Philip K. Dick története szolgáltatta az alapot Az elhagyott bolygó című filmhez, az íróról pedig érdemes tudni, hogy jó néhány hasonló ötletadó novellát, regényt írt. Az Emlékmás, a Különvélemény, a Next - Holnap a múlté, de a Sorsügynökség is Mr. Dick írásaiból született, így Dan O'Bannon jó alapanyagot választott.

2078-ban járunk a Sirius 6B nevű bolygón, ahol egykoron virágzó élet folyt, egy remekül működő kolónia kapott helyet és ércbányászaton dolgoztak, mivel az anyaföldön az ehhez hasonló energiaforrások elfogytak. Az emberi kapzsiság azonban a Sirius bolygón is megvetette a lábát, hiszen miután kiderült, hogy az érc radioaktív a bányászok többsége megálljt parancsolt, azonban a gonosz cég ezt nem engedte és immáron több éve tart a háború a mára már kietlenné vált űrpokolban.

Két fél áll szemben egymással és úgy tűnt a háborút a szövetségeseknek sikerül megnyerniük, hiszen kifejlesztették a sikoltókat, amelyek egyfajta modern vagy ha tetszik okoskardként működnek. A cél az volt, hogy véget vessenek a háborúnak, azonban a bánya emberei nem tették le a fegyvert a harc tovább folyt és mint kiderül, a sikoltók is önálló életre keltek, reprodukálják magukat és egyre fejlettebbé válnak, a céljuk pedig az, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül végezzenek a bolygón lakó emberekkel, bármi áron. Eközben a két fél már a békén próbál dolgozni, de a robotlények ezt igazán megnehezítik.

Kicsit Terminátoros a sztori? Nem csoda, hiszen az alapanyag hasonló, Cameronék is olvasták Dick novelláját.

A tovább mögött folytatom.

Az a helyzet, hogy a Screamerst egyáltalán nem vádolhatjuk azzal, hogy rohamtempóban folynak benne az események, hiszen egy meglehetősen lassan csordogáló, néha már-már unalmasnak tűnő darabról van szó, ami azért mégsem esik ebbe a hibába, hiszen egészen pazar látványvilággal és hangulattal dolgozik. Nem mondom, hogy mindent kihoztak a történetből, mert néha mintha megpróbálnának elveszni a részletekben és talán pont ettől lesz a tempó is csigákat megszégyenítő, de talán pont emiatt tud beszippantani a hangulat. Ennek az érmének is két oldala van.

Mindenesetre én egy percig nem unatkoztam, hanem érdeklődve vártam, hogy ugyan mi sül ki ebből az egészből és érdemes várni, hiszen a hajrá még a lassabb tempóért is kárpótol minket.

Színészek terén sem lehet okunk panaszra. Peter Weller - mondjuk nekem ő mindig is Robotzsaru lesz - teljesen rendben van, a többiek pedig jól asszisztálnak neki, így nem érheti szó a casting ház elejét sem. 

A sikoltozók pedig baromi jók, nem szeretnék spoilerezni, de ahogy haladunk előre a történetbe egyre több változatukat látjuk és ismerjük meg a főszereplővel együtt és a Terminátor hatás abszolút meg lesz, de nem úgy, mint a Cameron film esetében, hiszen ott inkább az akció dominál, itt pedig abból sem szenvedünk hiányt, de mégsem arra lett kihegyezve a történet.

A film vérbőnek sem nevezhető, de igazából ezt sem hiányoltam, ugyanis a már említett dolgok, a jól megírt párbeszédek feledtetik ezt vagy csak annyi a titka az egésznek, hogy az ember tizen pár évesen megnéz egy filmet, ami akkor lenyűgözi, utána pedig egyszerűen baromi jó nosztalgia hangulata van az egésznek és a szembeötlő hiányosságokat sem veszi észre és talán nem is akarja.

A rendezést amúgy Christian Duguay rendezte, a kanadai úriember Cronenberg Agyfürkészőinek folytatását dirigálta korábban, de mondjuk a Wesley Snipesos A harc mestere is az ő munkája volt.

8 pontnál kevesebbet nem tudok adni Az elhagyott bolygóra, talán ha most láttam volna először, de a régi kedvencekkel jó fej módon szokás bánni, meg egyébként is, baromi jó volt újra nézni a sikoltók mesterkedését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.