Szépen lassan beindul a blogon a 2013-as év is és apró léptekkel elkezdünk írni az idei produkciókról. Kezdésként jöjjön a texasi láncfűrészes legújabb kalandja, ha már úgyis az újév egyik első horrorjáról beszélhetünk.

Tavaly az előzetesek és a különféle háttérinfók alapján többen elég szkeptikusan álltunk a dologhoz és csak ferde szemmel méregettük a filmet, hogy vajon mi lesz ebből? Egy újabb jó rész? Mert, hogy akadt ilyen az utóbbi feldolgozások között. Vagy egy csinos kis pofára esés? Mivel a remake világban erre is jó pár példa van, sőt talán ezek vannak többségében.

A helyzet az, hogy a Texas Chainsaw 3D, mint Bőrpofa film elég vérszegényre sikerült, sőt mi több csúnyácska és picit mintha arcon is nyál permetezné a korábbi felvonásokat. Viszont, mint slasher egészen tűrhető és szórakoztató, na persze olyan közepes módon.

A történet kacifántosan indul: a múltban járunk Bőrpofa kis családját éppen a helyi közösség lelkes tagjai próbálják meg legyilkolni, mert megelégelték, hogy az egész família bizarr beteg állatokból áll. Pár percnyi gondolkozás után elkezdik módszeresen szétlőni a házban lapuló Sawyer családot, majd pontot baszva az i tetejére felgyújtják a házat. A káosz végén, a hulla számláláskor az egyik aktivista belebotlik egy haldokló nőbe és csecsemőjébe, majd  nőt állcsúcson pöccinti vaskos lábával, a gyereket pedig magával viszi, mert a felesége régóta vágyik efféle mulatságra - hogy miért nem dugja meg inkább, az sosem derül ki.

Ezután eltelik 20-25 év és a már felnőtt leányzót ismerhetjük meg, akit szülei a legnagyobb titkolózások közepette neveltek fel, így a lány nagyanyja halálakor értesül arról, hogy valójában honnan is származik. Ezután persze rögtön elindul Texasba, idióta barátaival együtt, hogy átvegye az örökséget és felfedezze mit rejt a múltja. Csak, hogy nem ő az egyetlen életben maradt a Sawyer családból és az egykori helybeli gyilkosok sem örülnek annak, hogy a lány visszatért kis városukba.

A tovább mögött folytatom.

Kezdjük ott a dolgot, hogy valószínűleg már megkopott az emlékezetem a láncfűrészes filmeket illetően, hiszen van olyan epizód, amit már vagy 10 éve láttam, de mégsem rémlik, hogy valaha is Jed-nek hívták volna kedvenc dupla bőrarcú barátunkat. Szóval én itt már azt éreztem, hogy egy kis nyálcsík indul szegény Tobe Hooper és a korábbi készítők orcájába. Persze nem vészes változás ez, főleg az összképet figyelembe véve.

Most picit talán SPOILERES leszek, szóval csak ennek tekintetében tessék tovább olvasni.

Bőrpofa egy érző lélek, egy torz ember, aki nem azért gyilkol, mert gonosz, hanem a körülmények miatt, hogy megvédje családját, meg mert érzelmileg retardált. Valami ilyesmi lecsengést éreztem ebben a produkcióban. Mondjuk egy darabig becsülettel folyik a művér mindenfelé, ellenben a vége érzésem szerint meglehetősen giccsesre sikerült. A szegény Sawyer család megmaradt tagjai lemészárolták az egykori bűnöst, aki végzett felmenőikkel. Ha érzelmesebb fajta lennék valószínűleg még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam volna.

De mi ez kérem? Amennyire nekem rémlik a Bőrpofa-filmekben mindig ő volt a gonosz, nem pedig az áldozat. Persze a nagy horror gonoszok közül talán valóban ő az, aki a legemberibb, de miért kellett őt áldozatnak beállítani? Négyen dolgoztak a forgatókönyvön és ennél jobb nem jutott eszükbe? Mondjuk hülye kérdés, mert ezenkívül is csak sablonokat húztak elő az ingujjból. Gratulálnék is nekik, végül is az eredetiség az olyan buzis dolog.

Az előbb felsoroltak miatt érzem azt, hogy a láncfűrészes gyilkos története eléggé meg lett rágva, majd pedig idétlenül az asztalra köpve. Így pedig, mint a széria folytatása elég gáz.

Ellenben slasherként valóban szórakoztató lehet, hiszen akadnak véres részek és elég szépen oldották meg ezeket a jeleneteket, szerintem CGI-t sem használtak, vagy ha mégis akkor jár a taps, mert nem igazán vettem észre, pedig higgyétek el nagyon kiakartam szúrni. Ezzel nincs is baj.

A szereplők helyzete mondjuk már más tészta, bár nem butábbak az átlagos slasher karaktereknél, hiszen itt is meg van a néger srác, a hülye picsa, a picit szerethető főhősnő és a srác, aki az esőben is úgy öltözik, hogy lehessen látni a kidolgozott felsőtestét, a tüdőgyulladás meg kapja be - állítom ha Nemecsek Ernő gyúrt volna túl élte volna a hideg vizes kalandot, mert, aki izmos az valahogy mindig bírja a hideget.

Hozzá egyébként egy remekbe szabott balfasz jelenet is kapcsolódik, amikor hőseink ott hagyják az örökölt házban és csodálkoznak, hogy a vadidegen, ám de jó képű srác kirabolja őket. Komolyan mondom volt egy olyan érzésem, hogy az írók Barátok Közt epizód hatása alákerültek, bár talán ennél még ott is több logikát találunk.

A 3D hatás érdeke volt, igazából ahogy elnéztem nem sok helyen használták ki a benne rejlő lehetőségeket - a főcímnél, egy-két helyen a láncfűrész használatánál, meg Tania Raymonde lábainak megmutatásánál. Utóbbi színésznőnek egyébként örültem, csak sajnáltam, hogy ilyen buta karaktert kapott - nem is volt szimpatikus.

5 pont. Ennyi és nem több. Sima slasherként sem igen kapna többet, ha pedig szigorú lennék és nagyon Bőrpofa-fan, akkor talán még lejjebb is értékelném. Egyszer meg lehet nézni, de abban már nem vagyok biztos, hogy a 3D-s mozijegy árát is megéri.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.