2007-ben indult útjára a Paranormal Activity széria, ami fillérekből készült, azonban a kasszáknál óriási sikert aratott. Ez elsősorban a remek marketingkampánynak volt köszönhető, hiszen sikerült úgy beharangozni a filmet, mint "minden idők egyik legfélelmetesebb alkotását". A másik ok pedig a meglehetősen egyszerű készítési folyamat,  az ijesztgetéseket becsapódó ajtókkal és padlón megjelenő lábnyomokkal oldotta meg a stáb , na, meg a kézi-kamerás stílus is csökkentette a büdzsét. Maga a kész mű azonban nem lett egy feledhetetlen klasszikus, de egyszer azért végig lehet ülni gyakori ásítások kíséretében.

Viszont az anyagi siker láttán a producerek nem bírtak a seggükön maradni, így jött is a folytatás, ami az elődje alacsony színvonalát sem tudta megugrani, ennek ellenére özönlöttek rá a nézők. Nem volt ez másképp a harmadik epizód esetében sem, itt azonban már tetten érhető egy kis minőségi javulás, ezalatt értem azt, hogy nem kell egy órát várni arra, hogy történjen valami.

És most itt a negyedik felvonás, amit az előző rész direktorai hoztak tető alá, így ha nem is vágtam érte a centit, azért bíztam abban, hogy ismét sikerül hozni egy erős "közepes" ijesztgetést. Hát, így utólag azt gondolom, kár volt (viszonylag) bizakodva neki ülni ennek a "csodának".

Történetünk középpontjában egy kis család áll, ahol a szülők között elég feszült a hangulat és a nagyobbik gyermekük - aki lány - már attól fél, hogy ennek válás lesz a következménye. Ezt a nagy drámát pedig barátjával osztja meg, aki mindig ott van mellette és már többet szeretne tőle, mint egyszerű "haverságot". Ezekbe a karfaszaggató izgalmakba csöppen bele a szomszéd kisfiú, akinek az anyukája kórházba került, így most a Barátok közt díszletei közé illő família viseli a gondját. Viszont a srác érkezésével furcsa dolgok kezdik felütni fejüket a házban, például gyakran csapódnak be az ajtók és esnek le a plafonról a csillárok. 

Folytatás a tovább mögött.

Ez lenne a sztori, de nem a hanyagul felskiccelt ismertetése, hanem kompletten az egész! Itt nincsenek mellékszálak, érdekes eseménysorozatok vagy jól megírt karakterek! Helyettük megkapjuk ezt a WC-papírra is tökéletesen felférő történet-féleséget, melyet a készítők feldúsítottak rémunalmas figurákkal és ezerszer látott, fentebb már említett magyar kulturális sorozatba beleillő sablonokkal.

Ennél már csak az rosszabb, hogy a játékidő első fél órájában az égvilágon nem történik más, csak a kis család teng-leng, néha nevetnek, néha drámáznak, olykor pedig ebédelnek. Baromi feszült képsorok ezek, a szívem alig bírta! De amikor elindulnak az események és tényleg az ijesztgetés kerül az előtérbe, akkor sem lesz jobb a helyzet. Mégpedig azért, mert alapból kevés ilyen jelenet van, de ezek láttán is csak azok ijedezhetnek, akik vérnyomása már attól megugrik, mikor Berényi Miklós kalandjait hirtelen egy reklámblokk szakítja meg. És amikor egy horrorfilm semmi horrorisztikusat nem tud nyújtani nézőjének, ott óriási problémák vannak.

De mivel nem szeretek fekvő pácienst rugdosni, így csak megemlítenék pár pozitívumot. Az első a főszereplő lányka, aki rosszul játszik, de legalább jól néz ki. Bár, most lehet sokan fognak pedofilnak bélyegezni, sebaj. A másik értékelhető dolog a cselekmény helyszínéül szolgáló ház. Elég szép építmény, szívesen laknék benne. Oké, akkor letudtuk a pozitívumokat, mehetünk is tovább.

Összességében ez a film egy rossz vicc, de úgy is fogalmazhatnék, hogy egy brutális parasztvakítás, hiszen ezt is sikerült beharangozni, hogy így-meg úgy félelmetes, miközben egy képkocka Barta Zsolt életéből sokkal rémisztőbb,mint ez a szemét. Azonban még az elődökben ott volt nagyon minimálisan a törekvés arra, hogy picit is megrémítsék nézőiket (még a második részben is), itt viszont már a szikrájával sem lehet találkozni. Az egész műről visszatükröződik az, hogy a készítők tettek az egészre és úgy voltak vele, a cím majd eladja terméküket. Sajnos jól gondolták, hiszen ez a borzadály is kasszasiker lett, úgyhogy már készülőben az 5. rész. Hát, én erre már csak egy szóval tudnék reagálni: Szopás.

Évszám: 2012
Játékidő: 88 perc
Rendező: Henry Joost, Ariel Schulman
Forgatókönyv: Christopher Landon
Főszereplők: Katie Featherston, Kathryn Newton, Matt Shively

Értékelés: 2/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.