Asmodexia (2014)
Ördögűzés, spanyol csavarral
Egész nagy elvárásokkal ültem neki az Asmodexia-nak. Egyrészt azért, mert egy spanyol filmről beszélhetünk, ez pedig ok lehet arra, hogy valami bekerüljön a bizalomkörébe, akár látatlanba is. Másrészről pedig a beharangozott ördögűzős téma is felkeltette az érdeklődésemet.
Más kérdés, hogy azért az ördögűzős filmeknek baromi nehéz dolguk van. Ez a zsáner olyan, amelybe nehéz jót alkotni és ha az etalonról beszélünk akkor sincsenek viták, egyértelműen mindenkinek az 1973-as remek ugrik be. Slasherek esetében például azért más a helyzet, ott egy kicsit lehet vitatkozni, hogy Krueger, Voorhees vagy ne adj isten Myers filmjei a legjobbak.
Marc Carreté filmje a többiekhez hasonlóan nem ér az etalon közelébe, sőt talán kicsit lassabb és unalmasabb még az átlagnál is, ugyanakkor mégis akad benne egy kis csavar, ami kiemelheti a sokaságból és egyedivé teszi.
A történet egy idősebb fickóról és a vele zarándokló unokájáról szól, akik Barcelona környékét járják és ördögűzéssel keresik a kenyerüket. Mondjuk ez így túlzás, inkább csak segítenek, ahol tudnak és az elbeszéléseikből úgy tűnik ki, hogy már nincs is sok idejük, hiszen a gonosz eljöveteléig már csak napok vannak hátra. Hőseink azonban rendületlenül teszik a dolgukat és bíznak a legjobbakban.
Spoilerek nélkül kicsit nehéz írni a filmről, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a végén akad egy olyan csavar, amit már a játékidő előrehaladtával sejteni lehet, végül pedig elégedetten csettinthetünk, hogy csak megérte végigvárni és kis túlzással szenvedni az előzményeket.
Oké, a szenvedés túlzás, de az egész izgalmas kezdés után kicsit leülnek a történések és a folytatásban nem igazán az akció dominál. Megismerünk a nagyapán és az unokán kívül még néhány karaktert, akiket először nem is igazán tudunk hova tenni, de ez ilyen, a szálak a legvégén érnek össze.
Carreté persze igyekszik fenntartani a figyelmet, amit tényleg a látszólag kuszasággal tud elérni, mondjuk akadnak "rémisztőbb" jelenetek, de ezek tényleg inkább csak idézőjelesek és nem fogod összefosni a fotelt. Az a fajta feszültség is hiányzik, ami mondjuk Az ördögűzőben megvan. A technikai megvalósítás viszont korrekt, a maszkok és a véres részek sem rosszak.
Egy szó, mint száz az Asmodexia egyáltalán nem tökéletes, viszont próbál új színt vinni a zsánerbe, amiért a piros pont jár. Ha pedig a lassabb, nem túl lendületes filmeket is bírod, akár még a várakozásaid is találkozhatunk a film nyújtotta élményekkel.
5 pontnál azonban nem tudok többet adni, ütős csavar ide vagy oda.
A feliratot köszönjük szépen kedvenc fordítónknak, Pedronak.
Címkék: 2014 5/10 spanyol film ajánlókA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
