Szombaton újabb toplistával gyarapodott a blogos kínálat, ez alkalommal a ZS-kategória királyait igyekeztünk összeszedni és sorba rendezni, ennek okán pedig jött az ötlet, hogy az annyira imádott szemetek ennél többet érdemelnek. Ezért ajánlók tekintetében nekik szenteljük ezt a hetet.

A hétvégén három Takács Tibor filmet veszünk górcső alá, addig pedig a cápáké lesz a főszerep, persze egytől-egyig a vállalhatatlan kategóriából. Késő délután kezdünk egy idei darabbal!

A fiatal Michael Kovak előtt két út áll a jövőjével kapcsolatban: vagy a temetkezési vállalkozásban marad, vagy elmegy papnövendéknek. Így végül Michael az utóbbit választja és 4 évig tanul papnak, de végül mégis csak el akarja hagyni a reverendát, azonban ezt az egyik pap nem hagyja, és elküldi Rómába, hogy kitanulja az ördögűzést.

Az olasz fővárosban pedig részt vesz egy a kurzuson, és bár még mindig nem hajlandó a papság mellett elkötelezni magát, láthatóan küzd  a vallás egyes tanaival, mégis meglátogatja Lucas Trevant atyát, akitől rengeteg mindent elles az ördögűzésről. Lucas atya rögtön bevezeti a fiút az ördögűzés rejtelmeibe, és egy egy terhes olasz nőből próbálják kiűzni az ördögöt.

Michaelt a látottak nem győzik meg teljesen az Isten és az Ördög létezéséről, sőt mindenféle bizonyítékot keres annak a reményében, hogy a lányt nem egy démon szállta meg, hanem csak pszichiátriai kezelésre szorul.

Folytatás a tovább mögött, vigyázzatok, spoilerek is előfordulhatnak!

Az amerikai filmek között többnyire ritkán talál az ember, olyan B-horrort, ami egy picit más mint a többi, nem feltétlen eredetibb, de mégse az oly sokszor használt sablonokat veszi elő, hanem olyan dolgokhoz nyúl, amelyeket picit ritkábban láthatunk. Nyilván ez nem nagy varázs, de azért mégis csak pozitívum.

A Satanicot azt hiszem ide sorolhatjuk, hiszen a téma megközelítése nem rossz, picit talán hatásvadásznak érezhetjük, meg nekem ezek a többnyire nőknek készült nyomozós sorozatok/filmek is beugrottak róla, de igazából inkább nézek egy ilyen filmet, mint egy Paranormal Activity 4-et, amiben valószínűleg semmin nem fog meglepődni az ember, mert láttuk már háromszor, hogy a "másolatokról" ne is beszéljünk.

Nézzük először, hogy miről is szól ez a film. Adott egy Michelle nevű leányzó, aki egy szörnyű autóbalesetet szenved, elveszti az édesapját, az arca pedig teljesen szétroncsolódik az ütközés során. A lánynak azonban még talán így is szerencséje van, hiszen élve megússza a tragédiát, a kórházban pedig gondos kezek alá kerül és hipp-hopp helyre pofozzák az arcát és rendbe hozzák a többi sérülést, mi ez ha nem hatalmas mázli.

A dolognak azonban nem túl fényes eredménye van, ugyanis a kórházból kikerülve Michelle, mivel még fiatalkorú nevelőszülőkhöz kerül, egy olyan helyre, ahol van már pár hozzá hasonló, nehezen kordában tartható fiatal, ugyanis hősnőnkről is kiderül, hogy nem túl fényes múlttal rendelkezik, ugyanis édesapja barátnője valószínűleg miatta halt meg, sőt a baleset is úgy néz ki Michelle miatt történt - ezt pedig csak tetézi, hogy a nevelőszülők sem teljesen korrektek és ép eszűek.

De persze, hogy minden tovább bonyolódjon egy gyilkos is felüti a fejét, sőt Michelle már abban sem biztos, hogy a gyilkosságokat nem ő követi el.

A tovább után folytatom...

Néhány napja volt szerencsém megtekinteni az Asylum új remekművének, a Sharknado-nak az előzetesét, ami ha nem is hozta meg a kedvem a teljes filmhez, ahhoz megadta a löketet, hogy elővegyem DVD-gyűjteményem és kihalásszam belőle az általam legszórakoztatóbbnak vélt ipari hulladékokat. Így jöhetett létre ez a lista, ami szokás szerint teljesen szubjektív és csak az én magánvéleményemet tükrözi és ha netán valaki nem ért egyet vele, nyugodtan leírhatja hozzászólásban, melyek az ő kedvenc fapados szörnyfilmjei. 

A listát a tovább mögött találjátok!

A PARLUX Entertainment július 24-én a fővárosban egy díszbemutató keretein belül mutatja be Az osztag című dél-amerikai horrort és ha az nem volna elég jóság, akkor még 3 darab páros jegyet is felajánlottak, hogy meglepjenek Titeket. Hatalmas pacsi és lájk már is jár nekik.

Szóval játék következik, a menetrend pedig a szokásos lesz. A tovább mögött találtok egy e-mail küldős felületet - és nem mellesleg a film magyar előzetesét-, ott tudtok válaszolni a kérdésünkre.

Arra volnánk kíváncsiak, hogy melyik dél-amerikai országban forgatták Az osztagot?

A válaszokat legkésőbb hétfőn (július 22.) 21 óráig várjuk, a nyerteseket még aznap este kisorsoljuk és értesítjük, így aki játszik annak érdemes skubiznia a beérkező e-maileket azon az estén.

A filmről már korábban írtunk, ezt itt találjátok, amúgy pedig ha valaki július 24-én szeretne ott lenni a díszbemutatón az csapja fel a googlet és dobjon meg minket a válasszal!

Hajrá!

Talán ez alkalommal nem is taglalnám, hogy "jaj de rengeteg áldokumentarista horror jelenik meg mostanában" és hogy ez nem feltétlen rossz, de jónak sem feltétlen nevezhetjük, de azért talán minden alkalommal bízhatunk abban, hogy egy kellemes darabhoz lesz szerencsénk, hiszen ez az a módszer, amivel egy viszonylag fasza végeredményt lehet összehozni, úgy hogy közben rengeteget spórol is az ember. Bár azért azt hiszem nem mondok nagy hülyeséget, ha azt állítom, hogy ezen produkciók nagy része mégis csak unalmas (mert sok az egy kaptafára épülő darab), vagy pedig pont a jellege miatt unjuk rajta magunkat halálra, mivel lényegében mindent látunk és "átélünk", ami hősünkkel/hőseinkkel történik.

Reméltem, hogy a Skew az előbbi kategóriát gyarapítja majd, bár a külföldi kritikák egy picit lelomboztak, na de hát egyszer élünk, nem de?

A válasz erre kétségtelen az igen (bocs buddhisták), viszont arra, hogy ez a film megérdemli-e, hogy rászánjuk azt a szűk más félórát: NEM!

Persze mielőtt kitérnék a részletekre vázolnám az alapszituációt. Adott 3 fiatal, akik egy messzi-messzi esküvőre tartanak, útközben átszelve az Egyesült Államokat és ha már így alakul, akkor az útba eső nevezetességekre is vetnek egy pillantást (bár ezek egyébként kimerülnek, az óriás tányérban és villában, az óriás faszékben és a hasonlóan óriás hülyeségekben).

A kirándulás jól indul, azonban a kamera amellyel a felvételeket készítik egy idő után érdekes dolgokat is lencsevégre kap, fura elmosott arcú embereket, akik talán már igazából halottak - viszont a dolog érdekessége, hogy mikor a felvételt visszatekerik, hogy újra nézzék, akkor a szellemarcok normálisak lesznek. Micsoda rejtély, micsoda fantasztikum.

A tovább mögött folytatom...

Jó pár hónapja - talán már van egy éve is - hogy jeleztük folytatást kap a 2010-es Spit On Your Grave, ami az azonos című 1978-as horror remakeje volt. A sztorit valószínűleg ismeritek, adott egy csinos lány, akit megerőszakolnak, majd félholtra vernek és sorsára hagyják, azonban a leányzó a csodával határos módon túléli a történteket, erőt gyűjt, mint Shao Kan, aztán szét csap a gonosztevők között.

Nos a recept még mindig ugyanaz, csak ez alkalommal nem erdőben történnek a huncutságok, hanem egy modellkedő lányt ront meg néhány szemét fotós, majd miután végeztek élve eltemetik a lányt, aki persze bosszúhadjáratra indul.

A tovább mögötti előzetes elég nyúlfarknyi, sőt azt is mondhatnám, hogy nem durran túl nagyot, pedig az ember azt hinné. Egyelőre úgy tűnik a megelőző két film nevével próbálják eladni a dolgokat, néhány kezdő és ügyetlennek tűnő színésszel. A jó hír talán az lehet, hogy a rendezést most is Steven R. Monroe vezényli, de azért azt barokkos túlzás volna állítani, hogy az ő neve garancia a sikerre.

Ez a film határozottan a Horrorra akadva filmek egy kópiája. A történet Stan Helsing-ről (Steve Howey) szól, aki az egykori rémvadász Van Helsing rokona. Stan egy videotékában dolgozva éli szokásos mindennapjait, de Halloween éjszakáján a főnöke különleges megbízatásban részesíti, egy pár kazettát ki kéne szállítania a nagymamájának. Barátai a segítségére vannak a kiküldetésben. Többek közt a dögös indiánlány Nadine (Diora Baird), a rettenthetetlen Szupermen, Teddy (Kenan Thompson) és a nimfomán szex istennő Mya (Desi Lydic).

Együtt vágnak neki a rémséges útnak nyomukban kedvenc sorozatgyilkosainkkal: A Hellraiser tüske-bökijével, Pinheaddel, a rémálmok koronázatlan királyával Freddy Kruegerrel, az egyetemes hoki sztárral Jason Voorheessal, a texasi kopóval… akarom mondani láncfűrészessel, Bőrpofával, minden gyerkőc kedvencével Chuckyval és végül, de nem utolsósorban a néma haddonfieldi gyilkossal Mike Myers-el.

Megkezdődik a harc a hősök és a gonosztevők között. De válogatott gyilkosainkon kívül még megannyi veszély leselkedik a rémirtó csapatra, mint például: feltámadt kutya és erotikus vámpírok.

Folytatás a tovább mögött.

A mihez tartás végett jöjjön egy rövid kis bejegyzés a novellapályázatról.

Sokan kérdezitek, hogy mi a helyzet és hogy állunk jelenleg, az e-mailekre igyekszünk válaszolni, de jöjjön itt is egy hasonló.

A pályázatra 114 írás érkezett, ezek közül sok 25 oldalas és ezeket átolvasni idő - nem tudom ki hogy van vele, én monitoron valahogy sokkal lassabban is haladok az olvasással - így továbbra is a türelmeteket kérnénk. Nincs elfelejtve és semmiképpen sem hátrálunk vissza, de ezt a kis pályázatot szabadidőnkben, munka mellett csináljuk. Őszintén szólva a meghirdetéskor olyan 30-40 írással számoltunk, ennek nagyjából a 3-4-szerese futott be. Ez persze baromi jó, de így picit elnyúlik az egész.

Szóval továbbra is csak arra tudunk kérni mindenkit, hogy legyen türelemmel, az átolvasás folyamatban van - és már van néhány kedvencünk - de egy ideig még elfog tartani. Időpontokkal nem is szeretnénk dobálózni, igyekszünk amennyire tőlünk telik és nem marad el az eredményhirdetés.

Köszi a megérést, szolgálati közleményt olvashattatok.

A Static című film, ha lopakodó volna, akkor beírhatna magának egy ötöst, legalábbis a részemről, hiszen durván elkerülte a figyelmemet ez az alkotás, aztán egyszer csak szembe találkoztunk és a stáblistán rögtön feltűnt Sara Paxton neve, valamint Milo Ventimiglia is képviseltette magát. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésemet.

Kezdjük a dolgokat ott, hogy a Static nem feltétlen horror, inkább thriller és talán azt is mondhatjuk, hogy erős drámai vonallal toldották meg, viszont a végeredmény azt hiszem nagyon jó lett és üde színfoltja a tavalyi felhozatalnak.

A történet egy házaspárról szól, a pasi híres író, a nő pedig nem. Boldogságuk azonban leáldozott, ugyanis elvesztették 3 éves kisfiúkat és nem nagyon sikerül túllépniük a tragédián. Egy vidéki kis házban tengetik mindennapjaikat, a férfi próbál egy újabb regényt összehozni, de minden egyes kísérlete kudarcba fullad és őt is felemészti a gyász, amit talán tovább tetéz, hogy éjszakánként a dolgozószobájában a kisfiáról készített felvételeket nézi és valahogy így sírja magát álomba.

A nő helyzete pedig még rosszabb, vagy be van gyógyszerezve vagy részeg és lényegében tetszhalott állapotban veszi a levegőt, mert ugye az ilyet nem lehet életnek nevezni.

Egy éjszaka aztán hevesen kopogtatnak házuk bejárati ajtaján, amit kinyitva egy szőke leányzóba botlanak, aki állítja, hogy gázálarc mögé bújt emberek követik, akik az életét akarják. Hőseink természetesen jó pofák és a lány segítségére sietnek, beengedik őt otthonukba, sőt a férfi megpróbál a történet végére járni, de már csak hűlt nyomát találja a vandáloknak.

A házba visszatérve azonban mégis csak furcsa dolgok történnek, elmegy az áram és nem megszokott zajok is hallatszanak, majd pedig a maszkos alakok betörnek és magukkal cibálják a szőkét, de ezzel úgy tűnik nincs vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis a gyászoló házaspárra is fáj a foguk.

A tovább mögött folytatom.

Újabb hét, újabb Teen Wolf rész és azt hiszem nagyon most sem lehetünk csalódottak, legalábbis egész gyorsan eltelt az a 40 perc és nem is nagyon unatkozhattunk. Végre megint volt farkas harc, de a nyomozgatás sem maradt el, sőt a szálak is egyre jobban összekuszálódnak, ami nekünk csak jó.

A tovább mögött spoileres írás következik.

A közvélemény összességében azt hiszem elégedett volt az Evil Dead újrájával, persze akadnak elégedetlenkedők és lehet igazuk is van, de az vitathatatlan, hogy önmagában egy egész jó kis horrort sikerült összedobnia Fede Alvareznek.

Mi egyértelműen abba a táborba tartozunk, akiknek bírták a filmet, az ajánlónkat itt olvashatjátok.

A Collider online magazin készített is egy interjút a rendezővel, akit többek között a jövőbeni tervekről is faggattak. Alvarez elárulta, hogy már szóba jött a folytatás és Raimivel közösen elkezdtek gondolkozni azon, hogy hogyan tovább, esetleg érdemes lenne-e egy folytatást készíteni.

Persze még semmi konkrétum nincs, azt se tudni, hogy a Raimi-féle második részt dolgoznák-e fel újra vagy új sztorival dolgoznának. Mindenesetre várjuk a fejleményeket.

Az Alvarez interjú angol változatát itt olvashatjátok.

Az előző, számomra kicsit unalmas rész után ismét egy egész jóféle Under the Dome epizódot láthattunk, bár ezt valószínűleg embere válogatja, én bírom a fertőzéses filmeket és ez alkalommal majdhogynem ez kapta a főszerepet, ezzel pedig tovább erősítettek azt a hitemet, hogy bizony minden héten egy nagyobb problémával nézz szembe a Búra alatt rekedt város és közben persze a szálak csak egyre bonyolódnak.

Nézzük, hol tartunk jelenleg.

A tovább mögött spoileres írás következik.