A Démonok közöttben feltűnt undorító baba, Annabelle saját filmje szépen lassan befut és egyébként október 16-án kis hazánkban is elkezdik vetíteni, a napokban pedig egy új előzetessel gazdagodtunk.

A rendezői székben most John R. Leonetti foglalt helyet, aki ilyen státuszban nem feltétlen siker produkciókat készített, de a forgatókönyvért felelős Gary Dauberman sem nevezhető szakmai kiválóságnak. Nem akarok vészmadárként csérogni, de talán jó, ha egy erős közepest lesz a végeredmény. Bízzunk ebben, bár tény, hogy a mostani trailer talán még jónak is nevezhető, annak ellenére, hogy tizenkettő egy tucat.

Tovább mögött jól meg is tudod nézni.

A Náci zombik 2. részéről már írtunk, viszont a tengerentúlon majd októberben érkezik a mozikba és kezdő lökés gyanánt egy fasza poszter került fel a jó internetre, ezt pedig Neked is látnod kell.

10 másodperc, ennyi az annyi, akár minimál kedvcsinálónak is nevezhetnénk, de ha már van mutatjuk:

Ómen, Fűrész-filmek, Motel 2., Drakula tűnnek a hét legjobb tévés programjainak. De figyelmeztetünk Titeket, a Farkasvadászattól óvakodjatok, ritka szar!

Emlékszel még A texasi láncfűrészes: Az örökségre? Nem? Nem is csoda, mert az egyébként gyengébb részeket is megért széria igazi arcon köpése volt, kár is szépíteni. A rajongók többsége így vélekedett, a 10 milliós büdzsével szemben viszont világszerte még így is 47 millió dollárt termelt ki a film, így igazából nagy panaszra senkinek nem lehetett oka, ráadásul Alexandra Daddario feltűnése akárhogy is nézzük üde színfoltnak számított.

A csorbát a stúdió viszont javítani szeretné, ezért felkérték Seth M. Sherwood urat egy következő Bőrpofa film forgatókönyvének megírására. A projekt eddig egyszerűen a Leatherface címet viseli, hiszen mit kell azt cifrázni, és ha minden igaz egy eredettörténet lesz és azt beszélik, hogy az 1974-es eredeti prequelje lehet.

Egyelőre ennyit tudni, aztán majd alakul ez.

Felkerült a netre egy nem túl jó minőségű és igazából eléggé semmitmondó előzetes a CW egyik új üdvöskéjéhez az iZombie-hoz, amelyben kapunk egy orvostanhallgató lányt, aki kórboncnoknak készül, ami neki azért jó, mert egyébként zombi és így könnyen hozzájut az ételhez is.

Hősnőnk beszél és zombiléte abból áll, hogy kicsit sápadtabb az átlagnál, de ez így még nem volna elég sorozatnak, ezért Rob Thomasék azzal toldták meg az alapötletet, hogy a lány, az elfogyasztott agyak után fel tudja idézni a halottak utolsó emlékeit így pedig egy rendőrrel kiegészülve remekül neki állnak bűnügyeket megoldani. 

Hardcore zombirajongók nyilván messziről kell, hogy kerüljék a végeredményt, mindenesetre ha kíváncsi vagy a tovább mögött ott az előzetes.

Nem olyan régen egy csokor képet már mutattunk a [REC] 4. részéből, ami visszatér a gyökerekhez és ismét maga mögött hagyja a humort, a harmadik, mókásnak szánt Paco Plaza próbálkozás után.

Az előzetest is érdemes csekkolni, egészen pofásnak tűnt, a mostani poszter pedig talán nem nagy eresztés, de a célnak pont megfelel.

Ha igazán minőségi borzongásra vágysz, akkor Stephen King könyveiben sohasem fogsz csalódni. Hogyha összetársítjuk a vidámparkot a szellemekkel és egy megoldatlan gyilkossággal, amelyet ráadásul a horror királya írt le nekünk, akkor garantált a szórakozás.

A történet főszereplője Devin Jones, aki egyetemen tanul és nyári munkát keresve indul el állásinterjúra egy Észak-Karolinában található vidámparkba. A srác éppen nagyon szerelmes, azonban barátnője jól átvágja a palánkon, ezért szerelmi bánattól telítve kezd bele a nyári munkába, ahol sok új emberrel ismerkedik meg és megtanulja a vurstlis élet csínját-bínját.

Devin számos munkát végez a parkban: karbantartó, takarító, irányítja az óriáskereket, de leginkább azt kedveli, ha „fel kell vennie a prémet”. Ez azt jelenti, hogy hatalmas kutyajelmezben kell gyerekeket szórakoztatnia.

Természetesen hamarosan kiderül, hogy Joyland múltjában sötét titok lappang. Egy lányt öltek meg a szellemvasúton, a gyilkos kilétére pedig sohasem derült fény. A régen ott dolgozó munkások közül páran látni vélték a fiatal lány szellemét odabent.

Devin egyre inkább elmélyed a nyomozásban, szeretné kideríteni, hogy ki áll a lány meggyilkolásának hátterében. Eközben barátokra és ellenségekre is szert tesz Joylandban, de főként rálel saját magára, újra visszatalál az elveszített útra.

Vér kevés benne, de a mondanivaló annál több. Egy videó az iskolai és családon belüli erőszakról, brutális végkifejlettel!

A Stag Night kapcsán nem igen számítottam egy közepesnél jobb filmre és így látatlanba is elég jól sikerült megállapítanom a helyzetet, hiszen valóban egy középszerű filmet kapunk, hasonló volumenű színészekkel és történettel, na meg egy Parkinson kóros operatőrrel, aki lehet csak fél a metróban és azért remegett a keze.

Ezen kis bevezető után persze könnyen lehet, hogy senki nem lepődik meg azon, hogy vidám kis sztorink valóban nem túl erős. Adott egy Mike nevű srác, aki az esküvőjére készül, de még utoljára szeretne kirúgni a hámból. Persze nem durván, csak barátai egy bulizós-ivós legénybúcsút szerveztek neki, ami elég hamar véget ér, amikor kidobják őket a szórakozóhelyről, mivel egyikük meglehetősen erőszakos és bajkeverő alak.

Hőseink el is döntik, hogy elhúznak haza, ám ekkor jön az ötlet, hogy elmehetnének még azért egy picit after partizni, hiszen fiatal még az éjszaka. A cél eléréséhez New York metróhálózatát és annak szerelvényeit veszik használatba, hiszen az éjszakai járat óránként egyszer azért végigsuhan a föld alatt.

Utazás közben aztán még két csajba is belefutnak a srácok, ami biztosíthatná, hogy a buli biztos ne üljön le, ám bajkeverőnk ismét csak gondot okoz, aminek következtében egy használaton kívüli megállónál kis csapatunk szétfeszíti a vagon ajtaját, majd kimenekülnek a peronra. Itt jön az első szoppantás, ugyanis a járat tovább halad, hőseink pedig ott ragadnak egy évek óta nem használt helyen.

Kétségbe persze nem kell esni, könnyen feltalálják magukat és kiötlik, hogy elindulnak a síneken, hiszen abból nem lehet nagy baj, a következő szerelvény úgyis egy óra múlva jön. Igen ám, csak az alagút rendszerben élő akrobatikus képességgel megáldott, beszédképtelen hobók nem várnak ennyit, hogy egy jót gyilkolásszanak.

A tovább mögött folytatom.

Egy történet az emberi hiúságról, büszkeségről és gőgről. Egy történet arról, mi zajlik valójában két testvér között. Egy történet olyan mértékű mohóságról, becsvágyról, amely útjába még a testvéri szeretet sem állhat. Egy történet arról, hogy jut el valaki odáig, hogy megöli saját húgát.

Jó pár év telt el azóta, hogy Vera Hillyard meggyilkolta húgát, Edent. A családtagok a mai napig nem tudták feldolgozni a tragédiát, és a vele járó szégyent. Van, aki egyszerűen csak nem hajlandó beszélni róla, és olyan is, aki még a vezetéknevét is megváltoztatta. Vera unokahúgát, Faith-t felkeresi egy riporter, azzal a szándékkal, hogy az asszony segítsen neki felderíteni ennek a brutális testvérgyilkosságnak máig tisztázatlan részleteit és okait. Olyan sötét titkok kerülnek a felszínre, melyekre soha nem is gondoltak volna.

Őszintén szólva, az első 60 oldal után úgy éreztem, hogy inkább sose fejezem be ezt a könyvet, annyira unalmasan és vontatottan indult. Szerencsére pár hónap után erőt vettem magamon, és folytattam. Igaz, a tempója nem gyorsult fel ezek után sem, de mégis sikerült Rendell-nek valami pluszt belerejtenie, ami miatt minden átnyálazott fejezet után alig vártam a következőt.

Nem lepődnék meg rajta, ha már a venezuelai bemutató után megvették volna a jogokat a kiégett hollywood-i filmesek. Alejandro Hidalgo első filmje nemcsak kenterbe veri a tengerentúl teljes, 2000 után készült horror felhozatalát, hanem vetekszik még a legjobb francia és spanyol horrorokkal. Őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy Dél-Amerikában valaha is le tudnak tenni az asztalra egy ilyen színvonalú produkciót, de úgy néz ki, végre felnőttek Észak-Amerikához, Európához és Dél-kelet-Ázsiához. Ha ez évben még nem is, borítékolom, hogy 2 éven belül előáll az Egyesült Állomok egy pofátlan másolattal.

Dulce férjét megölik a házukban, gyermeke pedig nyomtalanul eltűnik. Az asszonyt életfogytiglanra ítélik, ám 30 év múlva korára való tekintettel házi őrizetbe helyezik, visszatérhet egykori szenvedései színhelyére. A nő teljesen hitehagyott, egyedül az tartja életben, hátha megtalálj az épület falai közt elveszett kisfiát. Ebben a helyi pap is segítségére van, aki nem képes elhinni, hogy egy anya hideg vérrel megölné gyerekét.

Úgy körülbelül a The Grudge/Ju-On filmek óta nem paráztam ennyire egyetlen alkotáson sem. Már az első jelenettől kezdve kézzel tapintható a feszültség, olyan jó három percet kellett várnom arra, hogy felugorjak ijedtemben a fotelből, hogy aztán a következő egy órát dideregve, reszketve üljem végig a dögmeleg lakásomban. Néha azért pár perc pihenőt adott a produkció az idegrendszeremnek, hogy aztán még hátborzongatóbb hangulattal ajándékozzon meg.

Úgy tűnik sosem érünk a remake-eket boncolgató listánk végéhez. Akár a kezünkbe is temethetjük az arcunkat emiatt, de talán hasznosabb ha bizakodunk, hogy a felsoroltak között legalább néhány színvonalas és ütősen sikerült darab akad majd.

A korábbi részeket erre keresd: 1, 2, 3, 4.

Reanimátor (Re-Animator)

Emlékszel még Jeffrey Combs remek filmjére a Lovecraft ötlet alapján készült Reanimátorra? Jó volt. Sőt talán a Brian Yuzna-féle két folytatás sem nevezhető szarnak. Yuzna pedig erősen gondolkozik azon, hogy ismét foglalkozna a történettel, ráadásul 3D-s köntösbe bújtatná azt.