Az amerikai filmek között többnyire ritkán talál az ember, olyan B-horrort, ami egy picit más mint a többi, nem feltétlen eredetibb, de mégse az oly sokszor használt sablonokat veszi elő, hanem olyan dolgokhoz nyúl, amelyeket picit ritkábban láthatunk. Nyilván ez nem nagy varázs, de azért mégis csak pozitívum.

A Satanicot azt hiszem ide sorolhatjuk, hiszen a téma megközelítése nem rossz, picit talán hatásvadásznak érezhetjük, meg nekem ezek a többnyire nőknek készült nyomozós sorozatok/filmek is beugrottak róla, de igazából inkább nézek egy ilyen filmet, mint egy Paranormal Activity 4-et, amiben valószínűleg semmin nem fog meglepődni az ember, mert láttuk már háromszor, hogy a "másolatokról" ne is beszéljünk.

Nézzük először, hogy miről is szól ez a film. Adott egy Michelle nevű leányzó, aki egy szörnyű autóbalesetet szenved, elveszti az édesapját, az arca pedig teljesen szétroncsolódik az ütközés során. A lánynak azonban még talán így is szerencséje van, hiszen élve megússza a tragédiát, a kórházban pedig gondos kezek alá kerül és hipp-hopp helyre pofozzák az arcát és rendbe hozzák a többi sérülést, mi ez ha nem hatalmas mázli.

A dolognak azonban nem túl fényes eredménye van, ugyanis a kórházból kikerülve Michelle, mivel még fiatalkorú nevelőszülőkhöz kerül, egy olyan helyre, ahol van már pár hozzá hasonló, nehezen kordában tartható fiatal, ugyanis hősnőnkről is kiderül, hogy nem túl fényes múlttal rendelkezik, ugyanis édesapja barátnője valószínűleg miatta halt meg, sőt a baleset is úgy néz ki Michelle miatt történt - ezt pedig csak tetézi, hogy a nevelőszülők sem teljesen korrektek és ép eszűek.

De persze, hogy minden tovább bonyolódjon egy gyilkos is felüti a fejét, sőt Michelle már abban sem biztos, hogy a gyilkosságokat nem ő követi el.

A tovább után folytatom...

Ha picit zavarosan is vázoltam a dolgokat, azért lényegében erről van szó és ugye talán mondanom sem kell, hogy a legvégén egy kisebb csavarral is szembetalálhatjuk magunkat, ami nem is volt rossz.

De ne ugorjunk ennyire előre, hanem inkább kezdjük ott, hogy miért jó ez a film - bár ugye a vége csavar miatt is. Jó, mert akadnak véres jeleneteink, amelyek nem túl bénák, az ijesztő részek is egész rendben vannak és tulajdonképpen unalmasnak sem nevezhetjük. Ezek mindenképpen pozitívumok.

Azonban akad egy-két olyan dolog is, ami hátrányként említhető. Talán némely színész játéka sorolható ide, sőt, talán többségüké. Persze erősen B-szagú a film, így ezt nem igazán róhatjuk fel nekik, mivel annyira egyikőjük sem pocsék, hogy a Barátok Köztben is szerepet kapjon - bár ki tudja.

Egyébként közülök Angus Scrimm nevét mindenképpen kiemelném, hiszen ő ismerős lehet, az Agyrém tetralógiában láthattuk.

Akadnak random csöcsök is, ami egyébként nem rossz, mert nincs velük baj, csak tényleg egyszer csak ott vannak, gondolom a hangulatot feldobandó.

A rendezést Dan Golden vezényelte, akinek egy ideje rendezőként már le tette a lantot, de korábban, pár itthon mondjuk be nem mutatott thrillert és horrort is dirigált. Míg a forgatókönyvet Ben Powell írta, akinek legutóbbi munkája az idei The Agression Scale volt - utóbbi egyébként jobban sikerült.

Ami a pontokat illeti én 4-et adnék a Satanicra, a világot nem fogja megváltani, de egy unalmas estét akár feldobhat, ha nem magasak az elvárásaink.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.