Mosoly, bizakodás, várakozás, kicsattanó vidámság. Így valahogy ültem neki a francia Dead Shadows-nak, majd amikor felkeltem, a mosoly helyet értetlenség tükröződött borostás kis pofikámon, a vidámság helyett pedig pici csalódottság lett rajtam úrrá.

Túlzás volna rossznak nevezni David Cholewa filmjét, de jónak és izgalmasnak titulálni éppen akkora baromság lenne. Egynek elmegy, de jobbnak ígérkezett, de az előzetes egy picit talán most is becsapós volt.

A történet nem túl bonyolult, sőt francia filmhez képest elég bot egyszerűségű. Van egy főhősünk, aki gyerekként félt a sötétben, majd egy este az apja megverte az anyját, amit Chris meglátott, ezután eltelt 10 év és a srác még mindig fél a sötéttől. Hogy ebben nincs logika... én se teljesen értettem.

A lényeg a lényeg, hogy kis bolygónk felé, pont egy üstökös közeledik, ami elvileg elkerüli a Földet, de éppen csak és ez tulajdonképpen így is történik, azonban mégis elszabadul valami fertőzés, aminek a hozományaként az emberek elkezdenek szörnyekké alakulni.

Főhősünk pedig megpróbálja összeszedni minden bátorságát és az utolsó fél órában egy igen zavaros végjáték formájában agyon ver egy-két gonoszt és indokolatlanul viselkedik. Hogy ez is zavaros? Tudom, meg kell nézni, hátha Ti jobban értetik... pedig most direkt nem is söröztem filmezés közben.

A tovább mögött folytatom.

A francia filmeket pont azért szeretem, mert általában megpróbálnak többet adni amerikai társaiknál és ez túlnyomó többségben sikerül is nekik.

A Dead Shadows esetében azonban sajnos nem éreztem ezt az akarást. Ha nem franciául beszélnek a felirat alatt, sose jöttem volna rá, hogy európai filmről van szó - na jó, ott volt néha a háttérben az Eiffel-torony.

A másik problémám, hogy baromi hosszú a felvezetés. Eleve Chris története már fura, mondjuk nyilván már akkor elindult az invázió, vagy valami ilyesmi utalás akart lenni, bár mindegy is, hiszen ez nem sok időt vett el az életünkből, de aztán kapunk egy rakat felesleges sallangot.

Persze igazából nem hosszú a film még így sem, hiszen még 80 perces játékidőről sem beszélhetünk, de ezt akár harminccal meg lehetett volna kurtítani... illetve, ami jobb lett volna, ha az unalmas, döcögős dolgok helyett, hamarabb belekezdtek volna az érdemi akcióba.... nagyon soká kezdődik el ez a rész, talán a 40., 50. perc környékén... Ehelyett az utolsó fél órában próbálták ezeket sűríteni és egy katyvasz az egész.

Főhősünk nem feltétlen idegesítő, bár, amikor lenindzsáz mindenkit, az már nem túl menő, a lány szereplőnk meg legalább csinos és az is valami.

A CGI nem feltétlen rossz, de nem is a legszebb, sőt néhol kifejezetten buta, ez mondjuk leginkább a végén jellemző, mondjuk a torkolat tűzekre.

Őszintén szólva picit többet vártam, de az első forgatókönyves Vincent Julé-től talán nem is kellett volna, David Cholewa pedig szintén először dirigált. Ehhez képest nem olyan rossz munka.

Gyenge 5 pontot adnék - a négyet túl szigorúnak éreztem, bár lehet reálisabb. Egy unalmas estét feltud dobni, de egy szépet meg letud rombolni, valahogy így álljunk hozzá és akkor lehet a helyén kezelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.