Azt hiszem Takács Tibor ezen filmjét nem igazán kell bemutatni senkinek, hiszen néha-néha a hazai csatornák is előveszik ezt a gyöngyszemet és évről-évre újra nézhetjük - már ha meg van bennünk a belső kényszer.

Persze, hogy ne legyen ez egy kurta ajánló, azért mégis csak pötyögnék róla pár sort.

Bírom Takács Tibor filmjeit, ugyanis többnyire igényes CGI szörnyes produkciókat pakol az asztalra, amelyek ugyan buták és látványra is kilóg a lóláb, de a fényképezés rendre szépen van megoldva, és a számítógéppel varázsolt effektek is magasabb színvonalúak, mint egy Asylum film esetében. Nyilván nem mérföldes a távolság ezek között az alkotás között és lehet picit haza beszélek, de nem baj, néha ezt is lehet.

Ettől függetlenül a Krakent meglehetősen rossz horrornak tartom és mondjuk vízi szörnyes filmek esetében talán nem is nehéz hibázni és elbaltázni a dolgokat, hiszen van, hogy sokszor a szárazföldet mutatják, a lélekben lezajló küzdelmeket meg tudom is én, ehhez meg jó színészek kellenek, annak pedig azért még a Takács Tibor filmekben is híján vagyunk. Mondjuk a forgatókönyvírói négyes javára szól, hogy próbáltak a víz feletti történésekbe is egy kis színt vinni, de ahhoz képest, hogy négyen voltak elég szarul sikerült. De nézzük inkább gyorsan a sztorit.

Ray gyerekkorában vesztette el a szüleit, akiket egy óriási tintahal ragadott el, a srác pedig az életét tette fel arra, hogy megtalálja és megölje a szörnyet. Amikor aztán egy kutatónénit és bajtársait fura támadás éri - miközben egy értékes kincset próbálnak a felszínre hozni - Ray sem tétovázik tovább és gyorsan a helyszínen terem, hogy felajánlja segítségét. Időközben aztán felbukkan néhány gengszter is, akiknek a kincsre fáj a foguk, az óriási gonosz vízi lény pedig aprít és gyilkol, ahogy azt kell.

A tovább mögött folytatom.

A hétvégére maradunk ZS-vonalon, de azon belül is három nem is olyan régi Takács Tibor filmmel ismerkedünk meg, amelyek kötelező jellegűek a műfaj szerelmeseinek. Az előzőekhez képest egyébként egy fokkal igényesebb az, amit mondjuk a Mansquitoban is látunk, de nyilván itt sem csapkodjuk majd elégedetten a földhöz a seggünket.

A történet meglehetősen egyszerű, már-már botokat megszégyenítő puritánság jellemzi. Aktuális világunkban elszaporodtak a szúnyogok és valamiféle kisebb mutáció következtében emberáldozatokat is szednek, sokat és sok felé. Az amerikai kormány egy génkutatással foglalkozó céget bíz meg az ellenszer kikísérletezésével, amely egyébként egész jól halad, a korai eredmények elég pozitívak, ám még kell egy kis idő, amíg a szert be lehet vetni, már csak azért is, mert a kísérletek során az még nem nyert tanúbizonyságot, hogy a kifejlesztett új szúnyogfaj, akiket nevezhetünk "jó szúnyogoknak", milyen hatással lesznek az emberekre.

Ahogy az lenni szokott a kutatás fővezetője türelmetlen csóka, ezért egy halálra ítélt átszállítását kéri a közeli siralomházból, hogy rajta igazolják, hogy a kifejlesztett szúnyogok nem hatnak károsan az emberi egészségre. Igen ám, de kopasz rabunk nem hülye és amint lehetősége adódik megszökik - pechjére a laboratórium területén belül - majd kisebb huzavona után egy robbanás következtében megfertőződik az új szúnyogszerrel, aminek hatására szépen lassan egy óriási szúnyoggá változik, közben pedig jó politikushoz moszkitóhoz méltóan amerre jár szívja az emberek vérét, valamint a szintén megfertőződött laborasszisztensnőre is kiveti összetett szemét, hogy jól megpározza. Hmm...

A tovább mögött folytatom.

Így ebéd előtt biztos mindenki örül annak, hogy találtunk egy új, rövidke előzetest a Thanatomorphose című filmhez, aminek a főszereplője egy leányzó, aki egyszer csak elkezd elrohadni, mi közben él, valamint a képek tanulsága szerint a dugást sem veti meg. Persze miért tenné? Szepesi Niki se olyan.

Korábban jó néhányan kérdeztétek, hogy mi a helyzet ezzel a produkcióval, nos egyelőre ott tartunk, hogy Észak-Amerikában bemutatják a Fantasia Film Festivalon, gondolom én két étkezés között.

A rendezést egyébként egy kanadai direktor vezényelte Éric Falardeau, akihez a forgatókönyvet is köthetjük. A képeket elnézve egyelőre nem feltétlen vagyok benne biztos, hogy az úriember teljesen normális, de ebben a műfajban talán pont az ilyen őrülteket szeretjük, aztán hátha nem lesz öncélú marhaság az egész, mert olyat is láttunk már.

Videó a tovább mögött.

Kicsit megint megcsúsztam, bocsi, sajnos így jött ki a lépés, viszont végre azt hiszem elkapott a Búra engem is, hiszen most kezdem bánni, hogy nem évad végén egybe nézem az egészet. Oké, az ötödik rész nem volt valami eget verő, sőt ha jobban belegondoltuk akkor pontosan mindent "kiszámolhattunk" előre.

Ennek ellenére azért jó szórakoztam és a vége nagyon ott volt - legalábbis látványban.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Azt hittétek, hogy az Asylumnál nincs lejjebb? Jó hírem (?!) van: dehogy nincs! A Snow Shark című rettenet méltán kenterbe veri az összes rosszat, ami a Földön van.

Sam Qualiana - a film rendezője, írója, operatőre és főszereplője (valószínűleg a büfés fiú is ő lehetett) - annak idején az egyik rövid filmjéért közönség díjat kapott egy buffalo-i horror filmes rendezvényen. Ezt persze lehet, hogy csak saját magáról állítja az imdb-n, sőt első - és reméljük utolsó - egész estés filmjét elnézve inkább ez a valószínű.

A Snow Shark rosszabb, mint a pacal rizzsel, de mielőtt ebbe belemennék nézzük a sztorit, ami igazából az egyetlen dolog, ami rendben van.

Adott egy havas hely, egy kis faluval, néhány lakossal, meg egy cápával, aki a hóban cirkáló emberekre feni hegyes fogait. 12 éve már ölt, akkor azt hitték, hogy sikerült elkapni, de a jelenben, úgy tűnik, hogy a szörny visszatért és folytatja, amit elkezdett.

A település lakói persze úgy döntenek, hogy felveszik a harcot a kegyetlen gonosszal, de közben rengeteg esnek áldozatul, sőt a 12 éve megtámadott és halottnak hitt professzor is visszatér, hogy végleg leszámoljon azzal a rohadt hócápával.

Ennyi. Kár ezt tovább bonyolítani, Mr. Sam sem tette.

A tovább mögött folytatom.

Mától vetítik a hazai mozik Az osztag című kolumbiai horrort, a heti mozi kínálatból ez az, ami érdekes lehet számunkra is.

A filmről itt már írtunk, de álljon itt a hivatalos szinopszis:

"Amikor egy magasan fekvő, elszigetelt Kolumbiai településsel több napja megszakad a kapcsolat, gerilla támadástól tartva egy kilencfős speciális hegyi alakulatot küld ki a kormány felderítésre. A csapat a helyszínre érkezve egyetlen élő személyt talál, egy láncokkal gúzsba tekert nő személyében. Csapdába esve, a külvilágtól elzárva a katonák idegei is lassan elkezdenek felőrlődni, és rájönnek, hogy könnyen lehet, hogy a nő mégsem az, akinek látszik…"

A tovább mögött egy magyar előzetest is találtok, a filmet a PARLUX Entertainment forgalmazza.

Ha jól emlékszem az utóbbi időre többnyire pozitívan nyilatkoztam a Teen Wolfról - egy-két hülyeséget leszámítva - és igazából ha jobban belegondolok ez továbbra is fennáll. Picit giccses, a tini-vonal is meg van, de úgy összességében haladunk valamerre és legalább a kigondolt összerakott történet látszatát keltik.

A mostani többnyire flashbackes epizód is jó példa erre, igaz akciónak híján voltunk, de legalább a szálak gabalyodtak.

A tovább mögött folytatom.

Tudom baromi sokszor kezdem úgy a hasonló kategóriás filmes ajánlóimat, hogy én kurvára szeretem a ZS-filmeket, most is hasonlóra gondoltam, legalábbis mielőtt végig néztem volna ezt a borzalmas közjátékot, aminek már a címében megpróbálnak minket becsapni és az Asylum legalább ilyet nem csinál. Ők ha azt ígérek, hogy jön a megacápa, akkor az tényleg jön és a repülőt is elkapja reptében. Ha kétfejű cápával kecsegtetnek minket, akkor azt is megkapjuk még ha elég kókány munka végeredményeként is.

Ennek fényében pedig arra számítottam, hogy ha egy produkció a Shark in Venice címet kapja, akkor cápát kapunk, aki Velencében szedi az áldozatait. Ehhez képest viszont csalódnom kellett, hiszen a filmre jobban illik a Baldwin in Venice cím, hiszen sokkal többet látjuk, mint a cápát, sőt.

A történet egyébként nem túl agyas, de ezt mondjuk nem is vártam el egy pillanatig sem. Adott egy olasz maffiózó, aki legalább annyira szőrös, mint amennyire gonosz és egy rég elveszettnek kincset szeretne megkaparintani, ami Velence vizei alatt rejtőzik. Igen ám, csak az egyik merülés során beosztottjait megtámadja egy cápa, a kincs pedig megközelíthetetlen látszik. Az expedíció során egy tudós ember is cápaeledellé változik és emiatt kapcsolódik be a történetbe arc mimikát nem ismerő Stephen Baldwin, aki apja felkutatására indul, de csak hamar a maffiafőnök útjába kerül, aki jól megszokott gonosz módszerekkel próbálja meg rávenni hősünket arra, hogy segítsen neki megtalálni a kincset és merüljön le a cápák közibe, más különben jaj mindenkinek és a világon pusztulás lesz úrrá. Hősünk ezek után bambán a kamerába néz és teszi, amit tennie kell!

A tovább mögött folytatom.

Egy hír csak az íze kedvéért. Az Elijah Wood főszereplésével és Franck Khalfoun rendezésében készült Maniac remake-et betiltották Új-Zélandon.

Az érvelés szerint a film sértené a közjót, ha szélesebb tömegekhez eljutna és az, hogy Point of View-ban látunk mindent, meg amilyen idegbeteg állat Wood karaktere, az több mint durva és könnyen negatív irányba befolyásolhatja az amúgy is labilis embereket.

Iskolai kereteken belül, tanítási célzattal persze lehet vetíteni a produkciót és néhány fesztiválon is bemutatják, de nagyobb közönség előtt nem, sőt DVD kiadást sem kaphat.

Hmm, pedig Új-Zélandon szeretik a hobbitokat.

Bevezetésként ott kezdeném a dolgokat, hogy szeretem a Zs-kategóriás szörnyfilmeket, de leginkább az Asylum-féle szemétgyűjteményt, ugyanis az oly sokszor köpködött kis cég mégis csak a legigényesebben csinál szart. A Jurassic Shark nem az ő felügyeletük alatt készült ez pedig meg is látszik szegényen.

Kezdjük ott, hogy a készítők voltak olyan cselesek (bár lehet jobb megfogalmazás lenne, a "voltak olyan pofátlanok"), hogy a népszerű és nagyszerű dinós film trilógiára teljes mértékben emlékeztető elnevezést adjanak agymenésüknek és míg a Jurassic Park a maga kategóriájában a legjobb, addig mai alanyunk a legrosszabb.

A kanadai színekben készült produkció egy nem túl nagy tó körül játszódik, ahol az első percekben két, egész csinos és jópofa lány próbál hároméves módjára lubickolni, amikor is valami elragadja őket. A készítők itt már sejtelmességet alkalmaztak, hiszen a ragadozót, amely elkapja szépségeinket, nem mutatták, bár ugye a dolog misztikusságát már a címadásnál elbaszták - így nyugodtan fogjuk a low budget-re ezt a "láthatatlan" cápát. 

Később aztán a tóparton működő olajfúró épületet is láthatjuk (mer', hogy fúrónak vagy ilyesminek nyoma sincs) és egy idő után az is kiderül, hogy az őskori cápa, egy a vízben történt fúrás utáni földrengés következtében jött elő a mélységekből. Most hagynék is időt észhez térni. (Egyébként nyilván ezt már a Piranhában láthattuk és ott egyébként tényleg láthattuk is... itt csak elmondják, na de ugye low budget.)

Na és mivel áldozatokra is szükség van, így megjelenik a színen 1 srác, három lánnyal, akik valamiféle kutatást szeretnének elvégezni, hogy bizony az olajfúró épület szennyezi a környezetet, illetve egy csapat tolvaj is feltűnik, akik egy hatalmas festményt hurcolnak magukkal, amiért akár ölni is képesek. Sajnos sosem derül ki, hogy a festmény tényleg ilyen szép-e.

Amint pedig azt már kitalálhattátok Cápali barátunk rájuk feni a fogát.

Folytatás a tovább mögött.

Hölgyek-Urak a Parlux Entertainmenttel közös játékunk a végéhez ért, ami azt jelenti, hogy van három nyertesünk, őket név szerint a tovább mögött is megemlítjük, de már e-mailben értesítettük is őket a jó hírről.

A Parlux Entertainmentnek pedig köszönjük a játék lehetőséget és a felajánlást, továbbra is azt gondoljuk, hogy ezért megérdemelnek egy lájkot.

Nem is olyan régen olvashattatok egy ZS-kategóriás szörnyfilmes toplistát a blogon - és ahogy délelőtt olvashattátok ezen a héten ebben a témában fogunk utazgatni - arról a Sharknado még hiányzott, de szerintem csak azért, mert Jason13 még nem látta, egyéb esetben tuti szerepeltette volna, mert ha szart akarunk a javából, akkor ebbe bele kell kóstolnunk - hogy ez milyen fura szókép így.

Az Asylum ismét megmutatta, hogy miért szeretjük a munkáikat és egy újabb CGI vadállat-show-val örvendeztette meg a közönséget. Kezdjük ott, hogy maga az ötlet szerintem amennyire hihetetlen, hiteltelen és gagyi annyira csillagos ötöst érdemelne egy "Engedjük szabadjára a fantáziánk, legyünk hülyék" kurzoson.

A történet szerint jön egy hatalmas tornádó, ami felkap egy rakat cápát és így kéz a kézben megindulnak Los Angeles felé, ahol aztán nyilvánvalóan lesz ne mulass, hiszen a cápák nem halnak szörnyet ettől a természeti eseménytől - sőt rohadtul nem lepi meg egyiket sem ez az egész. Én odáig merészkedek, hogya cápák tervezték el ezt, hogy átvegyék a hatalmat. A tervük pedig majdnem be is jött.

Hősünk egy kisebb csapat lesz, akiknek miután tengerparti kis üzletét elmossa a víz és kilyuggatják a röppenő cápák, úgy döntenek, hogy elindulnak egyikőjük családjához, hogy megmentsék az exfeleséget, mert a tornádó naná, hogy pont arra tart.

Útjuk során persze egy csomó galiba adódik, hősködnek is egy sort, meg indokolatlanul rossz dialógusokat folytatnak, ahogy azt ilyenkor illik.

A tovább mögött folytatom.

Kis huncutok vagyunk, mert a Facebookon már pár napja kipakoltuk a The Walking Dead soron következő évadának előzetesét, itt viszont elmaradt. A betyár mindenit!

No sebaj a hiányosságot pótolnánk, a tovább mögött ott lapul az előzetes, ami tuti biztos, hogy felcsigázza a kedélyeket. Jónak tűnik - egyesek szerint véresebb lesz, mint az eddigiek, bár a picsa tudja, mert a 3. évad elejével ilyen téren azért nem volt gond, csak később a tempó ezen részéből visszavettek.

A sorozat október 13-án startol az AMC-n, ami azt jelenti, hogy egy ideig még számolgatjuk a napokat.