nem szeretnék vészharangokat kongatni, a tovább mögött ott az előzetes tessék eldönteni, hogy tetszik-e, amit láttok.