A Stag Night kapcsán nem igen számítottam egy közepesnél jobb filmre és így látatlanba is elég jól sikerült megállapítanom a helyzetet, hiszen valóban egy középszerű filmet kapunk, hasonló volumenű színészekkel és történettel, na meg egy Parkinson kóros operatőrrel, aki lehet csak fél a metróban és azért remegett a keze.
Ezen kis bevezető után persze könnyen lehet, hogy senki nem lepődik meg azon, hogy vidám kis sztorink valóban nem túl erős. Adott egy Mike nevű srác, aki az esküvőjére készül, de még utoljára szeretne kirúgni a hámból. Persze nem durván, csak barátai egy bulizós-ivós legénybúcsút szerveztek neki, ami elég hamar véget ér, amikor kidobják őket a szórakozóhelyről, mivel egyikük meglehetősen erőszakos és bajkeverő alak.
Hőseink el is döntik, hogy elhúznak haza, ám ekkor jön az ötlet, hogy elmehetnének még azért egy picit after partizni, hiszen fiatal még az éjszaka. A cél eléréséhez New York metróhálózatát és annak szerelvényeit veszik használatba, hiszen az éjszakai járat óránként egyszer azért végigsuhan a föld alatt.
Utazás közben aztán még két csajba is belefutnak a srácok, ami biztosíthatná, hogy a buli biztos ne üljön le, ám bajkeverőnk ismét csak gondot okoz, aminek következtében egy használaton kívüli megállónál kis csapatunk szétfeszíti a vagon ajtaját, majd kimenekülnek a peronra. Itt jön az első szoppantás, ugyanis a járat tovább halad, hőseink pedig ott ragadnak egy évek óta nem használt helyen.
Kétségbe persze nem kell esni, könnyen feltalálják magukat és kiötlik, hogy elindulnak a síneken, hiszen abból nem lehet nagy baj, a következő szerelvény úgyis egy óra múlva jön. Igen ám, csak az alagút rendszerben élő akrobatikus képességgel megáldott, beszédképtelen hobók nem várnak ennyit, hogy egy jót gyilkolásszanak.
A tovább mögött folytatom.
tovább »
Címkék:
2008 amerikai film 4/10 ajánlók
Utolsó kommentek