M. Night Shyamalan a Hatodik érzék és a Sebezhetetlen sikere után újra egy izgalmas témához nyúlt. Jelek című filmjét 2002-ben mutatták be a mozikban, és egyesek szerint ez az indiai származású rendező legutolsó jó filmje. Én ezzel nem értek egyet, de azzal igen: ez a műve is kitüntetett figyelmet érdemel, az évad egyik legjobb mozija volt.

Az előmunkálatok is érdekesek voltak. Már a Sebezhetetlen rendezése alatt új ötleteket gyűjtött Shyamalan egy új filmhez. Erről így vélekedett a rendező: "Azelőtt amint egy jó ötletem támadt, rögtön papírra vetettem. Ma már legalább nyolc belső szűrőn kell átjutnia a véglegesítésig" - magyarázza.

Forgatókönyveit kialakult kritérium-rendszer alapján mérlegeli: "Egy ötletnek értelmet, izgatott várakozást, érzelmeket és emberséget kell közvetítenie. Mindenki számára érthető és átélhető, egyetemes üzenetet kell hordoznia, legyen a néző akár Indiában, Japánban vagy Philadelphiában.”

A rendező ragaszkodott Mel Gibsonhoz, amit azzal magyarázott, hogy nagyon tetszett neki A halálos fegyverben bemutatott öngyilkossági kísérlete. Érdekesség még, hogy a filmhez 34 trailer-változat készült, ezután találták meg a megfelelőt.

A film történetét ismét a Shyamalan álmodta meg. Egy kisvárosban furcsa gabonajelek jelennek meg egy farmon. A föld gazdája Graham Hess (Meg Gibson), aki két gyermekével és fivérével lakik ott. A feleségét nem rég elvesztő pap és családja furcsa jelekre lesznek figyelmesek. Az elején azt gondolják, emberek szórakoznak a gabonaföldeken, de hamarosan egészen másra kezdenek gyanakodni.

Folytatás a tovább mögött.

Csabi87 már írt régebben egy elég pozitív kritikát egy jónak ígérkező magyar zombiregény sorozat A Holtak világa első részéről, A jóslatról és a szerzőpárossal is készített egy remek interjút.  Ennek a kiegészítő kötete ez a rövid olvasmány, amelyet a szerző jóvoltából kaptam kézbe. Ezúton is köszönöm szépen!

Kozma András készült az apokalipszisre, így nem érte váratlanul, amikor egyik napról a másikra az egész világot élőhalottak özönlötték el. Egy ideig szülőházában húzta meg magát régi barátjával, és annak húgával, de egy idő után ide is betörtek a zombik, menekülésre kényszerítve őket. Megtudhatjuk, milyen tervekkel állt elő Andris a túlélés érdekében, hogy jutott el az első kötetben megismert laktanyába és hogy mit élt át a „világvége” kezdete alatt.

A tovább mögött folytatom.

Igazi oldschool hangulatot teremtett Stevan Mena a Malevolence-szel a 2000-es évek elején. Első rendezése volt ez a film, és bár nem alkotott maradandót, de azért tisztességes munkát végzett. Érezhető volt, hogy rajong a műfajért, és afféle tiszteletadás ez a film a 80-as évek klasszikusai előtt.

A mindössze 6 éves Martin Bristol-t elrabolják saját házuk udvaráról. A fiú sosem kerül elő. Új apja egy elmebeteg gyilkos, aki belőle neveli ki utódját. 10 évvel később egy bankrablás elkövetői menekülnek a rendőrök elől, túszul ejtve egy családot is. Egy elhagyott erdei házban húzzák meg maguk, nem is sejtve, hogy brutális sorozatgyilkos leselkedik rájuk az épület sötét sarkaiban.

A folytatásért kattintsatok a továbbra.

Szürreális Behemoth dal a Sátánról.

El is érkeztünk az utolsó Tremors epizódhoz, már, ami ugye a filmeket illeti. Korábban már írtam, hogy nekem ez a rész eddig teljesen kimaradt és így utólag az a helyzet, hogy nem is veszítettem túl sokat, hiszen még önmagában egynek elmegy a film, de a sorból sajnos kilóg és habár akadnak benne jó megoldások és ötletek, azért elég gyatra lett.

A készítők az ezt megelőző három részben nagyjából minden puskaporukat ellőtték, hiszen szörnyek a föld alatt és felett is támadtak, sőt legutóbb ugye a levegőt is meghódították valamelyest. Amikor pedig egy stáb odajut, hogy kimeríti az ötletei java részét, akkor Jolly Joker-t húznak elő és visszamennek a múltba (néhány esetbe mondjuk a jövőbe). A megoldás előnye, hogy tényleg bármikor elő lehet varázsolni az ingujjból, a hátránya pedig talán az, hogy sablonos és esetleg még el is üt a megszokottól. Esetünkben pedig szerintem pont ez történik.

A sztori szerint 1889-ben járunk Perfection városában, ami ekkor még a Rejection (Kővágó volt azt hiszem a fordításban) nevet viseli. A helyiek a közelben lévő bányától és az ott dolgozóktól várják a megváltást, amire egyébként van is esély, ám ekkor beüt a ménkű. A bányászok elkezdenek elhullani, egész sokan, az egyik túlélő szerint pedig valamiféle szörny pusztítja a jó munkásembereket. A még néhány életben maradt vájár azon nyomban odébb áll, csak úgy, mint a városka néhány lakója, így hát Rejection egész hamar leépül és "szellemvárossá" válik, a pár ember, aki kitartott pedig szintén feladni látszik a dolgot.

Ekkor azonban megjelenik a bánya tulajdonosa, akihez nagy reményeket fűznek Rejection lakói, úgy vélik, majd ő segíthet megoldani a szörnykérdést és talán újra beindíthatja a bányát, azonban csak úgy, mint a bányászok, Himar Gummer is belefut pár különös, vad lénybe.

Folytatás a tovább mögött.

- Maguk szerint hogy néz ki?
- Biztosan kövér. A gazdagok mindig kövérek.

A nyárra emlékeztető tavaszi kánikulában is kellemesen hűs pincében, amely egyik szobája valódi rettegést ígér! Ez a nemrég nyílt Escape Room Horror – Gyilkos elme szobája, amelybe belépve csak egy tébolyult sorozatgyilkos észjárásával találhatjuk meg a kiutat!

Tapasztalt escape game játékosként vágtam bele a kalandba barátnőmmel, aki bár csak harmadik alkalommal játszott ilyet, de mégis csúnyán lealázott a logikai fejtörők megoldásában. A hűs alagsorba lépve pár perc beszélgetés után el is kezdtük a játékot.

A szobába belépve azonban olyan történt, amire soha nem is számítottam volna. Ránk zárták az ajtót és ketten álltunk a vaksötétben, az orrunk hegyéig sem látva. Értetlenül fogtuk egymás kezét, majd lassan ráeszméltünk, hiába is várjuk, itt senki sem fogja feloltani a lámpákat. Elég komoly fejtörést okozott számunkra, hogy fényt tudjunk csinálni. Koszos ruhákkal a földön, egy poros fotelből, retkes wcből és véres csapból, egy kiságyágyból és asztalból állt a szoba felszereltsége. Kosz mindenütt, (mű)pókhálók és pókok, térhatású patkánymatricák fokozták a hangulatot a kiszemezett, vérben úszó kisbabafej és a plafonról lelógó félbevágott fazon mellett. Rendkívül nyomasztó érzés volt bent lenni, mintha egy nagyvárosi pszichopata lepukkant negyedbeli rejtekhelyére csöppentünk volna egy horrorfilm fináléjában!

Folytatás a tovább mögött.

Mosoly, bizakodás, várakozás, kicsattanó vidámság. Így valahogy ültem neki a francia Dead Shadows-nak, majd amikor felkeltem, a mosoly helyet értetlenség tükröződött borostás kis pofikámon, a vidámság helyett pedig pici csalódottság lett rajtam úrrá.

Túlzás volna rossznak nevezni David Cholewa filmjét, de jónak és izgalmasnak titulálni éppen akkora baromság lenne. Egynek elmegy, de jobbnak ígérkezett, de az előzetes egy picit talán most is becsapós volt.

A történet nem túl bonyolult, sőt francia filmhez képest elég bot egyszerűségű. Van egy főhősünk, aki gyerekként félt a sötétben, majd egy este az apja megverte az anyját, amit Chris meglátott, ezután eltelt 10 év és a srác még mindig fél a sötéttől. Hogy ebben nincs logika... én se teljesen értettem.

A lényeg a lényeg, hogy kis bolygónk felé, pont egy üstökös közeledik, ami elvileg elkerüli a Földet, de éppen csak és ez tulajdonképpen így is történik, azonban mégis elszabadul valami fertőzés, aminek a hozományaként az emberek elkezdenek szörnyekké alakulni.

Főhősünk pedig megpróbálja összeszedni minden bátorságát és az utolsó fél órában egy igen zavaros végjáték formájában agyon ver egy-két gonoszt és indokolatlanul viselkedik. Hogy ez is zavaros? Tudom, meg kell nézni, hátha Ti jobban értetik... pedig most direkt nem is söröztem filmezés közben.

A tovább mögött folytatom.

A Bad Lip Reading elnevezésű Youtube csatornára került fel az alábbi zseniális videó, amiben azt a pofon egyszerű dolgot követték el, hogy levették az eredeti hangot és alámondtak néhány vicces mondatot. Gondolom tudjátok miről van szó.

A videó egyetlen szépséghibája talán az lehet, hogy angol nyelvű,de a megnézése angolosoknak erősen ajánlott, nekem még most is folynak a könnyeim.

A második rész "kivesézésében" megemlítettem, hogy a két középső felvonás az eredeti elgondolás szerint egy film lett volna, de végül ketté lett vágva a hosszú játékidő miatt. És hát amíg az előző darab egy viszonylag nézhető, pörgős bugyutaság volt, addig az azt követő epizód már egy rendkívül gyenge marhulás, ami elég sok időre pihenőre küldte Toxit és barátait.

A film egész ígéretesen kezdődik: néhány punk betör egy videotékába, majd jön Melvin és jól helyreteszi őket. Ekkor még örülhetünk, hiszen azt hihetjük, a folytatás is hasonlóan kretén poénokban és vértől tocsogó gyilkosságokban lesz gazdag, pedig az igazság az, hogy az első 10-15 perc után túl jutunk a csúcsponton és ezek után nem vár minket más, csak a nagy büdös semmi.

Azaz Toxi nagyon elunja magát, mert az összes bűnözőt hidegre tette, így nincs mit csinálnia. Ekkor jön képbe a 2. epizódban megismert Apokalipszis Vállalat, akik munkát kínálnak hősünknek. Toxi be is áll dolgozni, de miután a gonosz üzletemberek az ő segítségével taszítják nyomorba Tromaville-t, újra akcióba lép és szét üt mindenkit.

A tovább mögött folytatom.

Supernatural 8.21 epizód megtekintve és a hajamat is eldobtam tőle annyira pörgött, kiváló volt! Nem is tudom, hogy azok a készítők, akik ezeket a részeket csinálják most a 8. évadban, hol a túróban voltak eddig? Jah, persze, van pár nagyon új és nagyon friss husi a forgatókönyv írók között, rengeteg jó ötlettel. Meg kell mondanom, hogy az új show runner behozta a számításokat és Jeremy Carver olyat tett a sorozattal, hogy le a kalappal. A mélységből hozta vissza szépen lassan. És sikerült neki.

Vannak ebben az évadban természetesen kifejezetten rossz epizódok is, de összességében azt kell hogy mondjam, hogy a 8. évad jó, sőt már nem is tudom mikor szórakoztam ilyen jól a sorozaton… Talán a 4. évadban volt meg ugyan ez az érzés. Várom, hogy mi fog történni és amikor végre leülhetek elé, hogy megnézzem, az a napom fénypontja.

Szóval respect a készítőknek, akik a sírból hozták vissza a sorozatot, és remélem, hogy tendencia is így folytatódik majd és kapunk az arcunkba egy bazi nagy cliffhangert két rész múlva, hogy aztán egész nyáron azon gondolkozzunk, hogyan is folytatják majd a történetet a 9. évadban. De a kis kalandozásom után térjünk vissza a 21. részhez a tovább mögött.

Ezen a héten is összegyűjtöttük nektek a hazai csatornák horror kínálatát, a listát a tovább mögött találjátok.

A filmekhez jó szórakozást és kellemes borzongást kívánunk!

A 2010-es Mother's Day a kedvenceim közé tartozik. Izgalmas, véres és jó kis karaktereket kapunk benne mind gonosz, mind pedig a jó oldalról, Rebecca De Mornay neve pedig külön említést érdemel, szerintem zseniális alakítást nyújtott.

Ennek apropóján pedig egy ideje már tervezgettem, hogy vetek egy pillantást az eredeti darabra is, hiszen ugye közhelyszerű, de sokan állítják, hogy a remake-ek az esetek többségében nem érnek az eredeti nyomába, tehát erősen bíztam abban, hogy egy jobb és izgalmasabb filmet kapok. Nem így lett. A Mother's Day eredetije olyan, mint, amikor az idegeinken próbálnak táncolni, úgy hogy elég rossz szájízzel keltem fel a székből.

Történetünk főhőse három leányzó, akik annak idején még a főiskolán barátkoztak össze, felvették az igen bizalom gerjesztő Patkány csapat elnevezést és mindent együtt csináltak. Ahogy aztán felnőttek és kirepültek az iskola falai közül a kapcsolat valamelyest megszakadt, de azért évente egyszer összejönnek és elutaznak az egyikük által kiválasztott helyre, hogy együtt töltsenek egy hétvégét és felidézzük a fiatal éveket és bolondozzanak.

Így történik ez most is, csapot-papot ott hagynak és neki vágnak a nagy világnak, ami esetünkben egy erdei kis túra lesz, tóparton, sátorral, benn a csumbujban. Kell ennél jobb? Nem igazán.

A dolog ott kezd szopóággá változni, amikor előkerül két suttyó, akik elrabolják a lányokat és haza viszik őket, oda, ahol az édesanyjuk az úr. A beteg család pedig nagyon-nagyon szeretné ha a lányok kínzások sorát élnék végig, hogy aztán a fájdalomba pusztuljanak bele. Csak, hogy ehhez a lányoknak is lesz egy-két szavuk.

A tovább mögött folytatom.

Már a címet is rossz olvasni. Hová fajul a filmes világ? A vérfarkas még hagyján, de kaptunk már az arcunkba vérnyulakat, vérbárányokat … Úgy látszik, nincs olyan állat, amivel előbb utóbb ne hoznák ki a vérszomjas szörnyeteget, szegény kis hörcsögök sem maradhattak ki. Egy oka volt, hogy bevállaltam ezt a filmet, mégpedig hogy csak 15 perc. Amit utólag nagyon sajnálok, mert egy Zs-kategóriás szemét helyett egy roppant szórakoztató, és a lehetőségekhez mérten igényes alkotást kaptam, amit mindenképp komolyan kell venni!

Folytatás a tovább mögött.