A The Millennium Bug 2011-ben látta meg a napvilágot és az elmúlt két évben jó néhány fesztivált bejárt, majd tavaly év végén DVD-n is piacra dobták. Korábban voltak nálunk előzetesek a produkcióval kapcsolatban és a várakozás időszaka bennem már akkor elkezdődött, hiszen egyértelműen B beütésű, de tűrhető anyagokat kaptunk, illetve a film a No CGI jegyében készült, ami mindenképpen üde színfolt mai rohanó és gépektől irányított világunkban.

A végeredmény pedig azt hiszem egy valóban tűrhető B-film lett, amit valószínűleg a büdös életben nem veszünk elő többször, de egy alkalmat bőven megér, már csak az íze kedvéért is, ami íz picit az '50-es évek amerikai szörny filmjeire hajaz.

Történetünk 1999 szilveszterén játszódik, az Y2K jelenség idején, amikor mindannyian attól féltünk, hogy a világnak vége lesz, illetve a számítógépek nem bírjak majd feldolgozni az évezredfordulását. Az eseménynek amerikai megfelelője egyébként a Millennium Bug kifejezés is, amiből Kenneth Cran rendező és forgatókönyvíró úr azt találta ki, hogy akkor maradjunk a "bug" szó eredeti jelentésénél és vegyünk egy olyan óriás bogarat, aki minden ezredik évben felébred és rendetlenséget csinál. Ennek eredményként pedig kaptunk egy hatalmas szőrös bogarat, aki picit úgy néz ki, mintha Csubakka megdugott volna egy sztegoszauruszt, miközben egy légy volt a farka végén. Valahogy így keverednek a fajok.

Bogár barátunk útjába pedig két egymással egyébként is meglehetősen ellentétben álló család kerül, egyrészt a deformált és elmebeteg hegyi parasztok, illetve a vidám családi túrára induló hármas, akik elkerülve az Y2K körüli felhajtást egy rég elhagyott szellemvárost szerettek volna felkutatni, de mint megtudjuk, erre jól ráfaragtak.

A tovább mögött folytatom.

Ez eddig nem is olyan vészes, sőt kifejezetten B illatú, egy dolog azonban akad, ami miatt a homlokunkat ráncolhatjuk és lefelé görbíthetjük jobb sorsra érdemes ajkunkat. A címmel ellentétben ugyanis gonosz ízeltlábúnk meglehetősen későn teszi tiszteletét a játék idő felén is túl - legalábbis úgy látványosabban - addig pedig a gonosz hegyi népek, illetve a szerencsétlen túrázók kálváriáját nézhetjük végig.

Nem mondom, hogy ez rossz, de azért néha idegesítő volt a visítozós, deformált idióta, meg úgy az egész flúgos bagázs, bár egy idő után szerencsére egész izgalmas vérengzésekkel próbálják fokozni a hangulatot, ami néhol mondjuk meglehetősen vicces, hiszen buta gumiarcokat vernek szét, máshol azonban ügyesen sikerült megcsinálni ezeket a maszkmesteri feladatokat.

Ha már gyilkolások nem mehetünk el szó mellett bogarunk első ölése mellett sem, amiről nekem a Benny Hill show jutott eszembe, hiszen legutóbb ott láthattunk hasonló viccesen felgyorsított részeket - meg talán a Szállító 3. részében is volt valami hasonlóan kritikán aluli megoldás. Bogárkánk édes kis csápjáról is beszélnünk kell, ami néha olyan hangot ad ki, mint amikor a porszívó visszahúzza a vezetéket a belsejébe. Nagyon cuki.

Vérből egyébként nincs hiány, sőt egy-két gusztustalan jelenet is akad, tehát ilyen téren van keresnivalója a filmnek, a szereplők terén sajnos picit más a helyzet, igaz itt talán pont elég, amit látunk, de biztos vagyok benne, hogy akad, akiben kritika fogalmazódik meg a látottakkal kapcsolatban.

A már említett Kenneth Cran író-rendező úr egyébként első ízben tett tanúbizonyságot szakértelméről hosszabb produkció keretein belül és ahhoz képest tényleg elég korrekt, amit mutat, 5 pontot megérdemel, ha nagyon nincs más és még a B-filmeket is bírjuk, akkor érdemes egy próbát tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.