Kicsit megint megcsúsztam, bocsi, sajnos így jött ki a lépés, viszont végre azt hiszem elkapott a Búra engem is, hiszen most kezdem bánni, hogy nem évad végén egybe nézem az egészet. Oké, az ötödik rész nem volt valami eget verő, sőt ha jobban belegondoltuk akkor pontosan mindent "kiszámolhattunk" előre.

Ennek ellenére azért jó szórakoztam és a vége nagyon ott volt - legalábbis látványban.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

Ott kezdeném, hogy a regényhez képest kellemesen csalódtam az elején Rennie-ben, hiszen egy kis gondolkozás után szabadon engedte a fogva tartott Angie-t. Ellenben a végén mégis csak előbújt a szög a zsákból és azt hiszem Big Jim végleg elindult a gátlástalanság meredek lejtőjén. A tiszteletes halott - legalábbis gondolom nem csak lepihent vérző füllel - ez pedig időszerű és kitalálható volt, főleg azok után, hogy megfenyegette a tanácsost. Az meg ugye nem tanácsos. Haha.

Egyébként baromira örülök, hogy a tiszteletes végre eltűnik, annyira irritált szegény.

Angie szabadsága meg nem tartott sokáig, hiszen Junior gyorsan rájött mit fog tenni és habár a végén a halálfélelem okán volt egy kis egymásnak borulás, de azt hiszem a köztük lévő macska-egér játék folytatódik.

Ja és akkor a fővonal: A Búra alatt rekedt emberek találkozhattak a rokonokkal, ismerősökkel, ez mondjuk nem volt különösebben izgalmas, mert oké, hogy a rendőrlány és a mimika nélkül pasija összezördültek, de egyelőre nem tűnik nagy drámának - annyira nem, hogy nem is mutatták - és mivel igazából még csak egy légtérbe sincsenek így ebből ennél többet nem lehet kihozni.

A nagy homlokú lány faterja pedig feltűnt a csaj bepukkadt a két anyujára, ez esetleg izgalmasabb lehet a folytatásban, de összességében picit időhúzós szaga volt az egésznek.

A bombás résznél pedig tudhattuk jól, hogy a városka meg menekül, egy részt mert van még hátra néhány rész, meg ugye a regényben is volt hasonló rész. Ennek okán az egész nem volt túlontúl izgalmas, de azért a maximumot kihozták belőle, a rádiós srác és a tényleg kétségbeeső Big Jim kapcsán. Kár, hogy a többiekkel kapcsolatban lényegében semmit nem mutattak, meg látszólag negyed annyian se voltak a cementgyárban, mint a kinti találkozón a hídnál. Ha kicsit beleviszik, hogy a lentiek aggódnak talán még jobb lett volna, ehelyett Beethovennel operáltak, ami azért nem volt rossz ötlet.

Kiszámítható és talán picit lapos volt ez az 5. epizód, de nem is annyira bántásként mondom, mert tetszett és nem untam el magam, szóval a helyén volt, bár abban titkon bízom, hogy a Rennie-gépezet végre beindul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.