Horrorházi klisék - Hartay Csaba vendégposztja
Hartay Csaba költő, író és nem mellékesen Aranykalászos gazda blogján a Viharsarki Kattintóson jelent meg nemrég ez a bejegyzés, ami mint látjátok illik a blog profiljába.
A Szerző engedélyével közöljük, mehet a pacsi neki!
Ja! Lehet az eredeti poszthoz tovább ötletelni még, ha valamit úgy gondoltatok, hogy kimaradt, na meg a többi bejegyzés sem olyan rossz, bár azok már nem horror-humor témájúak, inkább "csak szimplán" humorosak...Ennyi! Íme tehát a szösszenet:
HORRORHÁZI KLISÉK
Minden este vihar van, másodpercenként öt villámlással.
Az elhagyatott háznak mocskos múltja van. Minimum gyerekeket kínoztak halálra az alagsorban, akiknek a szellemei játszani akarnak a frissen beköltözött, legkisebb családtagokkal.
A kisfiú kéri, hogy ne oltsa le apukája a villanyt elalváskor, de ő mégis megteszi, mondván, nincs mitől tartani ebben a szép, barátságos épületben.
Villanyoltás után is műtermi fény marad a gyerekszobában, minden szépen látszik, tárgyak mozdulnak, elektromos kütyük indulnak be, hiába nincs bennük elem vagy ki vannak húzva a konnektorból.
Van egy befalazott, titkos szoba a nagy házban.
Valahonnan vér csöpög. A hűtő alól is vér folyik. Mire az anya odahívja a többieket, már nincsenek ott a vörös tócsák. Á, semmi, biztos csak képzelődöm – mondja zavartan.
A család egy tagja megőrül. Ásni kezd vagy csákányozni, éjjel, vad arckifejezéssel. Tetteire nincs magyarázat.
A család legkisebbje véres gyilkosságokat rajzolgat szabadidejében. Ha rákérdeznek, hogy ez meg mi, csak mosolyog.
A legvészjóslóbb zene akkor erősödik fel, amikor semmi szörnyű nem történik, mindössze az anyuka kicsit erősebben csukja be a konyhai vitrin ajtaját.
Mindig a legnagyobb pofájú szereplő könyörög a legjobban az életéért, ha testet ölt a gonosz, és lesújt.
Az egész kisváros tisztában van azzal, hogy ez a ház maga a nagybetűs ÁTOK, mégis senki se mondja meg a lakóknak, hogy azonnal pakoljanak, csak udvariasan mosolyognak, ha összetalálkoznak velük a helyi szupermarketben.
Árnyak vonulgatnak hang nélkül a folyosón.
Mindig van egy nyakon vágni való kamasz a családban, aki további bonyodalmakat okoz ostoba makacsságával.
Mindenkinek nehezen megy a beilleszkedés az új környezetbe, ráadásul a titokzatos horrorház miatt aludni sem tudnak, mégis erőltetik a további ittlétet, mindenáron a végkifejletig.
Minimum egy szereplőt (naná, hogy a családfőt) nem lehet meggyőzni, hogy azonnal takarodjanak a környékről, ezért mindenki kénytelen maradni addig, amíg valami sötét erők nem gyilkolásszák halomra a családot.
A fürdőszobában mindig para van. Ha a szereplő kezével letörli a párás tükröt, mögötte láthatóvá válik egy véres zombifej, hasító zenével.
A kamasz, amint alámerül a kádban, máris ordít a zene, és valami földöntúli erő miatt képtelen lesz kiemelkedni a vízből, majdnem megfullad, de éppen nem.
Ha víz nincs is a házban, a csapokból azért vér még csöpög.
Olyan ajtókat nem lehet kinyitni, amelyiken zár sincs valójában.
A környéken lakó helyes csávó valójában egy tömeggyilkos, aki évek óta orruknál fogva vezeti a zsarukat.
A házban a beköltözés óta szarakodik az áram.
Minden indokolatlanul nyikorog, kinyílik, becsukódik, természetesen magától.
A helyi pap szerint csak az ördögűzés segítene, de ő nem vállalja, köszönés nélkül elhajt a háztól.
A család legkisebb tagja látja szellemeket, de a szülők kiröhögik.
A spirituális szó egyre többször hangzik el a filmben.
Egy rosszarcú idegen titokzatosan odaveti a család egyik hazatérő tagjának, hogy azonnal költözzenek el a házból. Az illető személyére nem derül fény, többet nem bukkan fel a filmben.
A ház padlásán, pincéjében mindig 3456 régiség tornyosul, amelyekből egy-kettő valahogyan majd választ ad a rejtélyekre.
Mindig van egy füzet mindenféle okkultista jelekkel és titkosírással.
Nincs mese, a gyerekeknek rituálét kell tartaniuk.
Amikor a nagymellű kamaszlány magából kikelve ordít, hogy ez a ház GONOSZ, a szülei lekevernek neki egyet.
Hiába játszódik napjainkban a történet, a házban egy 1958-ban gyártott bakelittelefon csörög, lehetőleg éjjel. A vonal másik végén általában szuszogás és hörgés hallatszik csak, nagyon félelmetes.
Az udvaron is osonnak fekete alakok.
A család nem ússza meg áldozatok nélkül. A meghipnotizált kislány leugrik a háztetőről, a kisfiú nem tud úszni, mégis önszántából ugrik a tóba. Az anya felveszi a harcot a gonosszal, túléli, de több vér folyik el, mint egy középkori csatamezőn.
A film végén a háztól jó messzire menekült családfő karjaiban a legkisebb gyerekét tartja, aki a sebesülésektől ájultan lógatja fejét, de lélegzik, túlélte.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.