Hartay Csaba költő, író és nem mellékesen Aranykalászos gazda blogján a Viharsarki Kattintóson jelent meg nemrég ez a bejegyzés, ami mint látjátok illik a blog profiljába.

A Szerző engedélyével közöljük, mehet a pacsi neki!

Ja! Lehet az eredeti poszthoz tovább ötletelni még, ha valamit úgy gondoltatok, hogy kimaradt, na meg a többi bejegyzés sem olyan rossz, bár azok már nem horror-humor témájúak, inkább "csak szimplán" humorosak...Ennyi! Íme tehát a szösszenet:

HORRORHÁZI KLISÉK

Minden este vihar van, másodpercenként öt villámlással.

Az elhagyatott háznak mocskos múltja van. Minimum gyerekeket kínoztak halálra az alagsorban, akiknek a szellemei játszani akarnak a frissen beköltözött, legkisebb családtagokkal.

A kisfiú kéri, hogy ne oltsa le apukája a villanyt elalváskor, de ő mégis megteszi, mondván, nincs mitől tartani ebben a szép, barátságos épületben.

Wes Craven neve nem ismeretlen a horror szakmában. Olyan nagysikerű alkotásokkal ajándékozott meg minket eddig is, mint a Sziklák szeme, Rémálom az Elm utcában széria, Sikoly széria. Mondanom se kell, hogy ezeknek a filmeknek a hatására egy csapásra elismert rendező lett. Mint látszik, belemélyült a tini horror típusába tartozó művek készítésébe, de azok közül is szerencsére a tűrhető darabokat köszönhetjük neki. De ezeken kívül foglalkozott más témájú filmekkel is, ennek egyik mintapéldánya, a Kígyó és szivárvány.

Egy antropológus, név szerint Dennis Alan, a Harvard Egyetemen tanít, de mind ez nem elég neki. Kimegy egy küldetésre, Haiti-re, hogy onnan egy különleges erővel bíró port elhozzon. A szerről úgy tartjákl, hogy képes a holtakat visszahozni a sírból az élők sorába. A kételkedő tudós megismerkedik a szigetvilág kultúrájával, rituáléival, valamint a zombi kultúrával.

Mindent elemészt a sötétség, az élők és a holtak között lebeg hősünk. Mivel nem hisz a zombik létezésében, így nagyon is kétkedve fogadja ezeket a mágiákat és a feltámasztást, de Haitin komoly benyomásban lesz része.

Van 7 perced? Akkor ajánljuk a figyelmedbe a Cargo című zombifilmet, amelyet az ausztrálok készítettek, név szerint Ben Howling és Yolanda Ramke.

Egy egész korrekt és ötletes filmecskéről van szó.

Colin Trevorrow, a Jurassic World rendezője a vágószobából kíván Kellemes Ünnepeket mindenkinek, ezzel a fotóval.

Gillian Flynn, Holtodiglan című regénye 2012 egyik legnagyobb sikere volt; egyrészt az év thrillerévé választották, másrészt több millió példányt adtak el belőle világszerte. Nem volt nagy meglepetés, hogy két évvel a könyv megjelenése után elkészült a filmadaptáció is. A rendező kiléte nem volt kérdéses, hiszen Flynn úgy „rendelkezett”, ha valamikor megfilmesítik a regényét, akkor a rendező csak David Fincher lehet. Fincher pedig ráért, így elkészült az év egyik legjobb thrillere.

David Finchert gondolom, senkinek sem kell bemutatni. Olyan műremekeket álmodott vászonra, mint a Hetedik, Harcosok klubja, Közösségi háló vagy a Tetovált lány (hogy csak párat említsünk). A rendező talán ebben a műfajban van a leginkább otthon: misztikus thriller, rendszerint több csavarral. A sajtóvetítéseken most az újságíróknak alá kellett írniuk egy titoktartási szerződést, amelyben azt vállalták, hogy a film fordulatairól a kritikáikban semmit sem árulnak el.

Mindjárt itt a Karácsony, a Blue-Zoo Animation csapata pedig gondolt azokra, akik ilyenkor sem vetik meg a bűnös, horrorisztikus élvezeteket. 

A tovább mögött Rory Cooke és Daniel Cripps alkotását találod, egy másfél perces kis ünnepi animációt. Jó étvágyat hozz.

Ha szereted a low-budget sci-fiket, amelyekben a horror is szerepet kap, akkor a Debug akár még egy jól eltöltött másfél órát is okozhat, ugyanis David Hewlett filmje ebben a kategóriában szeretne indulni, amolyan szegény ember Halálhajójaként. 

Mondjuk a Debugból hiányoznak a nagy nevek, hacsak nem Jason Momoa-t ide nem soroljuk.

A történet 6 fiatal hackerről szól, akiket egy különös űrhajóra vezényelnek ki, ugyanis a szerkezet meghibásodott és a fedélzeti számítógép tulajdonképpen életre kelt és többségében lemészárolta a hajón lévőket. Persze hőseink ezzel nincsenek tisztában, ezért merészkednek a fedélzetre, ahol aztán számukra is világossá válik, hogy a helyzet tarthatatlan, a gép ellen pedig nem egyszerű felvenni a kesztyűt.

Kimo Stamboel és Timo Tjahjanto a Macabre című horror rendezőiként lehetnek ismerős, idén azonban egy újabb filmmel hallattak magukról. A Killers inkább egy durvulós akciófilm, amelynek egyébként Gareth Evans, A rajtaütés rendezője is, a producere.

A sztori két sorozatgyilkosról szól, egy japán fickóról, aki az internetre tölti fel elkövetett szörnyűségeit és egy másik indonéz srácról, aki utánozni kezdi őt. A két férfi között egy fajta versengés alakul ki, ami igazán durva módon bontakozik ki.

Micsoda bizalomgerjesztő cím. Főleg, ha a cápás filmeket is bírod. A Shark Killer Sheldon Wilson soron következő filmje, ami mondjuk inkább egy akciódarab  lesz, mintsem horror, de a cápák miatt beszorítjuk a kínálatba.

A történet rém egyszerű, adott egy sármos faszi, Chase Walker, aki hatalmas csajozógép, amellett pedig cápákat öldös ha kell, mert, hogy ilyen fasza gyerek.

Egy alkalommal a testvére menyasszonyával kell együtt dolgoznia, a csinos Jasminenel, a feladat során pedig képbe kerülnek a cápák, egy drága gyémánt és egy rosszarcú bűnöző is, utóbbi pedig Jasmine-t is elrabolja, Chase pedig a lány kiszabadítására indul, útját pedig lövöldözések és vérszomjas cápák szegélyezik.

A 2007-ben bemutatott [REC] című spanyol kézi-kamerás horror igencsak közel áll a szívemhez. A film elképesztően egyszerű történettel operált, azonban a kivitelezés az alacsony költségvetés ellenére pazarra sikerült. Igazi adrenalinpumpáló, ijesztő jelenetekkel tarkított menekülős zombi film lett, amit még az amcsik is újraforgattak Karantén címen. 

Ahogy az lenni szokott, a sikeres első részt folytatás is követte, ami nekem már nem igazán nyerte el a tetszésem. Technikai szempontból ezzel se volt baj, hiszen akadtak véres képsorok és a found-footage stílus is ötletesen lett kihasználva, azonban a sztorit sikerült erőltetett módon továbbszőni és a cselekményt is számtalan logikai baki csúfította.

Kis idő múlva érkezett is a 3. rész, na, ez már kihúzta nálam a gyufát! Itt a készítők már parkolópályára állították a kézi-kamerás bemutatásmódot és a történetet is elvitték egy nagyon rossz irányba, azaz folytatták a "cseppfolyós sátán" szálat, ezen felül pedig néhány rossz poént is belecsepegtettek a végeredménybe.

Most pedig itt a 4. felvonás. Megmondom őszintén, én csak annyit vártam tőle, hogy az izzadságszagú harmadik epizódnál legyen összeszedettebb és kerülje a humorizálást. Ezeknek meg is felelt az alkotás, de azért ne együk olyan forrón azt a bizonyos kását!

Egész nagy elvárásokkal ültem neki az Asmodexia-nak. Egyrészt azért, mert egy spanyol filmről beszélhetünk, ez pedig ok lehet arra, hogy valami bekerüljön a bizalomkörébe, akár látatlanba is. Másrészről pedig a beharangozott ördögűzős téma is felkeltette az érdeklődésemet.

Más kérdés, hogy azért az ördögűzős filmeknek baromi nehéz dolguk van. Ez a zsáner olyan, amelybe nehéz jót alkotni és ha az etalonról beszélünk akkor sincsenek viták, egyértelműen mindenkinek az 1973-as remek ugrik be. Slasherek esetében például azért más a helyzet, ott egy kicsit lehet vitatkozni, hogy Krueger, Voorhees vagy ne adj isten Myers filmjei a legjobbak. 

Marc Carreté filmje a többiekhez hasonlóan nem ér az etalon közelébe, sőt talán kicsit lassabb és unalmasabb még az átlagnál is, ugyanakkor mégis akad benne egy kis csavar, ami kiemelheti a sokaságból és egyedivé teszi.

A történet egy idősebb fickóról és a vele zarándokló unokájáról szól, akik Barcelona környékét járják és ördögűzéssel keresik a kenyerüket. Mondjuk ez így túlzás, inkább csak segítenek, ahol tudnak és az elbeszéléseikből úgy tűnik ki, hogy már nincs is sok idejük, hiszen a gonosz eljöveteléig már csak napok vannak hátra. Hőseink azonban rendületlenül teszik a dolgukat és bíznak a legjobbakban.

Jöjjön még egy előzetes a [REC] nagyon várt, 4. részéhez. Paco Plaza és Jaume Balaguero annak idején az első résszel megmutatták, hogyan is lehet igazán ütős kézikamerás horrort csinálni, majd a folytatás sem volt kutya - szerintetek helye is van mindkettőnek a legjobbak között.

A harmadik rész Paco Plaza kezébe került és teljesen új vonalon indult el, sokan utálták, néhányan elviselték, még kevesebben meg imádták.

A 4. rész viszont ismét Balaguero elképzelései szerint készült és visszatérünk a gyökerekhez, legalábbis, ami a történetvonalát illeti. Az előzetes a tovább mögött, csak nagyoknak.

Szerintem egész jó lett. A filmmel kapcsolatos eddig posztokat itt találod.