Az eredeti tervek szerint 2016 novemberében már szétcsapta volna a vásznakat kedvenc óriásmajmunk, King Kong, azonban a Legendary Pictures gondolt egyet és tolt a premierdátumon, így csak 2017. november 10-én jön a produkció, legalábbis a tengerentúli mozikba.

Hivatalosan mostantól Kong: Skull Island címen illik emlegetni a projektet, amely majd 3D-s és IMAX 3D-s vetítést is kap.

Hoppá! Hétfő van, ez pedig azt jelenti, hogy ismét itt a heti horrorlista a TV-s felhozatalról. 

A világ leghíresebb vámpírja, Drakula idén, újra tiszteletét tette a mozivásznakon. Azonban most nem egy újabb vérbő és ijesztő horror keretein belül, hanem egy fantasy elemekkel szőtt akció-kalandfilmben. 

A Universal stúdió klasszikus figurájának feltámasztására 70 millió dollárt tapsolt el, ami nem kevés pénz, így a készítők nem is kockáztattak sokat. 

A történet igazi sablongyűjtemény, ami semmi újdonságot nem tartalmaz. Erdélyt megtámadják a törökök, mire a híres karóba húzó, Vlad szörnnyé változik, hogy megmentse birodalmát és családját.

Ebben az egy mondatban nem dióhéjban ismertettem a sztorit, hanem a komplett forgatókönyvet firkantottam le, és ez nem vicc. A film tulajdonképpen a '92-s Drakula első 5 percének a másfél órásra duzzasztott változata. Bár, ezzel nem is lenne baj, ha a karakterek kellőképpen el lettek volna mélyítve és a bonyodalmat is precízen bemutatja a szkript. 

Ehelyett azonban kapunk egy elképesztően elnagyolt és kidolgozatlan látványparádét, ahol a figurák 2 dimenziós papírmasé bábuk és a cselekményt számtalan helyen logikai buktatók kövezik ki. Pedig a főszereplő, Luke Evans nem volt rossz választás Drakula szerepére, a fickó próbálkozik is, hogy valamelyest emlékezetessé és átélhetővé tegye a herceg drámáját, viszont a forgatókönyv erősen meggátolta ebben.

Philip K. Dick története szolgáltatta az alapot Az elhagyott bolygó című filmhez, az íróról pedig érdemes tudni, hogy jó néhány hasonló ötletadó novellát, regényt írt. Az Emlékmás, a Különvélemény, a Next - Holnap a múlté, de a Sorsügynökség is Mr. Dick írásaiból született, így Dan O'Bannon jó alapanyagot választott.

2078-ban járunk a Sirius 6B nevű bolygón, ahol egykoron virágzó élet folyt, egy remekül működő kolónia kapott helyet és ércbányászaton dolgoztak, mivel az anyaföldön az ehhez hasonló energiaforrások elfogytak. Az emberi kapzsiság azonban a Sirius bolygón is megvetette a lábát, hiszen miután kiderült, hogy az érc radioaktív a bányászok többsége megálljt parancsolt, azonban a gonosz cég ezt nem engedte és immáron több éve tart a háború a mára már kietlenné vált űrpokolban.

Két fél áll szemben egymással és úgy tűnt a háborút a szövetségeseknek sikerül megnyerniük, hiszen kifejlesztették a sikoltókat, amelyek egyfajta modern vagy ha tetszik okoskardként működnek. A cél az volt, hogy véget vessenek a háborúnak, azonban a bánya emberei nem tették le a fegyvert a harc tovább folyt és mint kiderül, a sikoltók is önálló életre keltek, reprodukálják magukat és egyre fejlettebbé válnak, a céljuk pedig az, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül végezzenek a bolygón lakó emberekkel, bármi áron. Eközben a két fél már a békén próbál dolgozni, de a robotlények ezt igazán megnehezítik.

Kicsit Terminátoros a sztori? Nem csoda, hiszen az alapanyag hasonló, Cameronék is olvasták Dick novelláját.

A tovább mögött folytatom.

Carly, Nick, Wade, Paige, Blake és Dalton úton vannak egy focimeccsre, éjjelre azonban letáboroznak, a gond viszont az, hogy a kocsit valaki az éj leple alatt megrongálta. Így ketten közülük a közeli településre Ambrose-ba látogatnak, hogy helyre pofoztassák a járművet.

Mivel várni kell a kocsihoz szükséges ékszíjra, ezért a párocska ellátogat a város nevezetességébe, a panoptikumba, ahol élethűbbnél élethűbb viaszfigurákat csodálnak meg. Viszont miután jobban körülnéznek a városban, észreveszik, hogy van egy autó, aminek betörték a lámpáját, pont úgy, mint az övékét.

A párocskának menekülnie kell, miközben rádöbbennek a szörnyű igazságra, itt szinte mindenki viaszból van. A többiek úgy döntenek, hogy megkeresik eltűnt társaikat, miközben rájuk is ugyanilyen veszélyek leselkednek. A kis csapatnak közös erővel az a feladata, hogy nehogy ők is viaszbábuként végezzék.

Emlékszem nem is olyan régen még, mint egy falat kenyérnek úgy örültem, ha egy újabb földönkívülis sci-fi tűnt fel a radaron, az elmúlt időszakban viszont mint a gomba eső után úgy szaporodtak el a hasonszőrű alkotások, amelyek között mondjuk tényleg akadnak ügyesebb próbálkozások, de a ganéból is kijut.

A The Encounter majd jövő nyáron érkezik és természetesen a kategória jelöltje, a témát pedig kézikamerás előadás módban nézhetjük majd. Az előzetes szerintem kicsit lapos, de lehet csak most olyan hangulatomban vagyok, hogy hidegrázást kapok a kézikamerás filmektől.

Az ötletgazda egyébként az a Robert Conway, akitől tavaly az Exit to Hellt láthatta a közönség, mondjuk állítólag egy meglehetősen gyenge alkotásról beszélhetünk, amelyben Kane Hodder kapta a főszerepet. 

A kérdés már csak az, hogy Conwaynek sikerül-e szintet lépnie, a tovább mögötti előzetes talán választ ad a kérdésre. A poszter szintén ott lapul, na az mondjuk egész pofás.

A rendszeres látogatók már valószínűleg észrevették, hogy a blogon általában az újabb horror produkciókat mutatjuk be, de azért néha-néha egy-egy régebbi darabot is előveszünk. Ezúttal pedig tényleg meglehetősen visszanyúltunk a rég volt időkbe, ugyanis egy 1954-es "horrorral" készültem.

A filmkészítők fantáziáját manapság is meglehetősen megmozgatják az óriás állatos horrorfilmek, amelyeknek se szeri, se száma, hiszen évről évre érkeznek az újabb szörnyűséges lények. Nos ez a dolog régen sem volt másképpen, hiszen már az '50-es években, sőt azt megelőzően is forgatták óriás, gonosz állatokkal készült produkciókat, elég csak az 1933-as King Kongra gondolni, de megemlíthetjük Godzilla nevét is, aki szintén '54-ben tombolta végig Japánt. Sőt csak az érdekesség kedvéért említeném meg, hogy őket egymásnak is eresztették egy alkalommal.

Az Ők! készítői azonban az előbb említetteknél veszélytelenebb állatokból, a hangyákból csináltak, okos és erőszakos szörnyszülötteket.

Történetünk elején az Új-Mexikói sivatagban járunk, ahol néhány járőr egy egyedül bóklászó kislányra talál, majd egy lakókocsira, amelyet meglehetősen szétromboltak. A nyomozás természetesen megkezdődik, hiszen a rend őrei meglehetősen tanácstalanok. Két főhősünkben meg is születik az elhatározás, hogy meglátogatják a közelben lévő, bolttulajdonos ismerősüket, hátha ő látott valamit, ám mire az üzlethez érkeznek, már csak a tulajdonos holttestére bukkannak és a lakókocsihoz hasonlóan lerombolt bolt maradványaira. A két helyszínben az a közös, hogy a támadó, mintha a cukorkészletet dézsmálta volna meg és mindkét esetben érdekes nyomokat hagyott maga után.

A tovább nyomozások során aztán viszonylag hamar kiderül, hogy a gaztett elkövetője egy csapat óriáshangya, akik az atombomba-kísérletek helyszínén, a sugárzás következtében mutálódtak és immáron több ezren vannak és csak arra várnak, hogy átvegyék az uralmat a Földön.

Bírod a gonosz gyerekeket felvonultató filmeket? Akkor lehet, hogy a The Culling neked való lesz. Rustam Branaman második nagyfilmje - az első a Project Solitude volt, de a Kölcsönkenyér visszajár forgatókönyve is az övé volt még 1997-ban - ugyanis egy megátalkodott 7 éves kislányról szól, aki annyira gonosz, hogy a Mikulás virgácson kívül semmit sem adna neki.

A szóban forgó  leányzóba pedig néhány fiatal fut bele, akik egy hosszú hétvégét szeretnének eltölteni bulizással és egyéb sablonos dolgokkal, azonban amikor az útszélén rátalálnak a kishölgyre úgy döntenek, hogy hazaviszik, de a döntés hibásnak bizonyul, hiszen ezt követően szörnyű dolgok történnek hőseinkkel.

Az idei év horrorfilmek szempontjából számomra kiábrándító volt. Nagyon kevés minőségi alkotást láttam, viszont  annál több igénytelen tucatmozival találkoztam. Be kell valljam, nekem még a The Babadook se igazán tetszett, bár az a maga módján azért ötletes volt. 

De miért is hoztam fel azt az ausztrál szösszenetet egy amerikai alkotás kapcsán? Azért, mert a Starry Eyes-t a meséskönyvből kiszabaduló rémalakhoz hasonlóan több helyen is 2014 egyik legjobb horrorának titulálták. Így nagy elvárásokkal ültem le televízióm elé, mindjárt kiderül, ezeket teljesítette e a film.

Történetünk főszereplője egy pincérlány, aki szeretne színésznő lenni, mégpedig Hollywoodban. Ezért szabadidejében meghallgatásokra jár, de nincs szerencséje. Egy nap viszont ellátogat egy horrorfilm szereplőválogatására, ahol a castingosok meglátnak valamit a lányban. Hősnőnk szeme fel is csillan, azonban ahogy egyre közelebb kerül hozzá a szerep, élete egyre durvábban kezd összekuszálódni.

Egy diák életében a nyári szünet az egyik legvarázslatosabb dolog, az időszak, amit már szeptembertől lehet várni, egészen a tanév végéig. Azt követően pedig beindul a nagybetűs élet, a bulik, a csajozás, a pasizás, az önfeledt kikapcsolódás és persze a pihenés. 

Ideális esetben a nyár ilyen, a Dark Summer főhőse, Daniel számára azonban az egész hirtelen mélytorkos szopóággá változik, amikor egy kis csínytevés miatt házi fogságra ítélik a rend éber őrei. Egész nyáron nem hagyhatja el a házuk környékét és Monával kis szíve nagy szerelmével sem találkozhat.

Azonban amikor Daniel muterja elutazik egy hosszabb üzleti útra, akkor valamelyest kinyílik a szabadság kapuja, viszont ezt követően sem lesz minden fenékig tejfel, ugyanis a házban különös dolgok történnek, megmagyarázhatatlan jelenségek, amelyek egészen nyugtalanítóak. 

Timo Vuorensola nem is olyan túl régen rajongói összefogásnak és pénznek köszönhetően tető alá hozta az Iron Sky-t, ami egy egész szórakoztató és igényes produkció volt. Nem biztos, hogy a folytatást érdemlő fajtából, de, aki szereti az agymenéseket, az biztos örül annak, hogy a folytatás is tervben van.

A folytatás pedig korábban már kapott egy előzetest, abban Hitlert láthattuk dinóháton, most viszont Jézus Krisztus kapja a főszerepet, meg két jó pofa gépfegyver.

A zombihódok után úgy tűnik, hogy nem igazán van megállás, ugyanis Ausztráliában is beindultak az agytekervények és egy igazán eszement dolgot sikerült tető alá hozni. A Waterborne már július óta szerepel különböző filmes fesztiválokon és jó néhány díjat is bezsebelt.

Egy ausztrál rövid horrorról van szó, amelyben zombikenguruk kapják a főszerepet, akik rátámadnak egy rangerre. Ez pedig már önmagában is zseniálisan hangzik .Sajnos mozgókép formában egyelőre nem érhető el a rövidfilm, viszont a tovább mögött még akad néhány kép.

Állítólag egy közönség kedvencről van szó, ami technikailag is ügyesen lett összerakva.

John de Bello mindenre elszánt paradicsomai 1978-ban követték el első orvtámadásukat a filmrajongók ellen. Az erősen B beütésű film egy igazi agymenés volt, aminek humorát leginkább az Airplane! és Csupasz pisztoly filmekéhez lehet hasonlítani.

10 évet kellett arra várni, hogy sikerüljön összegereblyézni egy folytatásra valót, és a siker nem maradt el. Sőt egy lapáttal még sikerült is rátenni a korábbiakra, hiszen tény, hogy a 2. részben sokkal kevesebb a hatalmas guruló paradicsom, de kiforrottabb és szórakoztatóbb elődjénél. Ráadásul az ifjú George Clooney is főszerepet kapott benne és hiába agyament és olcsó az egész, nem kell letagadnia, hogy egykor ilyen fércművekben is szerepelt.

A történet szerint néhány évvel a nagy paradicsom incidens után járunk. Az Államokban betiltották a paradicsomot és a többség fél is a vérvörös zöldségektől. A pizzériák azonban túlélték a változást, mert habár illegálisan hozzá lehet jutni a paradicsomhoz, természetesen dílereken keresztül, a belőlük készült szósz helyett a mogyorókrémes, gumimacis, cukros és különféle már hangzásra is émelyítően édes változatok terjedtek el. Az első részben megismert hős katona Wilbur Finletter egyébként pont egy pizzériát üzemeltet unokaöccsével Chaddel és annak haverjával Mattel.

Azt azonban ők sem sejtik,hogy a városban tevékenykedik a szörnyen gonosz Gangreen professzor, akinek eltökélt szándéka, hogy a paradicsomok segítségével leigázza az általa oly gyűlölt emberiséget. Ehhez pedig laboratóriumában kifejleszti a paradicsomembereket, akik első ránézésre pont úgy néznek ki, mint bárki más, de legbelül érző paradicsomok, akik bosszúra szomjaznak.