A Modus Anomali óta azt gondolom mindenképpen érdemes odafigyelni az indonéz horrorfilmekre - persze biztosan volt korábban is pofás indonéz horror, de számomra igazán emlékezetes élményt az előbb említett film okozott.

A Dead Mine az előzetese alapján akkora izgalmakat nem ígért, de mégis úgy gondoltam érdemes lehet rá befizetni és tulajdonképpen nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy eredetiség terén azért akadnak hiányosságok.

A rendező nevét emelném még ki, ugyanis a direktori székben az a Steven Sheil foglalt helyet, aki például a Papás-mamást is írta és rendezte.

A mostani sztori elég nemzetközire sikeredett, ugyanis adott egy angol fazon, aki felbérel néhány indonéz zsoldost, hogy segítsenek neki és japán pajtikáinak felkutatni egy bizonyos területet, amiről kiderül, hogy korábban holland bánya volt, amit a világháborúban a japán haderő elfoglalt.

Azt persze már az első percektől sejthetjük, hogy hőseinknek nem lesz egyszerű dolga és, hogy sötét titkok is meglapulnak az indonéz dzsungel mélyén, ugyanis kiderül, hogy a japók annak idején titkos kísérleteket végeztek, mivel szerették volna megalkotni a szuper katonát.

És, hogy ez vajon sikerült-e nekik? Valószínűleg könnyen kitalálhatjátok a választ, hiszen ha szorgos kis barátaink kudarcot vallottak volna ez a forgatókönyv is egy kalap szart érne. Ellenben inkább csen innen-onnan, de végeredményként legalább egy korrekt iparos munkát kapunk.

A tovább mögött folytatom.

Legalábbis én az e fajta produkciót érzem korrekt munkának. Nyilván a sztori picit hajaz az Outpost-ra, és más alkotásokból is felismerhetünk néhány ötletet, de ezzel nincs baj, mert nyúlni nem feltétlen majom dolog, maximum ha csak nevetséges utánzat készül, itt pedig erről nem beszélhetünk.

Na jó nyilván a sztori valahol vicces és határtalan fantáziát igényel, de szeretni való.

Karaktereink meglehetősen laposok, de egy ilyen B-filmben ez is pont elég. Adott a "főnök", a fiatal kis törtető seggfej, a becsületes és embereiért kiálló zsoldos vezér, a nagy darab rettenthetetlen zsoldos, az okos csaj, a picsa-gonosz csaj és a többiek - tulajdonképpen ha jól érzem csak a néger srác karaktere hiányzik.

Az egyetlen gondnak azt éreztem, hogy kapunk egy-két nagy monológot, amit mindig is utáltam. Ezekből persze nincs sok, de ez a "gyilkos katona voltam és megváltoztam, mert blablabla" nekem mindig is túl giccses volt, B-filmben pedig abszolút nincs helye. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

A sztori picit lassan indul be, majd pörgünk egy hangyányit, ezután kicsit visszaülünk, hogy a végén beinduljunk. Nem feltétlen nyerő ötlet ez sem, olyan hullámvasút érzése van az embernek, ott még ugye néhányan hánynak, persze itt ez nem történik meg, de mégis csak zavaró volt az aszott japán katona története és az, amikor 5-10 percig beszélgettek vele (legalábbis rohadtul ennyinek éreztem).

Gyilkolások akadnak, bár kifejezetten jaj de jól megkoreografált rész nincs, de ami van, az nem ultra gagyi.

A fényképezés szintén átlagosnak nevezhető, de legalább a jobbik fajtából, szóval igazából nem hiszem hogy sok okunk lehet a panaszra.

A Dead Mine egyértelműen egyszer nézős és semmiképpen sem csillagos ötös alkotás, amivel másfél órát tökéletesen el lehet ütni és nagyon csalódni sem fogunk, ha nem ülünk le nagy várakozással, csak mondjuk tényleg nincs jobb dolgunk.

6 pontot adnék neki, a Modus Anomali jóságának ellenére is valami egészen nagyon buta szarságra számítottam, annál azért több a Dead Mine.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.